„A dalok mindenütt és mindenben fellelhetők” – Will Simms-interjú

Február 18-án és 19-én ismét megrendezik az Artisjus által életre hívott Dalszerző Expót Budapesten, amely a közép-európai régió zenészeit, zeneszerzőit, producereit várja előadásokkal, stúdiós programokkal, kötetlen beszélgetésekkel és workshopokkal. Az egyik workshopot a francia születésű, Londonban élő szerző-producer, Will Simms tartja majd 18-án délelőtt 11 órától. Simms több elektronikus tánczenei műfajban is otthonosan mozog, de igazán nagy sikereit a koreai pop világában aratta, dolgozott a Girl’s Generation (SNSD) popegyüttessel és az EXO nevű fiúbandával. A Recordernek elmesélte, miért imád dél-koreai zenekaroknak dolgozni, miben különbözik a K-Pop színtér az európaitól, és melyik világhírű popsztár lemezeiből tanulta a legtöbbet. 

Egy workshopon, mint amilyet az Expón fogsz tartani, a dalszerzésnek mely aspektusairól könnyebb beszélni vagy tanítani, és mik azok, amiket nehezebben tudsz átadni?

Will Simms: Mindig könnyebb olyasmiről tanítani, mint a dalok szerkeszeti felépítése (nem mintha kötelező lenne betartani ezeket a szabályokat). Mi az a verze, a refrént felvezető rész, a refrén, az átkötés (bridge vagy M8). A dalok mindenütt és mindenben fellelhetők. Mondjuk, egy baráttal vagy családtaggal folytatott beszélgetésben. Egy friss szakításban, egy veszteségben, egy felejthetetlen éjszakában. Bárhonnan meríthetünk ihletet, és sem ezt nem lehet tanítani, sem azt, hogy ezekből az élményekből hogyan formálj dalokat. Attól leszel egyedi, és ezáltal a dalaid is, ahogy a kreativitásod segítségével dallá alakítod át a téged körülvevő dolgokat. 

Kitől tanultál a legtöbbet a dalszerzésről – akár személyesen, akár zenehallgatással?

Rengeteget tanultam Michael Jacksontól, Quincy Jonestól és Rod Tempertontól. Szüntelenül hallgattam Michael lemezeit, és kielemeztem őket. Off The Wall, Thriller, Bad: ezek a lemezek jelentették a zeneoktatást számomra. Megtanítottak rá, hogy a kreativitás nem ismer határokat. Az unokatestvéremtől pedig a dalszerzés fegyelmezettségét tanultam meg. Azt, hogy fegyelmezetten kell hangszerelni, és sok munkaórát bele kell ölni egy dalba, ha hiszel benne. Néha villámgyorsan megszületnek a dalok, máskor viszont sokáig kell dolgozni rajta. A többit kísérletezgetéssel sajátítottam el.

BESZÁMOLÓNK AZ ELSŐ DALSZERZŐ EXPÓRÓL

Több mint hat éve aktívan dolgozol, ez alatt gyökeres változásokon ment keresztül a zeneipar, az emberek zenehallgatási szokásai, az, ahogy a zenék elérik az embereket. Mennyiben változtatta meg mindez a dalszerzéshez vagy a dalok sikerességéhez való hozzáállásodat? 

Ezidáig nem igazán változtattam a dalszerzési módszereimen és a megközelítésemen. Ha zenét szerzek, akkor csak és kizárólag az adott dalra és a lemezre fókuszálok. Nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz vele utána, hogyan fogják fogyasztani a hallgatók. Természetesen én is szoktam álmodozni róla, hogy majd Grammyt nyerek, haha. Újabban viszont az Instagram tényleg kezdi átalakítani egyes dalokkal kapcsolatban a nézeteimet. Az utóbbi időben írogattam egy perces számokat, amiket külön az Instagramra szánok. Lehet, hogy ez így őrültségnek hangzik, de eléggé bejön az ötlet.

Hogyan csöppentél a K-Pop világába? 

Az első kiadóm, Pelle Lidell ismertetett meg a K-Poppal, ő vezetett be ebbe a szcénába, amiért örökké hálás leszek neki. Megváltoztatta az életem, és rengeteg ajtót nyitott előttem.

Dolgoztál olyan K-Pop csapatokkal, mint az Exo vagy a Girl’s Generation; Nabiha dán dalszerző-énekessel, és a The Vamps brit zenekarral is. Mik a legjelentősebb különbségek a dél-koreai és az európai zeneipar között?

Nos, sosem felejtem el, hogy amikor elutaztam Koreába, az SM (SM Entertainment, k-pop kiadóbirodalom – szerk.) A&R-osa így nyitott: „azt szeretnénk, ha újra feltalálnád a spanyolviaszt”. Máig ez a kedvenc dalszerzős memóm. Szélesre tárta a kreativitás kapuit, bátran kísérletezhettem a dallammal, szerkezettel, dalszöveggel, koncepcióval. Olyan dalokat akartam készíteni, amelyek hangformátumba öntött mozifilmek. Igyekeztem kiverni a fejemből minden berögzült dalszerzői technikát, és szabadon garázdálkodtam.

Azóta próbálok minél többször ugyanígy eljárni, de a Vampshez hasonló zenekaroknál és egy Nabiha szintű tehetségnél fontos, hogy a művésszel, a művész számára szerezz zenét, azokról a témákról, amelyek számukra és a hallgatóiknak is fontosak. Sokat segít, ha egy előadó tudja, miről szeretne beszélni, és hogyan akarja átadni, de ők hagyományosabb dalszerkezetekre is igényt tartanak.

MOST AKKOR MI AZ A K-POP? ITT MINDENT MEGÍRTUNK RÓLA

Vannak-e egyedi és sajátos jellemző jegyei a K-Pop dalok felépítésének, hangszerelésének, a hangmérnöki munkának? Teljesen más megközelítésre van-e szükség, és ha igen, mennyire volt nehéz alkalmazkodni hozzá? 

A K-Poppal könnyű dolgom volt, természetesen ment az átállás. Annyira máshogy működtek az általam ismert szabályokhoz képest, mintha nem is lettek volna szabályok. És hát én az életemet is szabályok nélkül szeretem élni. Egy K-Pop dal verzéjében például 4 ütem éneket 4 ütem rappelés követne, vagy hangnemváltás történik; dettó ugyanez igaz a refrénre és a refrén felvezetésére. Sok részegységből épülnek fel, mert némelyik bandának rengeteg tagja van, és mindegyiküknek megvan a maga feladata. Énekesek, rapperek, olyanok, akik ki tudják ereszteni a hangjukat, táncosok, akik az eszement koreográfiák alatt csak egyszerűbb szólamokat tudnak énekelni. A saját K-Pop dalaim zöménél az előadásmódból indultam ki, abból, hogy hogyan fog majd kinézni élőben, koncerten. Elég őrült-e a dal ahhoz, hogy a lehető legelképesztőbb előadás társuljon majd hozzá? Ezen kívül a nyelv miatt más a prozódia, a hanglejtés és a frázisok ritmizálása, mint ahogy angolul énekelnénk. Sokkal ritmusosabb.

Egy 2013-as interjúban azt nyilatkoztad: „Szerintem a K-Pop bárhol működhet. Egyre többen hallanak róla, mert nagyon szórakoztató.” Azóta valóban népszerűbb a műfaj nemzetközileg, főleg a BTS-nek köszönhetően. Hogyan látod a K-Pop jelenlegi helyzetét?

Szerintem tök jó helyzetben van jelenleg. Nagyon lelkes vagyok a K-Pop iránt a műfaji átjárások miatt. Mert előremutató, márpedig a zenének határátlépésekre kell törekednie.

Miben látod a legizgalmasabb újító lehetőségeket zenei téren, általánosságban és a saját stúdiómunkádban?

Egyszerű: tovább feszegetni a hang, az emberi tapasztalat és a technológia kereteit, egy nagy olvasztótégelybe vegyíteni mindent és mindenkit, és ezáltal megteremteni a jövőt.

Will Simms 2019. február 18-án, 11 órától tart workshopot, másnap, február 19-én 11-kor pedig előadást a mindenki számára nyilvános Dalszerző Expón. Részletek és jegyvásárlás a honlapon.