Hogy lehetséges az, hogy a magyar filmgyártás évszázados történetében eddig csak egyetlenegy játékfilmet fényképezett nő?! Utánajártunk a bizarr jelenségnek. Ez a cikk először a Recorder magazin 79. számában jelent meg.
A filmkészítés még mindig látványosan férfiak által dominált szakma. Szerencsére egyre többször hallunk női rendezőkről, forgatókönyvírókról, vágókról vagy producerekről, de van egy terület, ahol nőket továbbra sem igen találni – az operatőrök világában. Világszinten látványosan kevés női operatőr dolgozik: a filmgyártás központjának számító Egyesült Államokban a legtöbb bevételt hozó tavalyi filmek csupán két százalékát fényképezte nő, és arra is 2018-ig kellett várni, hogy női operatőrt jelöljenek az Oscarra (Rachel Morrisont a Mudboundért).
Magyarországról nézve még ez is kánaánnak tűnik, hiszen hazánkban lényegében nincs rendszeresen foglalkoztatott, játékfilmeken dolgozó női operatőr. Eddig egyetlenegyszer fényképezett egyedüli operatőrként nagyjátékfilmet nő: G. Tóth Kinga a 2000-es Anarchistákat. Ez a mutatvány most, húsz évvel később újra megtörténik: Tóth Evelin Judit lesz az operatőre a Kilakoltatás című abszurd humorú túszdrámának, amit most tavasszal forgatnak majd.
 |
| Tóth Evelin Judit |
Pedig szó sincs arról, hogy ne lennének női operatőrjeink! A Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőr osztályaiban szinte mindig végeznek női operatőrök is (általában egy-két nő jut hat-hét férfi hallgatóra). Közülük többen jelentős sikereket értek el kisfilmjeikkel és dokumentumfilmjeikkel, emellett nagyszabású külföldi produkciókban is részt vettek, nagyjátékfilmes lehetőséghez viszont valamiért nem jutnak.
Ide nekem a kamerát!
„Amikor először mondtam, hogy operatőr akarok lenni, kinevettek, hogy az nem nőnek való” – mesélte Kovács Claudia, a tavaly Locarnóban díjazott A létezés eufóriája című dokumentumfilm operatőre. Az ehhez hasonló vészjósló vagy lekezelő reakció az első nehézség, amivel meg kell küzdenie egy operatőri álmokat dédelgető nőnek. Persze eleve nem azok választják nőként ezt a szakmát, akik félnek a kihívástól. A 13 éve operatőrködő Blaumann Edit szerint „egy bizonyos kivagyiság is kell ahhoz, hogy elmenjen az ember operatőrnek nőként”, már csak azért is, mert állandóan szembesülnek azzal a sztereotípiával, hogy nem feltételezik róluk, hogy elbírják a kamerát, vagy hogy képesek kezelni a technikát.
 |
| Kovács Claudia |
A felvevőeszközök mára már sokat vesztettek súlyukból, de ettől még előfordul, hogy döntő tényezővé válik a kamera cipelése – ez történt a Karlovy Vary-i fődíjas Ernelláék Farkaséknál egyik operatőrével, Chilton Flórával is: „Volt olyan projekt, ahol azért választottak inkább férfi operatőrt, mert ő biztos jobban elbírja majd a kamerát.” A Cannes-ban versenyző A kivégzés című kisfilmet fényképező Csepeli Eszter nevetségesnek tartja ezt a megkülönböztetést: „Egy nő teherbírása pont ugyanolyan jó, mint egy férfié – itt kitartásról és állóképességről van szó, és nem a nehéz kamerák cipeléséről.”
Kérhetnék egy kis bizalmat, urak?
A megemelhetetlen kamerával kapcsolatos sztereotípia csak a jéghegy csúcsa. A fő probléma túlmutat a filmszakmán, és egy jóval áthatóbb társadalmi jelenséget tükröz. Csepeli Eszter szerint a férfi rendezők sokszor „nem tudják elképzelni, hogy partneri viszonyban dolgozzanak együtt egy nővel”, az operatőrnek alárendelt, általában csak férfiakból álló kamera- és világítócsapatok pedig nem mindig veszik komolyan egy nő utasításait. „A mai világban még mindig fura, ha egy nő mondja meg egy csapat férfinak, mit hogyan csináljanak” – magyarázta Tóth Evelin Judit. Ezzel a problémával az összes interjúalany szembesült a karrierje során.
 |
| Csepeli Eszter |
Amikor az Anarchistákat rendező Tóth Tamás kiválasztotta az első női operatőrt, aki nagyjátékfilmen dolgozhatott, nem volt tisztában a nemével. „A vizsgafilmjeink alapján választott, de amikor megtudta, hogy az általa kiszemelt operatőr egy nő, akkor visszalépett volna” – mesélte G. Tóth Kinga, aki a Mozdulatok című kisfilmje képeivel ugyan meggyőzte a rendezőt arról, hogy ő a legalkalmasabb operatőr a feladatra, de a tanárok és a producerek kiállása kellett ahhoz, hogy Tóth tényleg vele forgassa le az Anarchistákat. A férfiakból álló kamera- és világosítócsapat szerencsére megbízott G. Tóthban, ezért támogatták a szkeptikus rendezővel szemben, aki számára a női operatőr „értelmezhetetlen képződmény” volt. A forgatás után G. Tóth betegség miatt elhagyta a szakmát, és az ún. „celluloidplafon” – az üvegplafon filmes megfelelője – jó időre érintetlen maradt.
A filmforgatásokon gyakran jelen lévő szexista poénkodás, bizalmatlanság, és az a feltételezés, hogy valaki szeretőjének kell lenni egy ilyen pozíció eléréséhez, eléggé megnehezíti a munkát vagy akár a siker megélését. „Mindig olyan érzésem volt, mintha félig blöff lennék” – mesélte Kovács Claudia, aki kameraoperátorként többek között a Terápia című HBO-sorozat, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanban és a Saul fia próbafelvételein dolgozva szerezte tapasztalatait. Ő egyébként azon kevés női operatőrök közé tartozik, akik már dolgozhattak nagyjátékfilmen: a 2016-os Cop Mortemhez eredetileg a kézikamerás jelenetek felvételére szerződött le, majd az utolsó pillanatban ugrott be Aszalós Botond mellé társoperatőrnek. A rendező Kovalik József nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy dédelgetett akciófilmjét női operatőrrel kell felvennie: „A felelősség az enyém volt, de a bizalom nem.”
Vigyél magaddal a nagyjátékfilmedbe!
Bár abban szinte mindegyik interjúalany egyetért, hogy nőként többet kell küzdeniük a lehetőségekért, így is bőven rendelkeznek felmutatható eredményekkel. De úgy tűnik, még ez is kevés a játékfilmhez jutáshoz, mert az leginkább a rendezőkön múlik. „Ahhoz, hogy Ellen Kurasból az legyen, aki, kellett egy Michel Gondry” – mutatott rá Blaumann az Egy makulátlan elme örök ragyogása operatőrének példájával arra, hogy amíg a rendezők nem szavaznak bizalmat a női operatőröknek, addig nem lesz változás.
16 ÚJ MAGYAR FILM, AMIT ANYÁDNAK IS LÁTNIA KELL
Az előrelépés leggyakoribb módja, hogy a rendező viszi magával a pályája kezdetén vele dolgozó operatőrt a nagyobb projektjeibe. Így történt a Fekete Párducot jegyző Ryan Coogler és Rachel Morrison esetében, és ezt tette Fazekas Máté is, aki egy közös kisfilm (Apám szíve) után bízta rá Tóth Evelin Juditra a Kilakoltatás fényképezését. Fazekas elmondta, hogy Tóth mellett a hasonló gondolkodásmódjuk és a korábbi zökkenőmentes közös munka szólt, a neme nem volt szempont: „Nem gondolom, hogy az alapján kéne kiválasztani valakit, mert nő, hanem azért, mert jó.”
 |
| Rachel Morrison és Ryan Coogler |
Fazekas bevett gyakorlatként említi, hogy a rendezők a kisebb projektekben ingyen, lelkesedésből részt vevő stábtagokat hívják később a komolyabb produkcióikba is, de itthon eddig az volt a módi, hogy a korai zsengéiken női operatőrökkel dolgozó rendezők is inkább férfit választanak az első nagyjátékfilmjükhez.
És a gyerekkel mi lesz?
Megnehezíti a női operatőrök helyzetét az is, hogy a hagyományos női szerepekkel járó feladatokat össze kell hangolni a filmes időbeosztással és munkatempóval. Csepeli szerint az egyik fő nehézség, hogy az operatőri karrier kiépítésének legfontosabb időszaka egybeesik a gyermekvállalás legideálisabb éveivel. Ha valaki az anyaság mellett dönt, akkor óhatatlanul kiesik néhány év, hiszen a napi 10-12 órás forgatások mellett nem lehet egy kisbabáról gondoskodni.
„Napjainkban a filmkészítés egyáltalán nem alkotó- és családbarát” – magyarázta Blaumann Edit. Szerinte, mivel a filmszakma a teljesítménymaximalizálásra törekszik, a gyermekvállalást támogató mentalitás elképzelhetetlen.
Operatőr vagyok, nem női operatőr
Abban mindenki egyetért, hogy a legjobb az lenne, ha nem beszélnénk külön női és férfi operatőrökről, ehhez viszont először meg kéne szűnnie a látványos egyenlőtlenségnek. Chilton abban bízik, hogy a neménél többet mond a munkája: „Női operatőrnek lenni addig a legnehezebb, amíg nincsen mögöttem annyi és olyan referencia, hogy ne a nőt, hanem a szakembert lássák bennem.” Tóth Evelin Judit azt tanácsolja, hogy senki ne hagyja magát legyűrni a sztereotípiák miatt: „Mindig lesznek olyan emberek, akik előítéletesek a női operatőrökkel szemben, ahogy vannak olyanok, akik a női orvosokkal szemben azok.”
 |
| Chilton Flóra |
A megoldás az összes szakmabeli nő szerint, akivel beszéltünk, az lenne, ha többször hallanának az emberek a női operatőrökről, és ha nőne a rendezők bizalma bennük – ekkor megváltozna a közgondolkodás, ami egyelőre az operatőri munkát egyedül a férfiaknak tulajdonítja. „Az a cél, hogy eltűnjön a különbség, de addig még van 10-20-30 évünk, és nem megy máshogy, csak ha a másikat segítjük” – mutatott rá Csepeli.
A FIATAL NŐK, AKIKTŐL SOKKAL MENŐBB LESZ A MAGYAR FILM
Szerencsére úgy tűnik, ha nem is rohamtempóban, de javul a helyzet: a Kilakoltatás után biztosan nem kell megint 20 évet várnunk egy női operatőrös magyar nagyjátékfilmre. Csepeli Eszter például nem várt tovább a rendezők megkeresésére, ő maga jelentkezett be az operatőrből rendezővé vált Mayer Bernadette első játékfilmjének fényképezésére. Jövőre forgatják a Szemem fényét, de kilátásban van már Csepeli következő játékfilmes munkája is. Talán most valami elkezdődik.
szerző: Rácz Viktória
headerkép: Domokos Norbert
