A dalszerzőknek szóló egynapos rendezvényen szó volt jó félelmekről és rossz szorongásról, okostelefonról és egy tönkről. Igen, egy, az iskola udvarán található tönkről, ami nagyon fontos tanulságokkal szolgál a dal és a szöveg viszonyára nézve.
A február 1-én a BMC-ben tartott, az Artisjus által szervezett első Dalszerző Expo számos különböző módon szólította meg a dalszerzőket. Voltak a zeneszerzésről szóló szakmai előadások - itt bele lehet nézni Szakos Krisztián tanulságos előadásába, amiből kiderül, hogy egy Rúzsa Magdi-rádiósláger felépítésében hány apró trükköt alkalmazott; itt pedig Balázs Ádám (az Oscar-díjas Mindenki és az Oscar-jelölt Testről és lélekről zeneszerzője) előadásába. Emellett zeneipari kérdéseket is érintett több beszélgetés (ezekről itt olvasható összefoglaló). Most olyan témákat emelünk ki, amik a szűkebben vett zeneszerzéssel, dalszövegírással kapcsolatosak.
KÖRKÉP A MAI MAGYAR FILMZENESZERZŐKRŐL
Hegyi György szórakoztató előadásában a hét bibliai főbűn köré csoportosította a zeneszerzők által a szövegírók ellen elkövetett bűnöket. Voltak köztük kevésbé jelentősek (irigység - amikor azt kérik, hogy "írj olyat, mint a Kiss Tibi"); a legfontosabb mondanivaló az volt, hogy fordítva üli meg a lovat az a zeneszerző, aki egy kész számhoz kér szöveget - miközben persze ez rendkívül elterjedt gyakorlat. Hegyi szerint azonban a dalnak a szöveggel együtt kell születnie, sőt, talán ennél is erősebb az a megfogalmazás, hogy a dal "a szóban gyökerezik", a nyelv muzikalitásából nő ki - ez a kiindulópont, amihez aztán a dallam persze hozzáad. Említette lányát, aki nemrég A tönk címmel írt egy dalt, az iskolaudvaron található félelmetes tönkről. Itt maga a "tönk" szó már hoz egy bizonyos hangzást, felidéz hangulatokat, amikből a gyerek - aki még természetes módon viszonyul a dalhoz - kiindulhatott.
Hegyi György beszélt arról is, hogy a szövegben is lehetnek hookok, vagyis olyan meglepő szóválasztások, amik aztán beakadnak (mint egy dallam hook) - érdekes módon dalai 40%-ában az énekesek pont ezeket akarják kihúzatni. Mint mondta, harcolni szokott ezekért, de általában elbukik. Sokszor egyébként bizonyos szavak, fordulatok ellen az énekesek úgy érvelnek, hogy "ez nem én vagyok". Hegyi György beszélt pénzügyekről is (hangsúlyozva, hogy nem a szövegírásból él). Elmesélte, hogy két gyerekzenés projektje (a Bíró Eszternek az ábécé minden betűjével írt állatos szövegei - amit összehozni nagyon kemény meló volt -, és két Halász Juditnak írt dala közül az, ami a koncertműsorba is bekerült) hozta kimagaslóan a legtöbb jogdíjat. Mint mondta, "az egyetlen elfogadható ok, hogy hülyeséget csináljak, ha durván fizetnek ezért". Az első Emil.Rulez!-lemez megjelenése után például kapott egy megbízást a Danon Édent a magyar piacra bevezető reklámdal megírására. Először 12 sort kellett összehozni a megadott keretek között (pl. bizonyos szavak, fordulatok szerepeljenek benne), aztán mivel drága a reklámidő, ez nyolc sor lett - végül pedig hat. A háromszori átírás után pedig kijött a reklám, amiben mindebből semmi nem szerepelt, csak az, hogy "Danon Éden", sokszor, meg az előre megadott szlogen.
Palya Bea beszélt arról, hogy nem volt előképe itthon arra, amit ő csinál - vagyis énekesnő, aki maga írta a dalait -, de rájött, hogy ez tulajdonképpen felszabadító hatással is lehet. Úgy gondolja, hogy minél személyesebb, minél mélyebbre megy egy dalszöveg, annál inkább képes másokat megszólítani, mert rátalál valami közös emberire. Persze ez félelmetes is, de neki szerzőként kifejezetten célja, hogy a félelem irányába mozduljon. Mint mondta, segít, ha az ember a testi reakcióit figyeli dalírás közben, mert ezek sokat elárulnak a tudattalan folyamatokról. Szintén ez utóbbiak felszabadítására jó az automatikus írás módszere. Egy - mások által is alkalmazott - módszer az, ha a születendő dalnak korán meghatározza a címét, ami aztán vezeti az írást; ezt ki lehet egészíteni azzal, hogy az ember kérdéseket tesz fel a címmel kapcsolatban.
"BELERAKOM A TESTEMET MINDEN DALOMBA" - PALYA BEA-INTERJÚ
Palya Bea konkrét példákat is hozott, egy még meg nem jelent dalt, valamint Tovább nő című lemezen hallható Tükör című számot. Ez abból indult ki, ahogy a szülés után elégedetlen volt a testével, nem ismert rá arra, amit a tükörben látott, és elhatározta, hogy érzéseit dalban fogalmazza meg. A tükör mint kiindulópont után hamar meglett az a sor, hogy "szép vagy úgy, ahogy vagy", ami maga után hozta az 5/4-es ritmust, illetve azt is, hogy a tükör és a főszereplő közötti párbeszéd lesz a szöveg szervező elve. Mint Palya Bea mondta, ebben a számban - nála: kivételesen - van egy "didaktikus" rész is ("Szard le Hófehérkét, Monica Beluccit / Csak szeresd a tested, s éld az életed"). Volt olyan koncertje, amikor félt, hogy a közönség tud-e azonosulni vele, de mint mondta, az idős nénik is nevetnek azon a soron, hogy "fölnyomós melltartóra van ma akció". Palya Bea gyakorlatot is tartott a hallgatóságban ülő bátrabbaknak, akik első feladatként azt kapták, hogy hét percen át automatikusan, öncenzúra nélkül írjanak arról, amitől a legjobban félnek.
A dalszerzés egy másik aspektusáról, több szerző közös munkájáról beszélgetett Kozma Kata és Dina Mystris - utóbbival itt olvasható interjúnk, ami érinti ezt a kérdést is. A közös dalírás manapság a slágergyárak első számú módszere, ritka az olyan világsláger, aminek ne lenne legalább 4-5 szerzője. A beszélgetés fő üzenet az volt, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a közös munka egyben jó szórakozás és inspiráció is lehet, hiszen utóbbit nemcsak az érzelmek, tapasztalatok, események stb. jelenthetik, hanem bármi - köztük új, a szerző számára eddig nem ismert technikák kipróbálása is. Kozma Kata arról beszélt, hogy érdemes úgy hozzáállni a zenéléshez, hogy a hangokat játékszereknek tekintjük, a közös zeneírást tehát egy jó játéknak.
Ám ez persze nem mindig könnyű. Dina Mystris szerint manapság különösen nagy nyomás nehezedik a fiatal, tehetséges dalszerzőkre, akiket sokszor gátol az ebből fakadó szorongás - például amikor egy befutott szerzővel kell együtt dolgozniuk, és kételkednek magukban, hogy elég jók-e. Pedig a legsikeresebb szerzők is szükségszerűen sokat hibáznak, mire összehoznak egy slágert - ez egyébként a Dalszerző Expo egyik legtöbbször visszatérő témája volt. A beszélgetést vezető Andrew Hefler - aki zenészként a Kéknyúl tagjaként, a Random Trip gyakori vendégeként ismert - itt elmondta, hogy tanít színészeknek improvizációt, és szerinte ennek az alapja nem más, mint a szorongás csökkentése.
Érdekes területet mutatott be az amerikai, az Atlantic Records stúdiójában hangmérnökként, producerként dolgozó Ebonie Smith (a nyitóképen): az okostelefonos zeneszerzés területét. Itt most nem annyira az egyes appok az érdekesek, hanem az, hogy ezekkel bárhol lehet nemcsak ötleteinket rögzíteni, hanem ezeket a dalokon dolgozó kollégákkal megosztani; sőt, ha nem is feltétlenül kiadásra, de kiadónak elküldhető demónak mindenképpen alkalmas számokat lehet összehozni a telefonon. Mint Ebonie Smith mondta, egyre több az olyan sikeres szám, ami telefonon készült; példa erre Steve Lacy (The Internet), aki mindent telefonján csinál (lásd erről a Wired cikkét). Igaz, gitározik is, de ezt is az iPhone-ba dugja bele. Saját zenekara és szóló lemeze mellett csinált már számokat J. Cole-nak és Kendrick Lamarnak is (a DAMN. lemezen a Pride).
Fotók: Hámori Zsófia és Kerepeczki Anna (Artisjus)
