Iceage: Beyondless (lemezkritika)

Az Iceage eddigi fejlődéstörténete: nihilista, dühös kölkök, zajongva óbégatnak. Aztán még kaotikusabbak, de érezhetően érettebbek is. Harmadikra még több hatás, még összetettebb végeredmény. És most már egyértelműen ők a millennial Nick Cave és az ő rossz magjai. És jönnek ezzel az új lemezzel a Bánkitóra.

Kiadó: Matador / Bertus

Megjelenés: 2018. május

Stílus: artpunk

Kulcsdal: Catch It

Ha valamivel, hát konformizmussal biztosan nem lehet vádolni a dánokat, hiszen alig fél évtized alatt másfél perces nihilista dühkitörésekből először posztpunkdalokat formáltak (ez lenne előző, harmadik lemezük), most pedig egy olyan eklektikus anyaggal jöttek ki, hogy ilyen zenét már tényleg senki más nem csinál rajtuk kívül. Az egésznek a közepén pedig továbbra is ott van Elias Bender Rønnenfelt, aki most már egyértelműen a millennial Nick Cave. A konstans maga alá temető nyomasztás és az előző LP-ről a The Lord’s Favourite-re emlékeztető glames, countrys dajdajozás közül utóbbi felé billen a mérleg a számok nagy részében, amik egyenként minimum érdekesek a maguk nemében, bár albummá kissé döcögősebben állnak össze.

8/10

Mika László

a friss lemez: