Kultsarok rovatunkban olyan kevésbé ismert filmekre hívjuk fel a figyelmet, amiket valószínűleg amúgy nem jutna eszedbe megnézni. Ez a cikk először a Recorder magazin 77. számában jelent meg.
#4 - Outer Space (1999)
A mozi régi álma, hogy egyszercsak szétfoszlik a világ: erről mesélnek például Roland Emmerich vagy Michael Bay művei. De egyetlen film sem mesél erről olyan iszonyatos erővel, mint Peter Tscherkassky alig 10 perces, fekete-fehér rövidfilm-klasszikusa, az Outer Space.
Ez a vibráló rémálom egy ijedt nőről szól, aki hazatérve ismeretlen erőkkel néz szembe: remegni kezd a ház, egymásra csúsznak a képek, és az élet kulisszái mögött láthatóvá lesz a borzalmas külvilág: maga a filmanyag! A zilált Barbara Hershey a celluloid rabjaként vergődik a szemünk előtt szétbomló filmben, fojtogatni kezdik a nyersanyag hibái és a vágások idegbeteg tremorja, ráomlanak a falak meg a széteső terek.
Nincs film, ami jobban megragadná a létbe zártság iszonyatát, vagy annak a rémületét, hogy egy pusztuló szellemvilág foglyai vagyunk. Ez a metafizikus borzalommozi a Lélekvesztő című csodás horror kockáiból készült, egy bölcs osztrák professzor fércelte össze a sötét pincéjében, de tudós szakmunka helyett inkább valamiféle mozgóképes grindcore-ra hasonlít: rövid, hangos és brutálisan intenzív film a pánikrohamról és a celluloid haláláról, meg arról a hidegről, ami a képkockák között van.
szerző: Nagy V. Gergő
