Az Egy nap után újabb remek magyar film indul világhódító útjára. Hétfőn délután a Karlovy Vary-i filmfesztivál East of the West nevű versenyprogramjában debütált ugyanis Csuja László első filmje, a szocio-portrét szomorkás romantikával vegyítő Virágvölgy. A jószándékú, értelmi sérült fiú és az önfejű, morálisan kívülálló lány odüsszeiája épp annyira valós, hogy ráismerjünk benne a hazánkra, és épp annyira varázslatos, hogy jó legyen elmerülni benne. Filmrecorder rovatunk cikke a 64. Recorder magazinból.
E sodródó-sodortató melodráma női főszereplője tíz perc után olyat tesz, amivel feltehetőleg azonnal és talán visszavonhatatlanul elveszti majd a nézők egy részének szimpátiáját. A fiatal Biankát (Berényi Bianka) megeszi az unalom, hirtelen ötlettől vezérelve ellop egy csecsemőt. Impulzív döntés egy normaszegő, már-már amorális embertől. Aki épp ettől lesz érdekfeszítő. Otthont és menedéket keresve magával rántja az értelmi sérült, gyámság alatt álló Lacit (Réti László). Egyikük játszik, a másik bizonyítani, önállósulni, gondoskodni akar.
Marginalizált figurák, akik munkásszállók, kempingek és piti gengszterek szövedékében tartanak tükröt a többségi társadalom elé egyszerre idegborzoló és naiv-romantikus papás-mamásukkal. A Virágvölgy mind helyszíneivel, mind mellékszereplőivel a mai magyar valóság szocio-portréját festi fel Bianka és Laci köré, hogy aztán az ő elemelt, szokatlan jellemük és helyzetük által kanyarítson belőle tragikus felnőttmesét.
A menekülő párost tanácsokkal segíti egy bölcs mentor, aki itt Laci szobatársa a munkásszállóban; a kis királyfit kizsákmányoló gaz rokon, akinek az eszén túl kell járni, átlagos magyar vállalkozó. A bűnözők pedig olyan remek, magyar filmben ritkán látott arcokat kaptak, mint utoljára a Kojotban – a valódi fenyegetést sugárzó Kozma Károly közös pont is a két film között.
Az első nagyjátékfilmjét az Inkubátor Programban elkészítő Csuja László – aki a forgatókönyvet Nagy V. Gergővel közösen jegyzi – szabálytalanul, műfaji és narratív elvárásokkal dacolva vezeti át szereplőit a cselekményen. Road movie, melynek nincs földrajzi úti célja, legfeljebb metaforikus; friss szerelmesek, akiknek a kapcsolata meglepően puritán, szinte plátói. A baba jelenléte végig feszültséget teremt, a film mégsincs feszesre húzva.
Az epizodikus, céltalan lebegés passzol ugyan a főszereplők lét- és lelkiállapotához, néha mégis frusztráló a tempókezelés, mert a dramaturgiai fordulópontok, külső bonyodalmak – egy rabszolgahajcsár művezető, egy szaglászó szomszéd a kempingben – nem bomlanak ki mindig spontán módon, organikusan. Olykor esetlennek érződik az adagolásuk az egyébként elidőző, a Bianka és Laci viszonya alakulásának bemutatására bő teret hagyó jelenetsorokba.
Ám ez megbocsátható, sőt, alighanem eleve bele is van kódolva a filmbe, hiszen a Virágvölgy elsősorban róluk szól, épphogy az elidőzés a lényege, az, hogy minél több időt töltsünk együtt velük a látszólagos holtidőkben, közjátékokban. Olyankor, amikor elméletileg nem történik semmi, de ők ebben a semmiben találnak megnyugvást. A film ily módon megidézi az Utolsó idők tücsökzenétől és küszöbön álló tragédiától fojtott atmoszféráját, a korai Malick-filmek paradicsomi ártatlanságba vágyó számkivetettjeit, vagy épp Andrea Arnold Akváriumának és American Honeyjának egyszer klausztrofób, másszor felszabadító, intim kézikamerázását.
Az Instagram-sztár/zenész/Prada-modell Berényi Bianka szintén ez utóbbi két film – vagy a Floridai álom – öntörvényű, destruktív hősnő-alakításainak sorát gyarapítja, olyan intenzív jelenléttel, ami vonzza a tekintetet. Természeti erő, ami végigsöpör a filmen, végig kiszámíthatatlanok a reakciói, így aztán a nézőt is feszültségben tartja.
A melankóliát pedig, ami a stáblista után nem múlik el azonnal, a szintén amatőr, paralimpikon Réti László eleinte passzívnak tűnő arca mögül kibontakozó, mély érzelmi világ hordozza. Ahogy egy Ocho Macho-számra karaokézik, vagy megosztja vízparti, időleges harmóniáját a kisbabával, a szíve akkorára növekszik a vásznon, hogy vele együtt mi is hinni akarunk az elérhetetlen happy endben.
 |
| Réti László a Virágvölgy című filmben |
Mi sejtjük, hogy a két szerelmes aligha érhet révbe odüsszeiájuk végén, ők azonban nem tudják ezt. Valahányszor azt hiszik, megtalálták az idillt, annál fájóbb, amikor újra elveszítik. Az utolsó tíz perc szinte teljes csendben telik el: már nincs miről beszélni, szükségtelen számot vetni. Az egyik zárókép visszatérő képi motívum: széles tenyér nyugszik egy apró testen, mintha kézrátétellel próbálná eloszlatni a békétlenséget, a zűrzavart. Majd hőseink (antihőseink?) kilépnek a saját történetükből. Magunkra hagynak minket, válaszok nélkül.
szerző: Huszár András
BERÉNYI BIANKA ZENÉSZKÉNT IS IZGALMAS: EU CANNIBAL NÉVEN ALKOT - SOKSZOR FOGLALKOZTUNK VELE.
