"Összefolytak a különböző stílusok testnedvei" - szombaton jön a 20. Electrify

Egész iparág épült az újzenei, kortárs elektronikus színtér köré Berlintől Ugandáig. A magyar előadók között is rengeteg olyat találunk, akit simán a legmenőbb külföldiek mellé lehet tenni, és folyamatos az utánpótlás is. Többek között erről beszélgettünk a Trafó Electrify sorozatának szervezőjével, a szombati, huszadik, különleges este előtt.

2013-ban indult a Trafó Electrify című sorozata, ami a tágan értett elektronikus zene előremutató előadóit hozza el rendszeresen, két külföldi fellépő mellé mindig egy-egy magyart is társítva. Tim Hecker, Grouper, Laurel Halo, Andy Stott, Vladislav Delay, James Ferraro, Holly Herndon, Gaika, William Basinski, Tirzah, Forest Swords, Demdike Stare, Helm, Colin Stetson, Ben Frost, Pete Swanson, Hieroglyphic Being, Sun Araw, Jenny Hval, Yves Tumor, Emptyset - csak néhány név a fellépők közül, többségük először járt Magyarországon.

Most szombaton különleges esemény lesz: a magyar elektronikus zene négy nemzedékét képviseli majd Lázár Gábor, Új Látásmód Fúzió, ooo és Lil Holt. Lázár Gábor először mutatja be itthon a több külföldi fesztivált megjárt Unfold című műsorát. Mindez október 26-án 20 órától a Trafóban, jegyek itt kaphatók.

Az Electrify-t kezdetben Halmos András és Varga G. András szervezte, 2015-től Molnár András és Szabó Bálint felel a sorozatért - utóbbi számára ez a szombati az utolsó Electrify szervezőként. Molnár Andrást kérdeztük a sorozatról, illetve általában az előremutató elektronikus zene helyzetéről itthon és nemzetközileg.

Van-e valamilyen kifejtett munkadefiníciód arról, hogy milyen zenékről szól az Electrify?

Szerintem az Electrify mindig egy szerteágazó újzenei színtér sorozata volt. A cél, hogy olyan előadókat hívjunk, akik tudnak meglepetést okozni, árnyaltan képesek reflektálni a kor jelenségeire, és hogy egy estén egymástól akár nagyon eltérő világok között lehessen összekapcsolódásokra asszociálni. Ennél konkrétabb definíció igazából nincsen. Olyan tágabb keretek például vannak, hogy az elektronikus zenék közelében mozogjunk, de ezt is igyekszünk tágítani.

Az elején benne volt az Electrify leírásában, hogy "hiánypótló", de már egy jó ideje kikerült. Az Electrify környezete, a kb. hasonló zenéket bemutató események mennyisége, minősége hogyan változott a sorozat kezdete óta, és esetleg emiatt hogyan definiáltátok újra, hogy mi az az Electrify?

Világszerte megnőtt az igény ezekre a programokra, az biztos. Pont a napokban csodálkoztam rá, hogy fesztiválok terén tíz éve nemzetközileg is csak pár nagyobb program volt (Mutek, CTM, Unsound vagy itthon az UH Fest), ma pedig már mennyi és milyen eltérő fesztivál van világszerte, amik kiszolgálják ezeket az igényeket. Egész iparággá nőtte ki magát a színtér; újraindult az Atonal, lett Terraforma, Club To Club, Creepy Teepee, Le Guess Who?, Strange Sounds From Beyond, vagy mondjuk Nyege Nyege Ugandában, és már a Szigeten is vannak olyan fellépők, akikkel akkor csak ilyen rétegeseményeken lehetett volna találkozni.

Egyre menőbbé vált sokféle zenét hallgatni, amivel párhuzamosan a különböző stílusok testnedvei is fokozatosan összefolytak. A Trafó egyik legjobb adottsága, hogy ehhez a folyamathoz remekül illik, hogy ide elég sokféle rétegét be lehet vonzani a közönségnek, ilyen téren az Electrify-t csak segítette az érdeklődés növekedése.

Mindig volt egy-egy magyar fellépő is, meg egyébként is figyeled a magyar kortárs elektronikus zenét. Ez hogyan változott az elmúlt években? Hogyan viszonyul a nemzetközi mezőnyhöz, milyen új dolgok ("trendek", attitűdök) jelentek meg, vagy tűntek el / szorultak vissza?

Szerencsére elég sok a színvonalas fellépő itthon ezekben a világokban, és szerintem az utánpótlásban is jön egy újabb hullám időről-időre, akikből páran mindig hosszú évekig kitartanak a zenekészítés mellett. A nemzetközi mezőnnyel való összehasonlítás szerintem kicsit nehezen értelmezhető, és nem sok hasznát látom, de az biztos, hogy egyáltalán nem ritka, hogy a helyi fellépő koncertje jobban sikerül, mint valamelyik külföldié. Fontos trendként az jut eszembe, amikor a hálószobazenész jelenségből pár évre forró téma lett. Annak hatására szerintem sok feltörekvő vagy kezdő zenész ambiciózusabb és felszabadultabb lett, aminek a lendületét az akkor meglévő platformok vagy például az újonnan születő kiadók is gyakorlatilag a mai napig szépen meg tudták tartani.

Ki volt az a három legnagyobb fogás, akiket sikerült elhozni, és a három titkos kedvenc, akik nem tartoztak a legnagyobb nevek közé, de neked nagyon fontosak voltak?

Grouper, James Ferraro és William Basinski jutnak az eszembe elsőként, akik egyszerre nehezen elcsíphetőek, meghatározó előadói is ennek a szcénának, és jók is voltak a Trafóban. De az első Electrify-on fellépő Laurel Halo vagy mondjuk Vladislav Delay live-ját is nehéz lenne elfelejteni. Szabó Bálintnak Holly Herndon zenekara ugrott be, akik nálunk mutatták be az új előadásukat 2017-ben, amivel pár hete az Unsoundon is felléptek.

Titkos kedvencként Lucrecia Dalt koncertje, a tiszta hangolást matekrockra alkalmazó Horse Lords és a brooklyni jazz-rock-zaj zenekar ZS fellépése ugrottak be nekünk, amik elképesztően inspirálóak voltak. A ZS például azért volt érdekes, mert a nagyszerű zenészekből álló trió azon a turnén egy negyedik taggal is kiegészült, akinek a szerepe az volt, hogy az improvizáló zenészek kimenő jelét külön-külön is és együtt is folyamatosan átformálta, és csak ezután küldte ki a hangrendszerre. Két és fél éve voltak itt, de sajnos azóta sem jelent meg lemezük, ami azt a stádiumát dokumentálná a zenekarnak. A közelmúltban Steven Warwick fellépése is hasonlóan meglepő és izgalmas volt, neki elvileg hamarosan megjelenik az az egyszerre nagyon gettó és törékeny anyaga, amivel itt volt.

De a mostani Electrify-tól is sokat várunk. Nagy elmaradásokat pótolunk a hétvégén Lázár Gábor és az Új Látásmód Fúzió fellépésével, biztosan izgalmas lesz látni ahogyan ooo-val és Lil Holttal négyesben találkoznak a Trafó termében a közönségek és az eltérő zenei víziók.

Nyitókép: Podobni Mihály