Az elmúlt évben csúnyán alulteljesített jó pár olyan magyar film, amitől sokat vártak: Nemes Jeles László Napszálltája, Pálfi György Az Úr hangja című sci-fije, az X Ujj Mészáros Károlytól, a felkapott Szász Attila-Köbli Norbert páros háborús szerelmes thrillere, az Apró mesék. Mi múlik a marketingen? Mit él át a rendező, ha a kutya se nézi a filmjét? Mit veszít a forgalmazó? Elpártolnak-e a nézők a magyar filmtől? Ezekről kérdeztünk két filmest: Bartók Anna filmforgalmazási szakembert és Madarász Istit, azt a filmrendezőt, aki nyíltan mer beszélni a bukás ízéről. Az interjú a Recorder magazin 73. számában jelent meg először.
Első filmed, a Hurok 2016-ban került a mozikba, ahol összesen 15 ezren nézték meg. Többre számítottál?
Madarász Isti: Minimum 100 ezerre gondoltam, de még többen reménykedtem. Én ezt a filmet kilenc évig terveztem, és már 17 éves korom óta filmet akartam csinálni. Óriási dolog hízott bennem. Azt hittem, ez a film szét fogja robbantani a világot!
Bartók Anna: Mivel a thriller műfaj nem igazán népszerű Magyarországon, mi a Forum Hungarynél (a Hurok forgalmazója – a szerk.) nem gondoltunk soha 100 ezerre. 35-40 ezerre számítottunk.
M.I.: Emlékszem erre a számra, de azt hittem, a nyitó hétvégére értitek! Számomra is elképesztő volt, amikor utólag láttam, hogy egy olyan egy olyan általam zseniálisnak tartott hollywoodi időkavarós sci-fi Bruce Willisszel, mint a Looper - A jövő gyilkosa, csak 50 ezer embert érdekelt.
B.A.: Igen, ami Magyarországon népszerű, az a térdcsapkodós vígjáték és a szőrös állatos animáció. Ez utóbbit nagyon drága csinálni, ezért a magyaroknak marad a vígjáték, ha nézőszámot akarnak.
M.I.: A Hurokban is volt egy poén, csak kivágtuk.
A bemutató környékén voltak intő jelek?
B.A.: Nem. Megvolt a sajtóvetítés, és mindenki szuperlatívuszokban beszélt a Hurokról. Nem volt senki, aki rosszat írt. Nem voltak negatív előjelek, sőt, a pozitív kritikák miatt, ami a magyar filmeknél valamivel többet számít, nem volt rossz előérzetünk.
 |
| Madarász Isti a Hurok díszbemutatóján | Forrás: Forum Hungary |
M.I: Gyakorlatilag csak biztató dolgokat észleltem magam körül. Láttam a plakátot a Széll Kálmán téri buszmegállóban, adták a trailert a tévében, állandóan interjúra mentem, azt éreztem, hogy foglalkoznak vele. Csütörtökön reggel úgy ébredtem, hogy elképzeltem, mozikban vetítik a filmet, és emberek jegyet vesznek rá. Ez mámorító volt. Az volt a kérdés, hogy elég jól, vagy nagyon jól fog nyitni. Ehhez képest jött a gyomros.
Lehet, hogy túldicsérték a filmet? Az ilyen nem tud fordítva elsülni?
B.A: Nem hiszem, hogy azért nézték kevesen, mert nagyon jókat írtak róla. Inkább a fordítottját mondanám: ha valamit nagyon szidnak, az tud egy olyan erőt jelenteni, amitől bemennek a moziba. Egy időben a premiernapokon megnéztük az Indexen és az Origón a kritikákat, és ha mindkettő rosszat írt, akkor tudtuk, hogy biztosan rekord nyitóhétvégét csinál majd az a film. Kivétel nélkül mindig így volt!
Hogy telt a nyitóhétvége utáni hétfő?
M.I.: Dolgoztam aznap, és nagyon vártam, hogy mikor jön már a hétvégi nézőszám. Tizezer lesz? Vagy lehet, hogy sokkal több? Aztán jött Annától egy SMS, amiben csak az állt: „4698 a szám”. Egy másodpercig azt gondoltam, hogy lemaradt egy számjegy.
Felhívtam a producert, két percig ő is hallgatott a telefonban, és én is. Nekem akkor összetörtek az álmaim. Nemcsak a hétvégével kapcsolatos, hanem a 17 éves korom óta meglévő. Annyit tudtam a forgalmazásról, hogy ha az első hétvégén megvan a kritikus tömeg, az később tud generálni újabb nézőket, de egy bizonyos szint alatt, még ha mindenki azt mondja, hogy ez a világ legjobb filmje, akkor is megdöglik. És nekem ez a szám azt mondta, hogy ennek most van vége. Az a kép, amit összeraktam addig magamról, hogy én fogom megmutatni, hogy sok ember betódul a moziba egy jó filmre, az 15 másodperc alatt szertefoszlott.
Sírtál is akkor?
M.I.: Nem sírtam, de életemben először mély depresszióba zuhantam. Befeküdtem az ágyba, és három napig ott maradtam. Azt hittem, én vagyok az a csávó, akit ugyan még nem ismer a világ, de ha végre kilépek a színre, akkor arra mindenki odafigyel majd. Kiléptem, és semmi nem történt. Dühös voltam, meg értetlen, meg hülyék az emberek, meg én csesztem el – minden volt. A kicsi fiam ott sertepertélt, hallottam, ahogy a feleségem mondja neki, hogy hagyjad apát, most szomorú. De miért szomorú apa? Mert nagyon kevesen nézték meg a filmjét. Hányan nézték meg? Ötezren. Ötezren?! De hát apa, az rengeteg!
B.A.: Mi nagyon reménykedtünk, hogy bár nem kiugró a nyitás, de a pozitív fogadtatás miatt hátha erőre kap. Az volt a kérdés, hogy a második hétvégén mennyire fog visszaesni.
M.I: A Liza, a rókatündérnél volt az, hogy a második hétvégén felfelé ment a nézőszám. A Hurok viszont elindult lefele, és nagyon gyorsan kipörgött. Egy hónapig ment csak a mozikban.
Csinálnál valamit másképp?
M.I.: Igen, most már bevonnék magam mellé egy forgatókönyvírót. Nem volt rossz a Hurok forgatókönyve, de elég jó sem. Nem volt elég érzelmes. Az embereket jobban érdekli az érzelem, mint az agyalás. Az is tanulság számomra, hogy kőkeményen tisztában kell lennem azzal, hogy amibe fogok, az kb. hány embert fog érdekelni. És akkor lehet mérlegelni.
Számításba kell venni, hogy a Filmalapot is egyre jobban érdekli, hogy mit hányan néznek meg, és az alapján támogatja a következő filmedet. Ujj Mészáros a Liza miatt csinálhatta az X-et, Reisz a VAN miatt a Rossz verseket, én meg a Hurok miatt nem csinálhattam meg, amit akartam. Tehát ennek van tétje.
 |
| Anger Zsolt és Madarász Isti a Hurok forgatásán | Fotó: Fegyverneky Sándor |
Christopher Nolannek az a mázlija, hogy ami őt érdekli, az érdekli az embereket is. Tarantinónak ugyanez. Akkor kiderült, hogy én nem vagyok ilyen. Ami engem nagyon érdekelt, az a kutyát nem érdekli. El kellett gondolkoznom rajta, hogy ha közönségsikert akarok, akkor nekem kell majd alkalmazkodnom?
B.A.: Szerintem nem. Azok a magyar filmek tudnak igazán teljesíteni a moziban, amik nem próbálnak lemásolni egy hollywoodi formulát, hanem nagyon határozottan valamilyenek. Ilyen volt a Saul fia, a Liza, és a VAN is. Ezek nem próbáltak kiszolgálni egy közönségigényt, ezek igényt teremtettek.
A Hurok marketingkampányát lehetett volna jobban csinálni?
B.A.: A rendelkezésre álló keretből az egy tök jó kampány volt. A Hurok nagyon későn került hozzánk, csak pár hónappal a bemutató előtt kezdtünk el dolgozni rajta, ami kevés. Például a filmnél, amin most dolgozom, már a forgatás előtt fél évvel arról beszélgettünk, hogy milyen anyagok szülessenek, ezek mikor fognak kikerülni, milyen kampányelemeket tudunk használni. Ki van találva előre, hogy a második plakáton megjelenő elem majd a végső trailerben hogyan fog visszaköszönni.
Az elmúlt évek magyar filmes marketingjében voltak nagy ötletek?
M.I.: Például óriási ötlet volt, hogy a BÚÉK-ot kettővel butábbnak adtál el, mint amilyen. A trailer ostoba szexvígjátéknak mutatta „Dugni akarok” SMS-sel, tódultak rá az emberek. Aztán kiderült, hogy ez sokkal intelligensebb és érzékenyebb film, mint amit bárki vár. Nem verték át a nézőket, de azért egy picit behúzták őket a csőbe. Minden elismerésem Gesztiéké, hogy ezt kitalálták, és Goda Krisztáé, hogy ezt hagyta.
Hogy lábaltál ki a gyászból?
M.I.: Csináltam egy tévéfilmet a Médiatanács támogatásával, A szerelem gasztronómiája című romantikus musicalt, ami iszonyatosan jól sikerült. Azt érezhettem, tudok én még filmet csinálni. Még a Filmalapban is azt mondták, hogy bárcsak mi finanszíroztuk volna, mert nagy siker lett volna a moziban. A tévében is sokan látták, de az engem nem boldogít. Rendeztem évekig Barátok köztet, amit egymillió fölött néztek, de az nekem egy pici bizsergést sem okoz a gyomromban. Egy olyan mozifilmet szeretnék, amit több mint százezren megnéznek.
B.A.: Ahhoz vígjátékot kell csinálni.
M.I.: A következő filmem egy romantikus vígjáték lesz, ami egy hullaházban játszódik. Andy Vajna azt mondta rá, hogy ez a magyar Alkonyat.
Szerintetek egy olyan közönségfilmet, aminek nincs sok kulturális értéke, érdemes szinte csak közpénzből csinálni?
M.I.: Szerintem igen. Kellenek a nagy közönségsikerek. Akárki akármit mond, a magyar film szekerét a Valami Amerika 3 tolja, meg a Kincsem, meg a BÚÉK, mert ez ösztönöz nézőket arra, hogy utána elmenjenek megnézni más magyar filmeket is. A 2000-es évek első tíz éve arról szólt, hogy magyar filmet nem nézünk, mert szar. Szerintem ez a hozzáállás mostanra átment abba, hogy a magyar film még tök jó is lehet. Ha azt mondják, oké, akkor beülök rá. Szerintem ez egy óriási változás, és mindössze pár év alatt végbement.
szöveg: Varga Ferenc
interjúfotók: Valami Hektor
- - - - -
BARTÓK ANNA (1980)
A Forum Hungary marketing- és kommunikációs vezetőjeként közel 300 filmen dolgozott, jelenleg szabadúszó marketing-tanácsadóként főleg magyar filmekkel foglalkozik. A Kincsem és a Valami Amerika 3 kampánya köthető a nevéhez, részt vett A Viszkisben is, jelenleg a Pesti balhé kampányát építi.
MADARÁSZ ISTI (1976)
A leghollywoodibb magyar rendező, készített már raftingos kalandfilmet (A legyőzhetetlenek), időkavarós sci-fit (Hurok), romantikus musicalt (Egy szerelem gasztronómiája), és egy valóban vicces Rejtő-adaptációt (A fekete múmia átka) is. Következő filmje egy hullaházban játszódó romkom lesz.
