Magyar protest – 1968 emlékezete a hazai beatben és pol-beatben

1968-ban Magyarországon nem voltak komolyabb ifjúsági megmozdulások. Az európai forradalmak szele azonban így is megcsapta egy kicsit a zenészeket. Ilyen volt ötven éve a politikus magyar beat. A 63. Recorder magazin Past Perfect cikke következik (nyitóképen Oroszi Péter és Antal Imre).

A hatvanas évek közepén a nemzetközi tüntetéshullám és a baloldali ideológiák felerősödésének hatására még néhányszáz budapesti fiatal is lelkesen utcára vonult és tiltakozott a vietnámi háború és az amerikai imperializmus ellen, de az ún. Szolidaritási Bizottságok, amelyek az ELTE Bölcsészkarán és a Közgazdaságtudományi Egyetemen szervezett aktivista csoportok voltak, 1968-ban már nem működtek, lévén, vezetőitől igyekezett megszabadulni az állambiztonság. A politikai hátterű programok (társadalmi munka, amelynek bevételét vietnámi bankszámlára utalták; szolidaritási túrák, felolvasóestek, kiállítások, önképzőkörök és tüntetések) egyes szervezőit kizárták az egyetemekről és államellenes összeesküvés vádjával ítélték el az úgynevezett maoista perben.

Újbaloldali mozgalmak itthon

Az egymáshoz laza szálakon kötődő diákcsoportok példája Mao Ce-tung és Che Guevara idealizált forradalmisága volt, miközben megpróbálták átvenni a nyugati újbaloldali ifjúsági mozgalmak tiltakozási módszereit is. Lakásokban összegyűlve Marxot és Lenint olvastak fel egymásnak, és célul tűzték ki a KISZ-rendezvényeknél aktívabb közösségi élet megszervezését.

Egyik aktivistájuk így számolt be tevékenységükről: „Az első nagygyűlések, az első munkák óta nemcsak létszámban, hanem módszerekben is gazdagodott a szolidaritási mozgalom. Elegendő csupán a nyugati haladó ifjúsági mozgalmakban nagy népszerűségre szert tett teach-in-mozgalomra, a politikai témákról folyó közvetlen beszélgetésekre és a figyelemfelkeltő, demonstratív zászlóőrségekre hivatkoznom. Megszületőben van – politikai és művészeti életünk támogatásával – az új magyar nyelvű politikai tömegdal, a politikai jazz.” (ELTE KISZ Szolidaritási Bizottság: Tízmillió forintnál is nagyobb érték… Egyetemi Lapok, 1966. október 20., 2.)

Politikai jazzisták

De vajon miről énekeltek a politikai jazzisták? Nem éppen eklektikus, hanem aktuálpolitikai témákról. Haraszti Miklós dalszövege a „Vietnámi Vasárnapok” funkciójáról: a szolidaritásról és a forradalmi szerepvállalásról szól. Követendő példának állít gerillaharcosokat és baloldali politikusokat (Nguyen Van Troit, Ben Barkát és Che Guevarát), miközben felhívja a figyelmet arra, hogy az említett forradalmárok „értünk harcolnak”, „meghalnak érted”, vagyis: erkölcsi paranccsá kell tenni a közös harcba való bekapcsolódást. Jobb híján, társadalmi munka formájában: „emeld a vasakat”, szólít fel rá a szerző.

Haraszti egy kubai dalszövegfordítása, a baráti tagországok egyik himnuszává vált Commandante szintén Guevara előtt tiszteleg. „Utánad készülünk egyre, míg a hegyekbe kapva feljött bátorságod napja…” Fontos megemlíteni, hogy Guevara megítélése ezidőtájt már nem volt egyértelmű, többek között a kínai politikával való szimpatizálása miatt is kerülték a nagyobb nyilvánosság előtti említését, és egyre inkább az elhallgatás volt jellemző a sajtó hozzáállására is. (A Guevarával kapcsolatos politikai megítélésről lásd: Zenetudományi Intézet: Balázs János-interjú, 4-5.o.)

Pol-beat

1967-ben ugyanakkor a kultúrpolitika irányítói kísérletet tettek a baloldali ideológiák dalba öntésére, de kizárólag szigorú előválogatás után és hivatalos kontroll alatt. Erre példa az első és egyben utolsó Pol-beat fesztivál – az ott induló két zenekari kategória közül az akusztikusban a Gerilla, az elektronikusban Máté Péter és együttese nyert –, amely azonban szélesebb körben nem aratott sikert.

A POL-BEAT FESZTIVÁLLAL EBBEN A CIKKBEN FOGLALKOZTUNK RÉSZLETESEN.

Politikai dalok ’68-ban

1968-ban szerényebb körülmények között, a Halló fiúk, halló lányok című tévéműsor alkalmilag összehívott Pol-beat klubjában jutottak nagyobb nyilvánossághoz a politikai dalosok. A fesztivál már ismert fellépői mellett (lásd: Atlantis együttes, Dinnyés József, Magay Clementina) a műfaj addig kevésbé említett szereplői is felbukkantak, így például Oroszi Péter, aki szájharmonikával, Bob Dylan (és Dinnyés József) megszólalásmódját idézve, az egyik legsokrétűbb dalszöveget hozta magával.

A dal (A kitaszítottak éneke) a beatköltők, a rockzenészek és a hippik politikai hozzáállását kritizálja, számon kérve rajtuk a harcokban való részvétel hiányát. Például, negatívumként szerepel a dalban, hogy „Dick” inkább Kanadába ment a vietnámi háború helyett („behívóját tépte”), a beatköltők politikailag passzívak („hé, Ginsberg, tereld össze nyájad, közönyből nem lesz sültgalamb”), a hippik háborúellenessége pedig elsősorban a „lantpengetésben” és turistáktól kapott pénzben mutatkozik meg. Mindezek helyett Oroszi olyan felelősségteljes magatartást emel példaképpé, amelybe nem fér bele, ha egy rockzenész (a dalban utalás történik Paul McCartney-ra is) „százhatvannal száguld” a kocsijával, maga sem tudja, hová és miért.

A Gerilla együttes is fellépett a tévéműsorban, a zenekar emléket állított Schönherz Zoltán (1905 – 1942) és Korvin Ottó (1894 – 1919) munkásmozgalmi vezetőknek, miközben ősök és követőik szempontjából kapcsolatba hozták az illegalitásban működő kommunista mozgalmat az akkori, kevésbé bátor politikai vezetéssel. Gazsi cigány című daluk ugyanakkor a hétköznapokban megtapasztalt társadalmi problémát tárgyalt: a cigányság kirekesztését, felemelkedésének akadályozását. A dal főszereplője Gazsi, aki egy vályogviskóban, üveg helyett újságpapírral fedett ablakok mögött az elnyomott négerekről szóló cikkekkel szembesül, miközben őt ugyanúgy megalázzák, a gyári főnök lopással gyanúsítja és semmire sincs pénze.

Máté Péter két új pol-beat dallal is fellépett a műsorban. A Főnyeremény – ugyanúgy, mint Oroszi Péter szerzeménye – autós témát érint, az autó az a vágyott, de egyben elátkozott jutalom, amely könnyedén halálba sodorhatja vezetőjét. Másik dalában, a Piros lámpás házban – amely szám egyébként a Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! című kuruc dal elektromos orgonára írt feldolgozásával indul – a nosztalgia övezte egykori üdülősor piroslámpás negyeddé változik, miközben Máté a külföldre prostitúció céljából kivándorolt magyar lányokra is utal.

Egy másik fellépő Párizsból érkezett. Ő az előző évben nem vett részt a Pol-beat fesztiválon, de helyette akkor is hallhatott a közönség három francia művészt. Az előadott mű – melynek szövege S. Nagy István fordításában a feliratozásnak köszönhetően a tévés közvetítésben is jól követhető volt – egy olyan élethelyzetet jelenít meg, amelyben a tengerparton napozó férfi a vietnámi háború pusztításairól szóló újságcikket olvas, és csak bajosan sikerül összeraknia fejében ezt a kétfajta életteret. A politikai téma kellemes, tánczenés hangszereléssel elegyedik a dalban: hangzásvilág és tartalom efféle kontrasztja gyakran jellemezte az pol-beat műfaját, amelyről ugyanakkor az is kiderült, hogy Franciaországban inkább a politikai sanzon elnevezéssel illették.

Antal Imre műsorvezető és a háttérben Máté Péter

’68 emlékezete

1968-ban Prágában megalakult a kommunista rezsim ellen lázadó underground kultúra egyik reprezentatív zenekara, a The Plastic People Of The Universe, itthon pedig többek között a Hé, ’67 (Zorán), a ’68 (Tolcsvay) és az Illés Március 1848 című számai voltak azok, amik konkrét utalásokat tettek a politikai történésekre. „Hódító, rabló katonának én nem állok, testvérim gyilkosává én sohase válok” (Március 1848). A közelmúltból az Anima Sound System ’68 című dala gyarapítja még az asszociációk sorát, a szerzeményből idén megjelent egy remixalbum is, a #SZABAD.

’68 forradalom nélkül

Más európai országokkal szemben Magyarországon 1968-ban nem voltak nagyobb ifjúsági megmozdulások. Ennek okai között kereshetők az állambiztonság megelőző intézkedései, az 1956-ot követő megtorlások utáni félelem, ugyanakkor az a viszonylagos jólét is, amelyben szerepe volt az 1968. január elsején bevezetett új gazdasági mechanizmusnak.

Gerilla

A popkultúra ismertebb zenészeit felsorakoztató Táncdalfesztivál ebben az évben új erőre kapott, érdekes módon, több beatszámban is megjelentek magyar népzenei motívumok, és az Illés együttes az előző évi kihagyás után újra győzelmet aratott. A városi legenda úgy tartja, hogy fesztivállal egy időben zajlott a prágai bevonulás, azonban – bár a korszakot jellemző sűrítettség így még szembetűnőbb lenne – a katonai akció két nappal a fesztivál után történt, a zenekar tagjai pedig a Magyar Állami Népi Beategyüttes feliratú turnébuszukról, a veszprémi országúton látták elhaladni a tankokat Prága felé. De nem tudták, mi történik. A szolidaritási bizottságok tagjai ekkortájt jöttek rá, hogy végleg csalódniuk kellett a pártvezetésben, és utólag fájdalommal tekintenek vissza vágyott forradalmiságukra.

Szabó Kata

A cikkhez készült háttérinterjúkért köszönet illeti Bauer Tamást, Berki Tamást, Dalos Györgyöt, Haraszti Miklóst, Révai Gábort és Vámos Miklóst. A Vietnami Vasárnapok című fényképek Révai Gábor: Bemutatkozásaim története című könyvéből származnak.