Rammstein: Rammstein (lemezkritika)

Egy arénákat megtöltő zenekar jelentős kockázatot vállal, ha kilenc év és hét hónap után ad ki új albumot. Ennyi idő elteltével túl nagy a várakozás, ezért már egy átlagosra sikerült sorlemez is simán csalódást kelthet.  A májusi Recorder magazin címlapján is látható Rammstein cím nélküli új albuma megjelenése előtt patikamérlegen adagolta az információkat, pár teaserrel és két nagyon erős – a Recorderen is bemutatott – klippel jelentkeztek. A Deutschland, ami amúgy az album kulcsdala is, lényegében a német történelmet azonosítja az erőszakkal; és a Radio, ami viszont  kevésbé szigorú, és a weimari köztársaság dekadenciáját idézi a Babylon Berlin stílusában. A lemezkritika a Recorder magazin 72. lapszámában is olvasható. 

Előadó: Rammstein

Cím: Rammstein

Kiadó: UMG

Megjelenés: 2019

Stílus: industrial metal

Kulcsdal: Deutschland

 
8,5/10

Gyorsan lelőjük a poént, mindenki lenyugodhat, a legújabb Rammstein-album többi dala is vette az akadályt. Az új lemezt is rongyosra hallgatják majd a rajongók, és ezért még talán a közel tíz év resztlikiadványait is megbocsátják, úgy mint: best of, remixalbum, ritka felvételek albuma, koncertlemez és egy nagyon fura album Rammstein-slágerek zongorás feldolgozásaiból.

Paul H. Landers, a zenekar ritmusgitárosa előzőleg azt ígérte, hogy ez egy szórakoztató lemez lesz, és igazat mondott, persze Rammstein-mértékkel mérve. A Rammstein-recept elég szigorúan megszabja a hangzást, az indusztriál és metál, a patetikus wagneri dallamívek és a német kuplék keverékének egy buktatója lehet: a hiperkarmától a Lidocaint éppúgy át lehet írni erre a stílusra, mint a Kislány a zongoránál táncdalslágert, így csupán ezt az eszköztárat használva üres, dalnak tűnő számokkal is ki lehet tölteni egy Rammstein-nagylemezt. Itt szerencsére nem erről van szó, talán a Was Ich Liebe vagy a Tattoo ilyen, de a kupléba hajló ballada, a Diamant, a patetikus kórussal súlyosbított Zeig Dich vagy a teátrális Sex, az autotune-nal megbolondított Ausländer, a horrorba hajló Puppe kifejezetten szórakoztató és provokatív. És akkor a német nyelvterületen a számokra rakodó plusz jelentésrétegeket nem is vizsgáltuk, mert ez egyértelműen egy németeknek szóló német nyelvű album, ami például a Mutter vagy a Rosenrot esetében nem volt így.

Réz György

MÉG TÖBB LEMEZKRITIKA.