Úgy kütyüsödött a hifi, hogy közben emberbarátabbá vált

Okoshangfal a sztereó rendszer helyett? Bluetooth a méregdrága, ezüstből font drótok helyére? Min játsszunk le lemezt, ha már megvettük, mert menő? A technológia végre kényelmessé tette a zenehallgatást. Ez a cikk először a Recorder magazin 75. számában jelent meg.

Kezdetben volt a Sonos és Buddha lelke lebegett a vizek felett. Még szó sem volt az Internet of Thingsről vagy okoslakásokról, amikor a cég 2005-ben piacra dobott egy több szobába telepíthető, az egész lakást bezenélő rendszert. Akkor még a ma alapvetőnek tekintett szolgáltatások egyike sem volt elérhető. A rendszer távirányítója egy 2-3 centi vastag tabletszerű eszköz volt fizikai tárcsával a tekeréshez. A digitális médiafájlokat a Sonos saját hálózati médiaszervere - egy doboz valahol a polcon - szolgálta ki. A hangszórók pedig kezdetleges, lassú wifin csatlakoztak a többi eszközhöz.

A helyzet azóta sokat javult: amit a Sonos 15 éve isten pénzéből tudott csak megoldani, azt ma egy Spotify-előfizetéssel és okostelefonnal el tudjuk érni. Még válogathatunk is, hogy melyik platformcég folyamatosan fülelő okoshangszóróját rakjuk be a lakásba. Ha ezt az utat járjuk, akkor telefonra sincs szükség, szóban kiadott parancsokkal lehet irányítani a digitális személyi asszisztenst is tartalmazó rendszereket. Így pedig távvezérelhetővé válik hanggal akár az okostévé is. Mi pedig nyugodtan válogathatunk a Google Home vagy az Amazon Echo készülékek között. Az Apple a szokásoknak megfelelően külön úton jár, de az Airplay 2 szabványt a gyártók többsége támogatja. Aki nem akarja megvásárolni az Apple 300 dolláros mindent tartalmazó Homepod eszközét, az akár egy Denon hangfalra is küldhet valami hallgatnivalót az Airplay 2-t használva.

Apple Homepod

A másik lehetőség, hogy a tech cégeket valamivel kijjebb ebrudaljuk az életünkből és rábízzuk magunkat a Bluetooth-szabványra. Bluetoothon érkező zenét már a közepesen olcsó Ikea hangszórók is tudnak fogadni (Eneby-sorozat), nem is beszélve a bevett márkáktól (például JBL) a feltörekvő kínaiakig (például Anker) mindenki által gyártott hordozható Bluetooth-hangszórókról. A kicsi, meglepően jól szóló és megfizethető eszközöket ugyan nehezen lehet a lakás állandó berendezési tárgyának beállítani, de a kádba beülve, borotválkozás vagy épp főzés közben hallgatott kisrádió funkcióját ellátják. És kivétel nélkül jobb minőségben játszanak zenét, mint egy öreg konyhai rádió. Ezekkel és a mobilon futó streamingszolgáltatással nagyságrendekkel nő meg a rendelkezésünkre álló zene mennyisége és változatossága. Minden másra pedig ott a Bandcamp vagy a Tidal.

A minőség felfelé ment, az ár lefelé: míg 2005-ben 1200 válság előtti dollárba került egy ZP100-as Sonos erősítő hangfalakkal és távirányítókkal, ma a legolcsóbb, de már nagyjából hallgatható, hálózatra kötött eszközért körülbelül 70 dollárt kell kifizetni. Nem csereszabatos természetesen a teljes hifilánc a hetven dolláros okoshangfallal, de még így is drámai, mennyire lent van a belépési küszöb.

Kivételt jelentenek természetesen a tündérek által font ezüstkábellel összekötendő, meteoracélból kovácsolt audiofil eszközök. Ezek továbbra is drágák, ellenben a hálózati kapcsolódás bennük is megjelent. Sőt a Bang & Olufsen odáig ment, hogy régi, legendás hangfalaihoz bluetoothos átbuheráló készletet adott ki pár éve. A készlet beépítését tényleg úgy kell elképzelni, hogy az ember belevág a vintage hifijébe, hogy legyen hely az új elektronikának.

Közben a szentek szentjében, a lemezjátszókban is megjelent az okosság. A vinyllemez újra iszonyatosan divatos, kábelezni senki sem szeret, ergo a Sonynak is van a lemezről olvasott zenét Bluetoothon továbbsugárzó lemezjátszója. Teljesen érhető: a lemez menő, a DIN-5 csatlakozóhoz viszont még senki sem írt szerelmes verset. Az eladások pedig valószínűleg feledtetik azt, hogy néhány régi vágású bakelitgyűjtőt halálosan felidegesít a termék. Mi inkább figyeljünk: vajon mikor jön az első wifis kazettás deck?

szerző: Szedlák Ádám