SOPHIE zenéje olyan, mintha egy másik világ popslágereit hallgatnánk. Ez a cikk a Recorder magazin 75. számában jelent meg először.
Az A.G. Cook vezette PC Music több mint szimpla kiadó, sokkal inkább egy zenei kollektíva hasonlóan gondolkodó elektronikus producerek és feltörekvő előadók számára, akik gyakran szoros kapcsolatban állnak a kiadó vezető arcaival, ha hivatalosan nem is tartoznak a kiadó alá. Ilyen Charli XCX is.
Hivatalosan Sophie Xeon, művésznevén SOPHIE sem a kiadó alatt jelenteti meg számait, ugyanakkor igen komoly szerepet játszott abban, hogy a PC Music fontos popzenei jelenséggé váljon (ahogy Charli XCX, akinek például nagy sikerű Vroom Vroom EP-jének mindegyik számában benne volt a keze).
Mire SOPHIE eljutott első rendes nagylemezéig, az Oil Of Every Pearl’s Un-Inside-ig (lelkes kritikánkat itt olvashatod róla), igencsak veretes CV-vel rendelkezett. Dalszerzői és produceri kreditjei voltak olyan előadók számain, mint MØ, Vince Staples, vagy éppen Madonna, de dolgozott már Lady Gagával és japán szupersztárral is. Sajátos hangzásvilágát és megoldásait könnyen fel lehet ismerni azokban a számokban is, amiket másoknak írt.
Zenéjét talán úgy lehetne körülírni, hogy olyan, mintha a mainstream popot az Expedíció című filmben levő X Térségbe küldték volna. A kísérletező, másvilági hangzás kulcsa, hogy hangmintázás helyett hanghullámokból épít zenét, közben pedig olyan anyagok hangját próbálja visszaadni, mint a buborék, a latex, vagy éppen a fém. Igyekszik megérteni, miért adnak az anyagok olyan hangot, amilyet, ezeket megpróbálja reprodukálni, vegyíteni és új, nem létező anyagok hangját megalkotni. Az eredmény pedig kísérleti elektronika, ami egyszerre könnyű a fülnek, mégis megdolgoztatja hallgatóját, hála a hangok mesterségességének.
szerző: Veres Szilárd
