Marton László Távolodó: Alulnézet (könyvajánló)

Van, aki úgy ismeri Marton László Távolodót, mint a Sziget Világzenei Nagyszínpadának főszervezőjét (aki idén nem lesz látható a színpad környékén, ugyanis ebben az évben nem lesz ilyen helyszín). Aztán van, aki úgy ismeri a szerzőt, mint a Magyar Narancs volt zenei rovatszerkesztőjét, aki hosszú éveken írt a világzenei és rocklemezekről  az ikonikus hetilapba, és több zenei témájú kötetet is írt (például a Pécsi szál című Kispál-könyvet 1997-ben, az Érintés – Világzeném című hiánypótló művet 2001-ben vagy a Bakelitszomjat 2015-ben). És végül van, aki ismeri az irodalmi munkásságát is, a Visszatérés fonalát, az Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséit, vagy éppen a Mindig régen van című novellakötetet, ami  a rendszerváltást megelőző és követő húsz év történetét mondja el személyes történetekkel. Hó Márton könyvajánlója a nyomtatott Recorder magazin 70. lapszámából.

Legújabb, Alulnézet című kötetében Marton László Távolodó a hatvanas-hetvenes évek undergroundjáról ír, de nem annyira múltidézésről van szó, sokkal inkább arról, hogy mit jelentenek az időszak zenekarai, előadói és lemezei a mában, hogyan kapcsolódnak a jelenhez. M.L.T. korábbi zenei tárgyú műveihez hasonlóan ismét személyes hangvétellel és fanyar humorral húzza magával az olvasót, egyszerre ír zenéről és irodalomról, múltról és jelenről, letűnt korról és újjászületésről. Széles és gazdag az az underground körív, amit a szerző bejár: itt van Patti Smith, Iggy Pop, Lou Reed és Cseh Tamás is, de azért a fő irányvonal a keleti blokk: a csehek, a ruszkik, a lengyelek, a keletnémetek, a bolgárok, és persze a magyarok, a hazai underground – a folktól a polbeaten át az alternatív rockig. Voltaképp az a legizgalmasabb az egészben, hogy mindezekhez hogyan viszonyul a szerző, és kicsit elrugaszkodva: hogy hogyan viszonyulunk mi – az ezredforduló után majdnem 20 évvel. Magával ragadó mű született. 

Cím: Alulnézet

Szerző: Marton László Távolodó

Stílus: punkliteratúra

Rézbong, 2019

Kulcsmondat: „Kár, hogy azóta eltelt negyven év. Rajtam persze nem fog az idő, gyorsan visszapörgettem. Akkor most azt játsszuk, mondtam a lemezjátszómnak, hogy megint 1977 van.”

Szerző: Hó Márton

Még több zenei könyv a Recorderen