Zenerajongó újságírónő erdőrajongó vadászkutyákkal. Ideális team az Apple Music sokmillió trackjével felszerelt városi terepjáró teszteléséhez. A Kutya és zene cikksorozatba illő autótesztünk a Recorder magazin 68. lapszámában is olvasható.
Egy magyar vizsla és egy whippet. Minden nap legalább kétszer kell kivinnem őket kocsival valamelyik erdőbe, munka előtt és után. A másik apropó, amiért nekem való ez a teszt és ez az autó, hogy imádok zenét hallgatva vezetni, az erdőjáráson kívül ez a második kedvenc foglalatosságom.
Az életvitelemhez pont egy SUV a tökéletes, hiszen ahhoz, hogy kijussak a kutyákkal a terepre, kell városi forgalomban is autóznom, de girbe-gurba, kimosott, rázós földutakon, alig használt, csupakátyú aszfaltutakon is, sokszor hegynek fel-le. Nem kell Kiscelli úti magasságokra gondolni, Budán elég csak a Pasaréti vagy a Pusztaszeri út minőségét felidézni, hogy rájöjjünk, ide terepjáró kell. Egy rosszabb kocsi nemcsak kirázza belőlem a lelket, de könnyen beüthet vele bármilyen ön- és közveszélyes malőr is: visszagurulok, kicsúszom a kanyarban, lefulladok, padkázom, nekimegyek az utcán parkolónak stb. Ezt onnan tudom, hogy ugyan én is Volkswagen-tulajdonos vagyok, csak nekem egy vintage Passatom van (egy rokonom régiautó-rajongásának köszönhetően), amivel nagyon kell vigyázni. Szívből imádom az 1982-es autómat, mégis örültem a lehetőségnek, hogy a permanens nosztalgiázás után bepillanthatok, hol tart a technológia 2018-ban.
A bepillantáshoz tényleg jó alany ez a vadiúj Touareg, amire a gyártók a letisztult dizájn mellett pont innovatív technológiai megoldásai miatt büszkék. A csodás külső miatt mondhatnám, hogy ez az autó inkább illik egy pláza parkolójába, mint a sárba, de olyan jól megy terepen, hogy ott sem kell félteni. A kocsi nagyon halk ahhoz képest, hogy 3000-es dízelmotor van benne, és mivel általában sietek, ez is jól jön, de a fogyasztással sem volt gond. Tágas, elképesztően kényelmes az autó, ezt nem is ragozom, csak rá kell nézni.
Elsőre megijedtem, hogy nem iPhone-osként kimaradok valami jóból, hiszen úgy kaptam a kocsit, hogy Apple-kompatibilis CarPlay van benne, amit a barátom iPhone-jával tudunk tesztelni. Kiderült, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az androidosok bármiben hátrányt szenvednének. A CarPlay lényege, hogy az iPhone-t az autó óriási, érintőképernyős fedélzeti műszerfaláról tudjuk kezelni. A töltőkábellel rá kell csatlakozni a kocsira, hogy kirakhassa az appokat a kijelzőjére, így sokkal kevésbé balesetveszélyes a telefon kezelése autózás közben. A zenéket Apple Musicban szépen összerendezi, hogy minél könnyebben megtaláljuk, és Sirivel is lehet keresni számokat. De Siri ugyancsak segít telefonálni, sms-eket írni vagy felolvasni is, így egyáltalán nem kell pötyögnünk vezetés közben. A legnagyobb jófejség, hogy nemcsak az iTunest és az Apple Musicot lehet a CarPlayjel használni, hanem más zenehallgató platformokat, akár a konkurenciát (Spotify, Mixcloud) is lehet róla kezelni, ettől meg is hatódtam.
Az androidos kezelés is pofonegyszerű, csak bluetooth-szal összekötjük, és nyomhatunk mindent. Én a Soundcloudot preferáltam eddig, mert az kevés netet fogyaszt, de kiderült, hogy ezekbe a kocsikba kaphatunk korlátlan mobilnetet, ha kérünk, szóval szétstreamelhetjük az agyunkat, és ez új távlatokat nyit.
A Dynaudio hangrendszer iszonyúan jól szól benne, egyik kedvenc hangfalmárkám, ezzel is levettek a lábamról. Én általában trapet, hiphopot vagy technót (minimal, house, tech-house) hallgatok autóban, és amikor átvettem, túl sok volt benne ezekhez a basszus, főleg amilyen hangerőre képes ez a kocsi, elképesztően döngött. Aztán egy huszárvágással rájöttem, hogy mindegyik zeném akkor szól a legjobban, ha nullára veszem le az összes hangszínszabályozót. Ezt óriási pozitívumként értékeltem a gyártók részéről. A kedvenc mixeimen kívül teszteltük Iron Maidennel és indierockkal (Warhaus) is, azokkal is állatul szólt.
A hangrendszer beüzemelése után először kellett egy kis segítség, hogy egyáltalán el merjek indulni egyedül egy ilyen értékes autóval, ami ráadásul baromi nagy az általam megszokott kocsikhoz képest, de hamar belerázódtam. A méreteit sokáig kellett szoknom, féltem, hogy nem férek vele el a szűk utakon. Eleinte az tartotta bennem a lelket, hogy egyből éreztem, iszonyú könnyen és pontosan irányítható a kocsi minden irányba, beleértve a fékezést, azt, hogy nem gurul vissza egy centit se a legmeredekebb utcákon sem, és hogy a kormánymű is tűpontos. Óriási facepalm pillanat volt számomra, amikor rádöbbentem, mekkora hülyeség volt az elején úgy izgulni a méretek miatt, hiszen ez az autó nemcsak tolatáskor, hanem minden létező irányból jelzi a kijelzőn és hangjelzéssel is, ha valamihez túl közel megyek.
Rájöttem, hogy egyszerűen nem történhet baj, még csak meg se tudom húzni a csodaszép kasztnit, mert annyira komoly védelemmel rendelkezik. Itt konkrétan a vezetőtámogató rendszerekre gondolok, ebből nekem erdei útjaim miatt a legfontosabb az éjjellátó asszisztens. Infravörös kamerával 130 méterig pásztázza sötétben az előttem lévő utat, és jelzi, ha egy test hőt sugároz, azaz mondjuk egy szarvas áll az út szélén, és ki akar elém ugrani. Ezzel persze a részeg biciklisták elütésének az esélye is nullára csökken. A kocsi érzékel más kritikus helyzeteket is, például a ráfutásos balesetek megelőzésére is van megoldása: ha valaki nekem akarna jönni az autópályán, annak időben kiégeti a szemét a hátsó vészvillogóm nagyfrekvenciás villogása. A mi drága jó Touaregünk annyira vigyáz ránk, hogy ha veszélyt érez, akkor megfeszíti a biztonsági öveket, felegyenesíti az üléstámlákat vagy lezárja az ajtókat, ablakokat és a panorámatetőt, olyan mint egy jó kis pánikszoba. Nem lehet nem szeretni ezért a szintű gondoskodásért.
Én eddig mindig féltem használni a tempomatot, de mivel a Touaregben a követési távolságot is be lehet állítani, ezért ezzel még én is mernék tempomatozni. Kereszteződés-asszisztense is van, ami fény- és hangjelzéssel figyelmeztet a keresztirányú forgalomra, de ha mondjuk elájulok egy nagyobb droptól, az Emergency Assist érzékeli, hogy nem tudom irányítani az autót, és átveszi a vezetés nagy részét, vagy vészvillogóval meg is áll.
De ez még mind semmi, mert van benne sávtartó, ami 65 km/h felett, ha azt érzi, hogy kitérek a sávomból, magától korrigál – ez autópályán hasznos. Dugóban is segít, észleli, ha előttünk vészfékeznek, ilyen többször is előfordult a teszt során: ha be van állítva ez a funkció, konkrétan megáll az autó az ütközés előtt. Sőt parkolni is tud magától, de mivel én félni szoktam, ha nem én csinálom, ezt nem is mertem kipróbálni, viszont a hátsó kamera és az érzékelők nagyon jól jöttek a parkolásokhoz. Meg ahhoz is, hogy ne üssem el a minden szagra kíváncsi, ide-oda szaladgáló kutyáimat.
Azért volt nagy eszmélés nekem ez az autó, mert eddig azt gondoltam, a vezetéshez kell egy nagy adag szerencse, de ennél a kocsinál ez már nem érvényes. Vannak persze kivédhetetlen helyzetek, de ami kivédhető, azt kivédi. Szóval több felhasználható szerencsénk marad az élet más területeire.
Szerző: Pálinkás Ilona
(Szponzorált tartalom.)
Amikor Dr. Dre legerősebb hangcucca köré építettek autót: kipróbáltuk a Volkswagen Up! Beats modelljét is.
