Hiphop és indie rock találkozása sosem volt ilyen szórakoztató

A BROCKHAMPTON No Haloján vendégszereplő Deb Never saját jogán is érdekes, hála eklektikus, zsánereket meghaladó zenéjének. Ez a cikk először a Recorder magazin 76. számában jelent meg.

Amikor augusztus végén kijött a BROCKHAMPTON No Halo című száma, sokakban merülhetett fel a kérdés, hogy ki az a lány, aki a refrénben énekel. Deb Never – bár elég rövid időn belül már kialakított egy kisebb rajongói bázist – nagyon új előadónak számít. Csak idén kezdett el szólóban nyomulni, addig különböző bandákban zenélt – többek közt doom metált is játszva.

Deb négy éve költözött Los Angelesbe, de nem azért, hogy zenei karriert építsen, pusztán el akart költözni szüleitől a napfényes városba. Itt barátságai révén beindult karrierje is. Sokáig úgy lógott a WeHearIt kultikus zenei kollektívával, hogy fogalma se volt róla, hogy kik ők, azóta már a kiadó szerződtetett előadója.

Az idén megjelent EP-jének első kislemeze pedig szintén haveri okokból az 88Rising kiadó csatornájára került fel a YouTube-on. Úgy tűnhet, hogy Deb Never növekvő sikere elsősorban a kapcsolatainak köszönhető. Ez tényleg segíthetett neki az indulásnál, mégis elsősorban a zenéje az, ami miatt egyre többen megjegyzik a nevét.

A House On Wheels EP-jén több potenciált és kiforrottságot mutat, mint a legtöbb előadó karrierje ezen korai szakaszában. Zenéje érdekes elegye a hiphopnak és indierocknak, némi grunge-os nyerseséggel és melankóliával. Lo-fi hiphopalapokon és gyakran 808 basszusokon nyugvó szomorkás indiepopjával rögtön bemutatkozó anyagán kialakította saját, csak rá jellemző stílusát, elsőre össze nem illőnek tűnő hatásokból. Kíváncsian várjuk, mi jön egy ennyire egyedi és tudatos kezdés után.

szerző: Veres Szilárd