„Helló, a nevem Slim Shady. Egy kis figyelmet kérek az osztálytól! Gyerekek, szeretitek az erőszakot?” – így köszönt be 1999-ben Eminem alteregója, Slim Shady. Ez az írás először a Recorder magazin 77. számának az 1999-es évre visszatekintő cikkei között jelent meg.
Az 1999-es The Slim Shady LP volt Eminem betörése a mainstreambe, és a következő néhány év jórészt róla szólt. A kritika általában a következő albumát (The Marshall Mathers LP, 2000) tartja a legtöbbre, de Eminem sztársága itt, 1999-ben kezdődött.
A minden dühét szűrő nélkül a világra okádó Slim Shady karakter megalkotásában benne volt az iskolai bullyk (Brain Damage) és a lélekölő, kilátástalan munkák tapasztalata (If I Had), ahogy az addigi rapperi próbálkozások sikertelensége miatti frusztráció is (első, független lemeze, az Infinite a kutyát sem érdekelte). A lemez számaiból ömlő eltúlzott (ahogy gyakran mondják: rajzfilmszerű) végletes erőszak, homofóbia, nő-, ön- és egyéb gyűlölet – ahogy Tom Breihan írta nemrég a 20 éves The Slim Shady LP-re visszaemlékezve a Stereogumon – „nagyszabású művészi performansz”-ként volt értelmezhető akkor; kábé mintha David Bowie Ziggy Stardustjának rapváltozata lenne.
A Slim Shady alteregó elsőként a Slim Shady EP-n szólalt meg, ez jutott el Dr. Dre és Jimmy Iovine zeneipari guru (Interscope Records) kezébe, akik major kiadós szerződést ajánlottak Eminemnek. Így született meg 1999-re a The Slim Shady LP. A lemezen az a szám is ott van, amihez vendégként felkérték Marilyn Mansont, de az még neki is sok volt: a ’97 Bonnie & Clyde főhőse barátnője holttestétől szabadul meg közös kislányuk társaságában, miközben tényleg Kim és Eminem gyereke, Hailie Jade gügyögését is hallani.
„Eminem utolsó albuma egyszerű emberként, és az első szörnyetegként”
Így értékelte a The Ringer cikke a The Slim Shady LP-t. A felvételek készítése alatt Eminem részben még lakókocsiban élt. Hamarosan mindenki megismerte az életét, akár akarta, akár nem: nyomorult detroiti gyerekkorát, gyerekének anyjával, Kimmel való viharos viszonyát, Dr. Dre mentori/megmentő szerepét stb. Az emberi múlt a botrányhős szupersztár kötelező háttértörténetévé változott.
Rímelés, ritmika, szerepjáték
A The Slim Shady LP és úgy általában Eminem utóélete, megítélése meglehetősen és sajátosan problematikus. Egyrészt Eminem sikere új szintre emelte a hiphopot: ő lett minden idők legsikeresebb rappere, az egyik legtöbb lemezt eladó popsztár. Komplex rímtechnikája (sok szótagos rímei nem korlátozódnak a szóvégekre), ritmikájának változatossága, szerepjátszása, történetmesélő képessége új színt hoztak a rapbe.
Későbbi lemezeivel kapcsolatban gyakran felróják neki, hogy mondanivaló helyett az izgatja, hogy minél több szótagot mondjon ki minél rövidebb idő alatt, itt erről még nem volt szó. 2000 körül Eminem volt a best rapper alive (e cím jelentőségéről a Recorder 64. számában volt szó). Hatását le sem tagadhatná Kendrick Lamar és Nicki Minaj (mind a technikát, mind a szerepjátékokat tekintve), vagy éppen az Odd Future kollektíva (sokkolás).
Mint egy friss seb
Ugyanakkor, ahogy Tom Breihen megfogalmazta, „sikere rosszat tett a rapnek, a társadalom egészének és talán neki magának is. A The Slim Shady LP egy klasszikus lemez, ugyanakkor mérgező is. Húszéves, de olyan, mintha száz lenne, miközben ma is olyan érzést kelt, mint egy friss seb.”
Eminem kései lemezeinek tükrében, de ami fontosabb: a világ változásának tükrében a The Slim Shady LP-re nem lehet legyinteni, hogy csak művészi gesztus. Ez olyan lemez, amiről elmondható, hogy hatott a világ folyására. És sokak szerint összességében a világot rossz irányba mozdította. Fehér fiatal, akivel kiszúrt az élet, és ezt más elnyomott csoportokra önti, és amikor a belőle fröcsögő gyűlölet miatt valaki kiakad, akkor annyit mond, hogy „de hát ez csak vicc volt”, és/vagy kigúnyolja a „moralizálást” – ez az attitűd ma sok helyről lehet ismerős. Nem mintha Eminem tehetne mindenről, meg nyilván nem is láthatta előre, de az albumot és a későbbi életművet átható nőgyűlölet és a homofóbia is nagyon más megvilágításba került a #metoo után.
Az Eminem-sztori fontos része Dr. Dre mentorálása. Pedig róla ekkoriban sokan gondolták, hogy túl van a fénykorán. A Death Row-ból való kiszállása utáni első válogatása, a Dr. Dre Presents the Aftermath (1996) bukás volt. A Slim Shady LP sokat köszönhetett neki, de ő is annak: 2001 című második szólólemeze ismét nagy siker lett. Ugyanakkor néhány nagy slágert leszámítva – mint például az első single, minden idők egyik legjobb hiphopszáma, a Still D.R.E. – nyilvánvalóan nagyon messze van attól a szinttől, amit az 1992-es The Chronic beállított.
szerző: Rónai András
