Amikor egy angyalarcú gyerek pubertáskor és mutálás előtti hangon folyékonyan káromkodni kezd egy filmben, mint egy kocsis, az nagy eséllyel már önmagában vicces lesz. A Jó srácok (magyar mozipremier: augusztus 15.) nem áll meg ennél az egy poénforrásnál, de pontosan tudja, milyen hatékony, ha a 12 évesen is aranyos 8 éves kisfiúnak kinéző Jacob Tremblay szájába adja a válogatott csúnya szavakat. Az alábbi összeállításban felnőttek forgatják a trágárság verbális fegyverét: jöjjön tíz emlékezetes káromkodós jelenet a filmtörténetből!
10. A király beszéde (The King’s Speech, 2010)
A dadogós brit király felemelkedéstörténete vérbeli középutas presztízsfilm. Előkelő közegbe vezet, hogy pár óráig megmártózhassunk a fényűzésben; inspiráló, mert a hős felülkerekedik gátlásain, és közben még életre szóló barátságot is köt; egy hangyafasznyit provokál (a király káromkodik?! hallatlan!), de csak annyira, hogy igazán senki ne sértődhessen meg. Négy Oscart nem érdemelt volna, főleg nem A közösségi hálóval vagy a Fekete hattyúval szemben, de tagadhatatlanul szórakoztató, ahogy a nyársat nyelt Colin Firth először préseli ki úri fogai közül a beszédsegítő csúnya szavakat, majd rákap az ízükre, büszkén zúdítva szitokáradatot.
A csúcskáromkodás: „Fasz. Fasz, fasz, fasz, furkósfasz!”
9. Az utolsó cserkész (The Last Boy Scout, 1991)
Az első két Halálos fegyver fenegyerek sztárírójának és Hollywood új kedvenc akciósztárjának találkozásából ultraerőszakos kultfilm született. Shane Black szállította a pofátlanul pimasz párbeszédeket, Bruce Willis pedig a cinikus, lecsúszott magánkopót, aki kurvára fáradt, és utálja az egészet, de azért még törődik az igazsággal. A hírhedten zűrös forgatás és utómunka végeredménye kaotikus, de tele van olyan leleményekkel, mint a „nagy lapaj strici kalapban”, vagy a gengsztereket oltogató, véres slusszpoénnal záró kesztyűbáb.
A csúcskáromkodás: „A szőrmók azt hiszi, régen borzoltatok puha pinaszőrt.”
GYEREKSZTORIK, NEMCSAK GYEREKEKNEK
8. Ford Fairlane kalandjai (The Adventures Of Ford Fairlane, 1990)
A listánkon szereplő filmek és jelenetek közül némelyiknél csattanósabb és gyilkosabb az eredeti, máskor viszont a magyar szinkron megoldásai emelik a trágárság fényét. A Ford Fairlane kalandjai egyértelműen utóbbi eset, ma megnézve legfeljebb csak Andrew Dice Clay vagányságát tudnánk értékelni ebben a meglehetősen idegesítő filmben, ha nem Nagy Feró hányaveti hangján szólalna meg a rockandroll detektív, és ne lenne ilyen mocskos a szája. A zseniális magyar szövegnek köszönhető, hogy nem okádunk közben hupililát.
A csúcskáromkodás: „Eszem-faszom megáll!”
7. Casino (1995)
Természetesen nem maradhatnak ki Martin Scorsese maffiózói és fehérgalléros bűnözői, elvégre A Wall Street farkasában több mint ötszázszor hangzik el a fuck szó, megdöntve az egy filmben elhangzott káromkodások számának rekordját. Előtte is ő volt a rekordtartó: a Casinóban 422-szer dobják le az f-betűs bombát. Persze, a mennyiség nem minden, arra is szükség van, hogy a dinamit az utolérhetetlen méregzsák Joe Pesci szájából robbanjon elő: derekasan helyt áll a szinkron, de Pesci tuti bepöccenne, hogy csak minden 20. szó trágár.
A csúcskáromkodás: „Ezt vésd az agyadba, te köcsög biboldó, te!”
6. Erőszakik (In Bruges, 2008)
Hallatszik, hogy Martin McDonagh színműíróból avanzsált át a forgatókönyvek és a rendezés világába, fergeteges fekete komédiája dúskál a nyelvileg zamatos monológokban, morbid és szürreális szituációkban, kreatív káromkodásokban. Az egzisztenciális válságban szenvedő bérgyilkosok frusztrált megbízójaként Ralph Fiennesnak jut néhány emlékezetes kifakadás („Hogy a faszba nem az ő világa az a sok szájbabaszott hattyú?”), a barátból ellenséggé váló Brendan Gleeson azonban megfellebbezhetetlenül – és már-már gyengéden – pöcsözi le őt.
A csúcskáromkodás: „Szívd vissza, bazdmeg, amit a pöcs gyerekeimről mondtál!”
5. Egy kis gubanc (In The Loop, 2009)
A modern televíziózás legviccesebb és legkegyetlenebb káromkodásait minden kétséget kizáróan Armando Iannuccinak köszönhetjük, aki vitriolos szatíráiban először a briteknél (The Thick Of It), majd az amerikai térfélen alázta szénné a szánalmas politikusokat (Az alelnök). Senki nem tud olyan gyilkos vehemenciával sértegetni a szereplői közül, mint a The Thick Of It főmachinátora, Malcolm Tucker (Peter Capaldi), ezért is olyan meglepő, amikor a sorozat spinoff-filmjében emberére akad James Gandolfini karosszék-tábornokában, aki kifejti neki, miért néz ki úgy, mint egy kifacsart pénisz, és miért fog fogakat szarni, miután bemos neki.
A csúcskáromkodás: „Tucker, you might be a scary little poodle fucker, back there in London, but here you're nothing.”
IANNUCCI A SZTÁLIN HALÁLA CÍMŰ FILMBEN A SZOVJET DIKTATÚRÁT IS KIGÚNYOLTA
4. Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987)
A mocskosszájú, torkaszakadtából üvöltöző kiképzőőrmester elengedhetetlen típusfigurája a háborús filmeknek. Azok a színészek, aki ilyen szerepre vállalkoznak, vesztes helyzetből indulnak, ugyanis mindenki R. Lee Ermey alakításához fogja mérni az övéket. A kiképzés Stanley Kubricknál nem játék, még véletlenül sem jó móka, és a végzetes következménnyel járó dehumanizációban élen jár Hartman őrmester, aki a nyitójelenetben egyből terrorizálni kezdi a kopaszokat. Káromkodásai kiragadva viccesek, de ő maga vérfagyasztó szereplő.
A csúcskáromkodás: „Unfuck yourself or I'll unscrew your head and shit down your neck!”
3. Az utolsó éjjel (25th Hour, 2002)
Spike Lee két nagyon hasonló jelenettel is szerepelhetne az összeállításunkban. A Do The Right Thingben a kánikula által felfokozott faji konfliktusok egy montázsban összegződnek, amelyben a szereplők (fehérek, feketék, spanyolajkúak, koreaiak) a kamerába sorolják az összes etnikai sztereotípiát és nemzetiségi gúnynevet. Az utolsó éjjel ugyanezt a technikát melegíti fel, még hatásosabban, Edward Norton tükörképe a szeptember 11-ei terrortámadás utáni keserűség, gyűlölet, egyéni-nemzeti (ön)utálat kifejezéseként olvas be mindenkinek. A katartikus hatású nagymonológot nem más írta, mint David Benioff. Igen, a Trónok harca író-rendezője.
A csúcskáromkodás: Az egész öt perces monológ.
2. FEKETEország (2007)
A Krétakör produkciója nem mozi-, hanem színházfilm, nem is puszta színházi közvetítés, inkább a társulat előadásának DVD-n kiadott, filmes megoldásokkal megörökített verziója. Mindegy is, milyen műfajjal illetjük a 2000-es évek közepének groteszk, szatirikus közéleti-aktuálpolitikai lenyomatát, muszáj kiemelni belőle Mucsi Zoltán hungarikumnak számító káromkodásfolyamát. Az egyszerű villanyszerelési feladat a magyar vulgáriszókincs legjavát csalja elő a szmokingos kompániából: senki nem finomkodik, de Mucsi viszi a prímet.
A csúcskáromkodás: „A szőröstalpú jeti román kurva anyád miért nem tudott elkullogni küretre, hogy basznád teherbe anyádat…”
TÍZ SZÁM, AMIT TARANTINO TETT NAGGYÁ
1. Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994)
Ha filmes káromkodás, akkor nem is lehet más az első, mint Samuel L. Jackson, azaz Mr. Motherfucker. Nem a Tarantino-klasszikus volt az első alkalom, amikor elsüthette a mára védjegyévé nemesedett káromkodást, és eljátszottunk a gondolattal, hogy a Kígyók a fedélzetenben kimaxolt mondattal zárjuk a cikket („I’ve had it with these motherfucking snakes on this motherfucking plane!”). De maradtunk inkább egy olyan jelenetnél, ami nemcsak a meta-utalás miatt tart számot az érdeklődésünkre. Julius Winnfield csodával határos megmenekülése és ótestamentumi dörgedelme előtt ereszti szabadon végtelen kúlsággal a motherfuckereit. A pórul járt táskatolvajoknak esélyük sincs.
A csúcskáromkodás: „Angolul, a kurva anyád!”
szerző: Huszár András
