What The FAQ – Menyhárt Jenő

Az Európa Kiadó dalszerző-gitáros-énekese, a magyar rocktörténet legfontosabb szereplőinek egyike 60 éves lesz április 15-én. Egy nappal előtte (vasárnap este) pedig a MOM Sportban ad születésnapi koncertet. Bár Menyhárt Jenő nem szeret személyes dolgairól beszélni, a Recorderrel most megosztotta néhány gondolatát és (halálközeli) élményét. Előzetes What The FAQ-interjúnk a nyomtatott Recorder magazin (még meg sem jelent) 71. lapszámából.

Ha visszamehetnél az időben, milyen tanácsot adnál a tinédzserkori önmagadnak?

Ha belegondolok ebbe, még a puszta gondolata is megrémít, hogy itt most váratlanul besétál a nyolcvanéves Menyhárt Jenő és elkezd beleszólni, hogy miket válaszolok erre vagy arra a kérdésre. Az ilyesmi nem vezet sehová. Az embernek csak akkor kell tanácsokat osztogatnia, amikor ez feltétlenül szükséges vagy amikor ezt kérik tőle. Ha tinédzserkori önmagamnak valamiért erre lenne szüksége, akkor valójában neki kéne vennie a fáradságot és eljönni ide a jövőbe. Még az is emellett szól, hogy ha emlékeim nem csalnak, egy 2019-es utazás egyáltalán nem lett volna ellenemre akkoriban.

Miben hiszel?

Nekem soha nem az volt a fő kérdés, hogy miben hiszek, sokkal inkább az, hogy kinek mit hiszek el. Fontosnak érzem, hogy a hazugságokat, féligazságokat, megtévesztéseket, elfogult vagy felületes okfejtéseket, üres szavakat ki tudjam szűrni magam körül.

HOSSZÚ ÉS ALAPOS MENYHÁRT JENŐ-INTERJÚNK 2013-BÓL

Hány kávé egy nap?

Többnyire kettő. Egy reggel, egy meg ebéd után. Az USA-ban megszoktam és megszerettem az amerikai kávét, úgyhogy otthon is azt szoktam készíteni magamnak.

Mit énekelsz a zuhany alatt?

A zuhany alatt nem szoktam énekelni, de ha énekelnék, akkor szinte biztosan Tiborc áriáját énekelném a Bánk bánból.

Vinyl vagy cd vagy streaming?

Ez egy összetett probléma, mert a válasz nagyrészt attól függ, hogy honnan nézzük az egészet. Ha technikai szempontból, akkor semmiképp sem vinyl, mivel abból számos korlát adódik és hangminőség, valamint dinamika szempontjából is gyengébb a többinél. A cd szerintem teljesen rendben van, úgy az alkotó, mint a hallgató nézőpontjából. A streaming egy másfajta megközelítés, annak kapcsán tulajdonképpen egy online zenei könyvtárról beszélhetünk. Ha egy átfogó pillantást vetünk azonban az egészre, elsősorban az a történet körvonalazódik, hogy ezeknek a technikai újításoknak köszönhetően a zeneipar az idők során háromszor adta el, lényegében ugyanazt, lényegében ugyanazoknak. Ráadásul menet közben úgy irányítva a folyamatokat, hogy a művészek általában véve egyre rosszabbul jártak.

SZABÓ BENEDEK ÉS SALLAI LÁSZLÓ HÍVÁSÁRA MÉG FLUOR IS EURÓPA KIADÓT JÁTSZIK

Rádió vagy tv?

Rádió. Szeretem a rádiót, régebben nekem is volt heti műsorom a Tilos Rádióban. Az volt a címe, hogy Ó csiga, a szignál dala pedig Harangozó Teréz Szeretném bejárni a Földet című száma volt. Az Ó csiga cím különben Kobayashi Issa japán költő egyik haikujából jön, amelyet Tandori Dezső fordított magyarra, és teljességében így szól: “Ó csiga, mászd meg a Fuzsijamát. Csak lassan, csak lassan”.

Tévéműsor, amit nem hagynál ki?

Lényegében egyáltalán nem szoktam tv-t nézni. Próbáltam, de nem megy.

Mi történik velünk, amikor meghalunk?

Ezt halála válogatja. Egy ember szerintem háromszor hal meg. Először amikor megáll a szíve és a lélegzése, másodszor amikor eltemetik, harmadszor pedig amikor utoljára tesznek róla említést a Földön. A teljes halálhoz tehát hosszú út vezet. Az elsőből pedig még akár van visszaút is. Előfordul, hogy valakit sikeresen újraélesztenek vagy magától újraéled. Akik ilyen módon tértek vissza az életbe, gyakran olyan halálélményről számolnak be, hogy testükből kiemelkedve, felülről szemlélték halott önmagukat. Annak idején olvastam, egy kísérletről. Az egyik kórház sürgősségi osztályán felírtak egy szót a szekrény tetejére. Azokat, akik a klinikai halálból visszatérve testen kívüli élmény vagy a magasban történő lebegés tapasztalatát idézték fel, megkérdezték, hogy mi van a szekrény tetejére van írva, soha nem fordult elő azonban olyan eset, hogy valamelyikőjük meg tudta volna mondani az oda felírt szót. Ha úgy vesszük, egyszer velem is megesett, hogy visszajöttem a halálból. Az USA-ban történt. Egy ottani egykori greenpeace-es kollégám félrehallott valamit egy telefonbeszélgetésben, emiatt úgy hitte, hogy én tragikus hirtelenséggel szívrohamban elhunytam, ami a valóságban sajnálatos módon egy másik volt munkatársunkkal esett meg. Ő mindenesetre körbetelefonált a halálhíremmel, GP-s barátaim, mint utóbb megtudtam, nagyon elszomorodtak, közülük néhányan össze is jöttek egy bárban, hogy rám emlékezzenek. Amikor minderről mit sem tudva néhány héttel később egyiküket felhívtam telefonon, nem győztem csodálkozni zavart viselkedésén és azon, hogy folyamatosan azt kérdezgeti tőlem, hogy én egy kísértet vagyok-e. Nem volt könnyű a beszélgetés végére érni és tisztázni, hogy akkor most mi is történik valójában. 

MENYHÁRT A GREENPEACE-RŐL, LOVASI ÉS BÉRCZESI AZ ÖKOTUDATOSSÁGRÓL

Egy videó és néhány fotó a próbateremből. Lesz jó pár jó arc vasárnap a színpadon: