"A majdnem csendtől az őrült püfölésig" - DJ Bootsie interjú

2018.04.12. 16:00, RRRecorder

dj_bootsie_1.jpg

A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik különleges koncertje lesz DJ Bootsie triója és a Talamba ütőszenekar közös, Tempóviadal című koncertje. A magyar elektronikus zene egyik kimagasló alakjával beszélgettünk arról, mit ad hozzá a zenéjéhez a sok ütős (köztük akár autófelnivel); mesélt nekünk kínai élményeiről is, és szóba kerültek a magyar hiphop ügyei is, hiszen DJ Bootsie Az Árral Szemben tagjaként élte meg a hőskort.

Milyen lesz a Talambával közös koncert a megszokott DJ Bootsie Trio-fellépésekhez képest? (A koncert április 14-én, szombaton lesz a Várkert Bazárban, jegyvásárlás itt.)

Nagyon érdekes, ahogy a Talambával összeadódik a zene, és ezáltal sok minden megváltozik. Sokkal közelebb kerül a zene a megszületésének a körülményeihez: természetesen, egyszerűen, szárazon keltik életre ezeket a számokat. Ezek között lesznek egész régiek, de többségükben újabbak, és olyanok is, melyeket még nem is játszottunk sehol, mert most készültek. És persze az is nagy dolog, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztiválon játszhatunk.

Régóta dobossal játszol, a Talamba egyik tagja, Grünvald László korábban szerepelt már egy koncerteden. (A kétórás fellépés egésze itt megnézhető.) Ezekhez képest mi lesz most a plusz?

Éppen onnan, a Trafóban adott koncertből jött az ötlet, hogy ezt meg lehetne csinálni még erőteljesebben, komolyabban. Így monumentálisabb lesz, mondhatnám, hogy nagyívűbb. Az új számokhoz pedig kimondottan kell a Talamba, kívánják ezeket a hangszereket, ezt a mennyiségű embert. 

AIn Solem Vertitől kezdve elég sok széttört ritmust használsz a számaidban. Ezekkel hogy illeszkednek a Talamba ütősei?

Kifejezetten jól, sőt, sokkal jobban működik velük: a programozott anyagok mellé, fölé vagy akár helyett nagyon fontosak, hogy meglegyenek ezek a természetes hangok, hangsúlyok, dinamikák. Van itt egyébként a kocsifelnitől a klasszikus amadindán át a harangjátékig, vibrafonig minden, és karneváli dobolás is lesz. Hatalmas múltja van ennek a zenének, ez is olyan, mint a népzene, érteni vélem őket, de összességében ebben is kellene vagy illene elmélyülni.

Azt szokták mondani, hogy egy élő dobos erejét (többek között) az adja, hogy akármilyen pontos, valamennyire mindig pontatlan, legalábbis a számítógéphez képest. Sok ütősnél ez hogy jön ki?

Ez igaz. Egy dobosnál még nem annyira, de amikor ennyien játszanak, az már elég érdekes tud lenni. Egyébként az élő dob jelentősége ennél jóval nagyobb. Olyan dinamikai lehetőségei vannak, amiket egy programozott dob soha nem tud elérni: nem fog eljutni a majdnem csendtől az őrült püfölésig. Lázár Tibor esetén külön extra, hogy eredetileg programozott dolgokat játszik egy élő dobon, néha majdnem úgy, mintha még mindig program lenne, máskor pedig teljesen élő hatása van. Ráadásul önmagában a látványa is fontos, persze nem abban az értelemben, hogy puszta látványelem volna. Prieger Zsolttal beszéltünk erről elég sokat, kell a dobos, kell a látványa, Ő a tempo. Ugye nálunk van egy szólista szaxofonos, meg egy laptop mögött álló DJ, és ezek nem annyira impozáns, az élő zenét megtestesítő valamik – ez leginkább rám vonatkozik. Ezért is jó, hogy ott van a dob.

LÁZÁR TIBORRAL, VAGYIS OCCAMMAL KÉSZÜLT INTERJÚNK ITT OLVASHATÓ

A régi számok közül melyik az, amit a leginkább átalakítottál?

Például a Horseriders nagyon át van szabva. Teljesen lecsupaszítottam, lényegében a kóruson kívül minden változott. De ettől még ugyanaz a szám, bár új lett a basszusa, még az ütemképlete is. A kíséret pedig, amit meg eredetileg végig a hegedűk játszanak, az mind ütőshangszerekre változott, marimba, ungklung, vibrafon... Minden régi szám megváltozott, de talán ennyire nincsenek kiforgatva.


Az új számok, amiket játszotok majd, esetleg mostanában lemezen is megjelennek?

Tudod, milyen unalmas az, amikor bejelentenek valamit, aztán mégsem jelenik meg, hanem később és más címen stb. Azon is el lehet lamentálni, hogy van-e még értelme egy lemeznek. Népszerű, nagy előadók esetén talán lehet, jó érzés a régi, masszív hallgatóiknak ezeket meghallgatni, a többivel összevetni. De azt nem tudom, hogy érdekel-e még valakit egy tízszámos DJ Bootsie-lemez, és még sok előadót tudnék mondani. Szerintem ez már csak a mi ilyen egoközpontú hülyeségünk, vagy nem tudom. Úgy érzem, nincs ennek most jelentősége, számomra nincs is itt az ideje egy lemez megjelentetésnek. Idén még  lehetne egy ötszámos EP, de azt hiszem, inkább megvárom szépen, hogy mik alakulnak még ki a vázlatokból. Aztán jövő tavaszra biztos lesz egy albumnyi. 

A Talambával közös koncertnek lesz folytatása?

Vidéken egy-két helyszínről van érdeklődés, meglátjuk. A felszerelés és a stáb miatt nehéz összehozni, magasak a produkció költségei, a Talambának elképesztő a hangszerparkja, ezt a kávézót megtöltené. És mindet használják a Tempoviadalon.

BELENÉZTÜNK DJ BOOTSIE LEMEZTÁSKÁJÁBA IS

Volt egy másik különleges fellépésed is mostanában: Kínában jártál. Mesélj erről!

Lenyűgöző volt. Sejtettem, hogy nem az van, amit gondolunk, kevésbé sztereotip a heyzet. A robotika, a high tech fellegvárában voltunk, Shenzenben, ami egy olyan város, ahol harmincmillióan laknak. Hat éve még kis falvak voltak ott, most meg olyan felhőkarcolók, hogy nem láttam a tetejét. Hong Kongtól van egy órára, a klíma kicsit olyan, mintha Bangkokban lettem volna. High tech, de figyelnek a zöld dolgokra is, minden tele van zölddel, pálmafákkal. És két szint van az utcaszint alatt, az első csak a különféle éttermeknek, büféknek, és az alatt még egy. Tiszta Blade Runner.

Fura, ahogy összerakták azt az egész országot. Húsz csatorna volt a szállodában a tévében, mind a húsz kínai, ebből kb. ötön-haton propaganda ment: gyönyörű kínai tájakon gyönyörű emberek, gyönyörű ruhában, iszonyat bőség kellős közepén élnek boldogan – és mindez csúcsminőségben, csúcstechnikával megcsinálva, fölvéve, a megfelelő zenével stb. Azt hiszem, ezeket az adókat néztem a legtöbbet, annak ellenére, hogy nagyjából egyfolytában úton voltunk. Mesélték a vendéglátóink, hogy hat év múlva már csak elektromos autók lehetnek a taxik. Utaztunk kínai autóban, profi volt, elmondásuk szerint alig fogyaszt valamit. Szóval ők már mindent tudnak, illetve mindent is. És elég erőteljesen kezd öntudatra ébredni a nacionalizmus, ezt a promóterünk mondta, de nem negativumként, az önrendelkezés egy formájaként. Ennek egy erős eredménye, hogy nem fogadják be többet a világ szemetét, legalábbis nem olyan mértékben, mint 2017 végéig tették. Eddig Európa és Amerika elképesztő mennyiségű szemetét szállították oda, ők lerakták vagy feldolgozták, de most erre beintettek. 

MAGYAR ZENEKAR DÉL-KOREÁBAN: A PAPAVER COUSINS ÉLMÉNYBESZÁMOLÓJA

Zenekarral voltál ott vagy DJ-ként? Hogyan fogadtak?

DJ-zni voltam, ami néhány éve jobban elindult, jóval erőteljesebben van rá igény, mint régen, vagy mint amennyire gondoltam. És érdekel is, szoktam gyakorolni, és van mit mutatni. Remek helyszínek vannak, ahova az olyan fejek járnak, akik érdeklődnek az ilyen típusú zene iránt, nagyon jó érzés volt játszani nekik. Működik a partikultúra, sok-sok műfaj egymás mellett. Úgy néz ki, hogy szeptemberben megyek megint, hosszabb időre, elég sok helyszínes turné alakul. 

Az volt a benyomásom, hogy mindig mindent mindenáron meg kell csinálniuk, akár erőből. Nem lehet lemaradni a nyugattal szemben, lásd az olimpia és a megnyitója. De mint ahogy mi sem tudunk például japán módon élni, Kínában sem biztos, hogy az európai attitűddel tudnak bármit csinálni. Pedig imponál nekik, az erőteljesen érződik. De hát ez nem egy újdonság.


Érdekesen kapcsolódik ez ahhoz a vitához, ami a magyar hiphopot gyakorlatilag a kezdetétől fogva kíséri, az „Amerika-majmolásról”, és hogy a lakótelep nem gettó stb.

Igen, és mi ezt végigéltük vagy -asszisztáltuk: meg kellett találni a saját hangunkat, mert ugye nem laktunk gettóban, a családi hátterünk sem volt olyan szörnyű, értelmes emberek a szüleink, szóval nehéz volt... (nevet) A német hiphop nekünk elég példás volt, nem úgy, hogy követendő, de követhető, mert ott is olyan srácok is voltak, akiket BMW-vel vittek a nutellás reggeli után a suliba. Jó, nálunk nem ilyen volt a jólét, illetve nem ez volt a mérce, de onnan is meg lehetett fejteni a műfajt, ki lehetett találni valami mást, és szerintem nekünk sikerült is. Benski (Bootsie társa az Az Árral szemben-ben - a szerk.) egyébként élt Németországban és elmerült a kultúrában, nehezebben is találta meg akkortájt, 1995-ben a hangot itthon, miután hazajöttek; minden a teljes kialakulás előtt volt.

Az amerikai hiphopot ideköltöztenibármilyen módon itt életre kelteni teljesen butaságnak tűnt, és hiteltelennek. De hát Ganxsta Zolee, Dopeman meg egy csomó arc megcsinálta ezt a nyugati parti hülyeséget tükörfordításban, és sokan be is vették, manapság pedig olyan nosztalgia alakult ebből a dologból, hogy ezek az emberek megüdvözültek. A nyugati part mindig jobban szólt a buliról, mint a keleti parton az önmarcangoló, száraz, megfejtőtanító jellegű hiphop. Nekünk nyilván ez az utóbbi tetszett mindig is.

És azután volt az, ami ha belegondolunk, teljesen fölösleges volt, hogy real vagy, vagy nem vagy. Jézusom: öt-tíz évet ezzel eltölteni, hogy ki realebb? Ez egyébként nálunk is volt. Először azt kellett definiálni, hogy ki a legfaszább. Ez különben mindenhol így van. A mai napig a rapnek a fele vagy háromnegyede biztos erről szól, hogy ki a hitelesebb meg faszább, meg hogy ki honnan jön. Elég korlátolt dolog ez, ha belegondolunk. (nevet)

Fogalmam sincs például, hogy 2000 után miről szólt volna Az Árral Szemben. Nyöszörögjünk olyanokat hogy belehalok? Vagy tanítsd tovább az embereket? De egyre inkább nem fogékonyak rá, idegesíti őket, ha megmondják nekik, hogy mi van. Vagy oltsuk szét, karikírozzuk az egész világot? Talán még az lenne a legjobb. De reggeltől estig ilyen Puzsérnak lenni, azt nem tudom, hogy ő hogy bírja idegileg meg egészségileg. Nem tudom, hogy van-e ezeknek értelmük.

A HÚSZ LEGJOBB MAGYAR HIPHOP-LEMEZ SZERINTÜNK - OTT A LISTÁN AZ ÁRRAL SZEMBEN IS


Ezért jó az instrumentális zene.

Igen, de ezt én nem egy menekülő útvonalnak gondolom. Már régen is idegesített a sok rap meg a rossz rap is, az tönkreteheti az egészet, számomra a zene volt az első mindig. Így utólag mondhatom, hogy a rap jó alibi volt a zenéléshez. 

Érdekes, hogy talán a hiphop volt az első olyan műfaj – az elektronikus zene előtt még –, amiben a producernek ilyen kitüntetett szerepe van, és sokan ismerik, akár még sztárok is vannak közöttük.

Igen, ez érdekes, de más műfajokra is igaz ez, gondoljuk az elektronikus zenei producerekre. És ráadásul ha megnézzük például a Straight Outta Compton filmet – ami eléggé torzít Dr. Dre felé, igazolva, hogy a győztesek írják a történelmet –, akkor látod, hogy kezdetben kis szobákban rakosgatták össze a cuccokat. Manapság meg a Jay-Z és a Common az Obamával sétálgatott a Fehér Házban, miközben ugratták egymást. Vicces, hogy mi lett ebből az egészből...


DJ Bootsie koncertje a Budapesti Tavaszi Fesztiválon április 14-én, szombaton 20 órától lesz a Várkert Bazárban, jegyvásárlás itt. A fesztivál többi programját itt lehet böngészni. A BTF tíz legizgalmasabb koncertjéről szóló ajánlónk itt olvasható.

DJ Bootsie a Facebookon itt van. A cikket nyitó képet Örsi András készítette.

https://recorder.blog.hu/2018/04/12/_a_majdnem_csendtol_az_orult_pufolesig_dj_bootsie_interju
"A majdnem csendtől az őrült püfölésig" - DJ Bootsie interjú
süti beállítások módosítása