Van élet a Call Me Maybe-n túl is: a hamar virális slágerré váló (és még egy Nine Inch Nails-mashupot is megélő) dal előadója azóta is megbízhatóan szállítja a slágeres-romantikus, nagyívű szintipopot. Lemezkritika a Recorder magazin 73. lapszámából.
Cím: Dedicated
Kiadó: Schoolboy/Interscope Records
Megjelenés: 2019. május 17.
Stílus: (szinti)pop
Kulcsdal: Real Love
Amikor Justin Bieber miatt a Call Me Maybe-ből virális sláger lett, Carly Rae Jepsen már huszonhat éves volt. Így nem meglepő, hogy már a nagykiadós debütálása, a 2012-es Kiss is érettebb (és előremutatóbb) volt, mint az akkori tweenpop-felhozatal nagy része. A folytatásra már a slágerrel megnyert rajongók már eltűntek, az énekesnő pedig a nyomás alól felszabadulva végképp olyan zenét csinálhatott, amilyet akart; ez pedig himnikus, a nyolcvanas évekből táplálkozó grandiózus szintipop, érzelmekkel, és persze a szerelem minden aspektusát körbejáró érzelmekkel. A bevált recepten pedig a Dedicated sem változtat, ugyanakkor Jepsen sosem hangzott még ennyire szexinek és magabiztosnak. Viszont sajnos nem véletlenül volt a lemez munkacíme - "zene, amire kitakaríthatod a lakásod" - kevés az igazán kiugró, slágergyanús pillanat, mint ez E•MO•TION-ön volt a Run Away With Me.
7/10
Kollár Bálint
A Too Much élőben a Late Late Show With James Corden műsorában: