Megrakják a tüzet – Magyar popzenészek az énekóráról (2. rész)

Iskolakezdés. Brrr. Sőt, második félévkezdés. Brrr. Javában dübörög a tanév második fele: több tucat magyar énekes és zenész mesél középiskolás élményeiről, az ének-zeneórák legemlékezetesebb pillanatairól. Például arról, hogy hiába rakják meg azt a kurva tüzet, mégis mindig elaluszik. Abc-rendben haladunk, háromrészes sorozatunk első részében Babé Silától Kocsis Bencéig jutottunk, a mostani második fejezeteben pedig Kocsis Tibortól Premecz Mátyásig. És jön még egy záróblokk az s betűs nevű előadóktól.

A négy kérdés, amit felettünk minden előadónak:

01. Hova jártál középiskolába?
02. Mit adott, mit jelentett neked a suli? Mi az első emlék, ami eszedbe jut róla?
03. Mi volt a kedvenc tantárgyad?
04. Mire emlékszel az ének-zeneórákról?

Kocsis Tibor

01. Kecskemétre jártam a Katona József Gimnáziumba. Ennek a sulinak nincs túl sok zenei vonatkozása, és bár Kecskemét komoly zenei hagyományokkal rendelkezik, nekem ekkor még gőzöm sem volt, mi leszek, ha nagy leszek.

02. Hatosztályos gimibe jártam, hetedikes koromban bekerültem egy teljesen új közegbe. Arra emlékszem, hogy az első néhány nap borzasztó volt, mert nem ismertem senkit. Be voltam tojva rendesen eleinte, ott voltak a nagy 18 évesek a suliban, én meg 13. Még bőven gyerekek voltunk, de már "kisgimisként" tekintettek ránk, ez viszont nagyon menő volt. Én nagyon szerencsés vagyok, mert nekem a gimis osztályomból került ki a legtöbb barátom, és a mai napig elég gyakran találkozunk. A csapat nagy része már Budapesten él, vagy külföldön.

03. Asszem az angol, meg a magyar irodalom.

04. Például arra, hogy az egész osztály lefelelt a Parasztkantátából, és ennek már akkor sem láttam értelmét. Mindenki rettegett, ha énekelni kellett. Ez egy elég hülye helyzet, mert az egész osztály előtt hamisan énekelni tényleg cink, főleg mutáló fiúknak. Nekem ebből a szempontból könnyű dolgom volt, de mai szemmel valahogy az az érzésem, hogy az éneklés szeretete, meg a közösségi élmény hiányzott az énekórákról akkor. Vagy az, hogy a tanár ne cseszegessen minket azzal, milyen zenéket hallgatunk, és mondjuk, magyarázza el, hogy régen Mozart volt a popzene, és a mai popban is van jó, sőt, kiemelkedő. Az énekkart is rühelltem, pont emiatt. Szóval elég nehezen indult, de tizenhét évesen már különtanárhoz jártam énekelni, és ott vált élménnyé az egész.

Kollár-Klemencz László (Kistehén)

01. Veres Pálné Gimnázium, Budapest.

02. Későn érő vagyok, ezt akkor nem tudtam, és minden, amit tanulni kellett, túl korán jött nekem, arra emlékszem, hogy leírta a tanár hogy 2X + 3 = 9 és hogy oldjuk meg, én meg megkérdeztem a tanárt, hogy mit kell ezen megoldani, hát már meg van oldva, ennyi egyenlő ennyi és kész...

03. Biológia volt, bár nem voltam túl jó, meg szerettem verset elemezni, fogalmazni már nem annyira.

04. Az énektanárom mindenáron be akart szervezni az énekkarba, meg azt mondta, hogy nekem operaénekesnek kellene mennem, de én azt hittem, csak azért mondja, hogy énekkaros legyek. Tinikoromban, ugyan még nem mutáltam, de dörgő hangon megpróbáltam rábeszélni a kórusvezetőt, hogy mutálok, mert aki mutált, annak nem kellett énekkarra járnia. Ő csak mosolygott. Sok olyan óra volt, amikor nem énekeltünk, csak bakelitlemezeken klasszikusokat hallgattunk. Azokat az órákat nagyon szerettem, a padra ráborulva félig aludtam, és a háttérben szóltak a klasszikusok.

Balázs Konrád (Twentees)

01. Hódmezővásárhely, Németh László Gimnázium, két tannyelvű angol szak.

02. Olyan osztályba jártam, ahol menő volt jó jegyeket szerezni, így maximalizmust, és a jó teljesítmény akarását. Jó tanáraim voltak és csak a gimi vége felé indult el a nagy központosítás, ezért én nem sokat éreztem abból, ami miatt most bajban érzik az oktatást. A legmarkánsabb emlékem: amikor végzős voltam, és nem is 12, hanem 13-os, egy nagyjából nyolc éves kissrác beállt elém a büfében, és amikor megmutattam neki, hol a sor vége, azt mondta: álljak én oda. #thuglife

03. Történelem, magyar irodalom és nyelvtan.

04. Az egyébként rettentően jóindulatú, velünk jól bánó tanárnő óráján viccesnek tartottam Cannibal Corpse-számokat megmutatni az osztálynak. Egyébként nem volt a kedvencem az énekóra, a klasszikus- és népdaléneklés nem a szívem csücske.

Korbucz Sonya (S O N Y A)

01. Gyulára az Erkel Ferenc Gimnáziumba.

02. Gimi: Sok összetartó barát, acélbetkós, black-metal zenekar, fekete cuccok, polgárpukkasztás és hogy két évig vezettem a sulirádiót a gimiben.

03. Magyar fakultáció, matek, média.

04. Inkább általános iskolában volt jelentős, ott ének-zene-tagozatos voltam. Leginkább a szolfézsra emlékszem, és arra, hogy remekül megtanítottak nekünk a hangközöket, zenei alapfogalmakat, illetve rengeteg klasszikust hallgattunk. Gimiben is néha, ezek voltak a legjobb órák. Mondjuk gimiben iszonyat gyengék voltak az énekórák. De akkor mar jó ideje zenesuliba jártam, és ott bepótoltam minden sulis oktatásból adódó hiányosságot. Persze van, amit a suliban sem érdemes megtanulni, kivéve, ha önként szakosodsz.

Kovács Krisztián (Fish!)

01. Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskola, Budapest belváros, ötödik kerület. Suli után órákig tudtam üldögélni egy nagyon szar gépi tejeskávéval a Ferenciek terén, figyelve az embereket, a walkmanben valami metállal.

02. A közösségi élményt és azon belül az egyén fontosságának ismeretét. A kötöttségeket már akkor sem viseltem jól...nem nagyon érdekelt egyik tárgy sem, megúszásra játszottam mindig, sokkal fontosabb volt, hogy a sorstársaimmal jól érezzük magunkat és minél több élményt szerezzünk: több király bulira emlékszem, mint ahány jól sikerült matekórára...

03. Kedvenc nem volt, de az irodalommal voltam a legjobb viszonyban: elolvastam óra előtt egy verset és utána bármeddig tudtam beszélni a semmiről, ha elemeznem kellett. Ebben azóta is egész jó vagyok. :) A reáltárgyaktól a hideg rázott, sosem értettem, miért jó, ha van három szám, abból lesz egy borzalmas hosszú levezetés, aminek a végén kijön egy negyedik szám, amivel semmit nem lehet kezdeni. Undorító.

04. Egy narancssárga lemezjátszóra, amin népdalokat kellett hallgatnunk és egyszerre énekelni a felvételre. Azt hiszem, ott alakult ki a playback iránti szolíd gyűlöletem, a lejátszó viszont tetszett, úgy nézett ki messziről, mint egy Orange erősítő. Ha valaki tud ilyet, szóljon.

Lábas Viki (Margaret Island)

01. Fonyódon jártam a Mátyás Király Gimnáziumba, a harmadik emeleti tantermekből közvetlen kilátás nyílt a Balaton partra. (mosolyog)

02. Az általános iskola adta meg azokat a nagyon közeli barátaimat, akik a mai napig mellettem vannak és jó visszaemlékezni a gyerekkori csínytevéseinkre. A gimiben pedig már mint énekes és zenész voltam benne a köztudatban, így onnan indultak el az első szárnypróbálgatásaim, amik a mai napig tartanak. (mosolyog)

03. Nagyon szerettem a biológiát, még faktos is voltam és csak utolsó pillanatban döntöttem el, hogy inkább énekből érettségizem. A kémia és a töri is közel állt hozzám.

04. Nagyon jó fej énektanárnőnk volt, aki senkire nem erőltetett semmit, de neki köszönhetem többek között a népzene iránti fanatikus vonzalmamat. Nagyon fontos a diákok életében egy-egy karizmatikus tanár, akiket életünk végéig emlegetünk majd.

Lázár Domokos (Esti Kornél, Pegazusok Nem Léteznek)

01. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumba, drámaszakra.

02. Állítólag amikor elkezdtem az általánost, folyamatosan bőgtem, hogy nem akarok ott lenni és hogy azonnal vigyenek haza az anyukámhoz. Azt hiszem, már akkor megéreztem, hogy ez a magyar oktatási rendszer nem nekem van kitalálva. Ennek ellenére nagyjából szerettem a sulit és töriből versenyeket is nyertem, szóval ilyen értelemben kis stréber voltam (noha kb. semmit nem tanultam, csak érdekelt a dolog).

03. Töri és tesi (főleg ha fociztunk).

04. Imi (Veres Imre, az Esti Kornél egyik gitárosa – a szerk.) az összes zeneszerző portréját kipingálta az ének-zene tankönyvünkben és egyik-másik olyan jól sikerült, hogy szerintem az áldozatul esett komponista is őszintén elégedett lett volna új külsőjével. Amúgy tök jó dolgokat csináltunk, jó fej tanárunk volt, többször vittünk be saját zenéket is, aktuális kedvenceket.

Likó Marcell (Vad Fruttik)

01. Várpalotára, a Faller Jenő Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe, és ipari elektronikai technikusnak tanultam. Ebből annyit sikerült kamatoztatnom, hogy ki tudom cserélni a villanykörtét. Elektronika tanárom – Horváth István "Piszmi" – mondta is gyakran: „Nem vagy te idevaló, Likó. Menj és játszd a rock&rollt!”

02. Olyan pártállami hangulata volt, a rendszerváltás után jó 15 évvel is. Engem, meg a hozzám hasonlókat, a tanárok egy része elkönyvelt valami hippiknek, akik vágassák le a hajukat, és járjanak rendes ruhában. Ami egyből eszembe jut, az a színjátszókör. Oda gyűltek azok, akik Hairt hallgattak, meg mi, akik a Portisheadre, meg Radioheadre búsultunk.

03. Ének...

04. Általános iskolában volt egy jó fej, kissé ivós, de önfeledten klimpírozó tanárom: Németh János, alias Szinkópa. Párszor megpofozott bennünket, ha nem bírtunk viselkedni, de imádtam vele énekelni a Nabuccóból a Rabszolgák kórusát. Az nagyobb flash volt, még az Internacionálénál is. (Pedig abban is kurva jó a lassulós rész: „ez a harc...”)

Linczényi Márkó (Kolin)

01. A Berzsenyi Dániel gimnáziumba.

02. Kockás ingben dobozgitáron Kispált játszottunk, illetve hólapáttal kiírtuk a bejárat elé, hogy "ingyen szopok", és még valaki telefonszámát.

03. Irodalom és történelem (elnézést).

04. A Kostil (Kostil Danila) fogadásból ellopta a videót, amíg egy másik barátom megpróbálta ellopni a tanári asztalt, majd sajnos kidőlt a bejárati ajtó, tokostul. Ja, és minden év végén mindenki az "Érik a szőlő"-t énekelte az ötösért.

Miklós Milán (Jazzékiel, The Biebers, The Carbonfools)

Milán nem konkrétan a kérdésekre válaszolt, helyette küldött egy ilyet:

Én a Blathy Ottó Titusz Erősáramú Műszaki Szakközépiskolába jártam, ahol kikaptunk egy szigorú fizikatanárt. Az iskolai legenda szerint, mielőtt tanár lett, bokszoló volt és egyszer úgy fejbedobott egy rendetlenkedő diákot a kulcscsomójával, hogy az elájult. Akkoriban döntöttem el, hogy jazz-zenész leszek és az órai figyelés helyett inkább Gonda János Jazz könyvét forgattam. A tanár úr persze kiszúrta, hogy valamit olvasok a pad alatt, és kihívott a könyvemmel együtt. Az osztálytársaim halk, kárörvendő nevetése kíséretében vittem ki a könyvet és az ellenőrzőmet a tanári asztalhoz:
- Mi olvas maga az én órámon, fiam?! - kérdezte szigorúan.
- Tanár úr kérem, ezt itt - és elé tettem a jazzkönyvet az ellenőrzőmmel együtt.
A tanár úr forgatta egy darabig, megnézte a jegyzeteimet, majd váratlanul beírt egy ötöst az ellenőrzőmbe.
- Ezt miért kaptam tanár úr?! - kérdeztem megdöbbenve.
- Én is nagy jazzrajongó vagyok fiam, kik a kedvencei? Szereti Dave Brubecket? Ő a kedvencem!
Attól a naptól kezdve lemezeket cseréltünk a tanár úrral.

Minda Endre (Black Bartók)

01. Petőfi Sándor Gimnázium.

02. Összesen három általános iskolába jártam, abból kettő Szerbiában volt és szerb nyelvű, a harmadik pedig már Budapesten, ahol hatodikos koromban megtanultam végül magyarul írni/olvasni. Egyiket sem szerettem, unalmas, komor helyek voltak. Szerbiában és itt is voltak nagyon hülye tanárok és egy-két jó fej is volt köztük.

03. Történelem, irodalom.

04. Szerbiában mindenkinek kötelezően vettek a szülei metalofont (azt hiszem Magyarországon xilofonnak hívják), azon tanultunk mindenféle dalokat játszani, az tök jó volt. A gimnáziumi Petőfis időkből két emlékem van: az énektanár erősen kopaszodott, amitől úgy nézett ki, mintha irreálisan magas homloka lenne, ezért elneveztük DJ Topheadnek. A másik a közös éneklés, ami közben direkt falsul óbégattunk együtt a többi "rossz gyerekkel", tök jó szórakozás volt.

Nagy Gábor (Buster Keaton (UK))

01. Hermann László Zeneművészeti szki., Székesfehérvár.

02. Az ált.isk. ismeretséget az igazgatóiban, a középiskola feleséget, az egyetem egy fura képet arról milyen "érdekes" olyan individuális tárgyat tanulni, mint például a zene.

03. Szolfézs.

04. Kedvenc tanár néninkre, Horányi Ottiliára.

Nemes András (Pluto, Biorobot)

01. A budapesti József Attila Gimnáziumba.

02. A gimnáziumban minden érdekes volt ami a negyvenöt perces órákon előtt, után, között történt: zenekaralapítás, pinceklub, filmklub, cigizés a fiúvécében, lányok, kirándulás, beszélgetések, a saját elkülönült alternatív baráti köröm, akiket annak idején avangardosoknak vagy elvontaknak hívtak.

03. Mindig a tornaórát szerettem, mert ez aktív időtöltés volt

04. Énekóra = népdalok éneklése (Érik a szőlő) és komolyzene hallgatása bakelitlemezről (A kékszakállú herceg vára). Senki nem vette komolyan.

Németh Róbert

01. Szerb Antal Gimnázium.

02. Barátok.

03. Irodalom, történelem.

04. Cérna-Géza-Diót-Árul-Ezért-Hatot-Fi(s)zetnek, azaz a kvintkör.

Pajor Tamás

01. Toldy és Vörösmarty gimnáziumok.

02. Általános iskolába a Mártonhegyi útiba jártam, illetve első és második osztályba a nyolc ker-ben a Bacsó Béla utcaiba. Az utóbbiban egy irtó kedves tanító néni, Judit néni tanított, akiről nagyon jó emlékeim vannak. Nyáron még meg is hívott minket a saját telkére. A Mártonhegyiben elég szovjet hangulat volt, azt hiszem ott sikerült megutáltatni velem a suliba járást. A Toldy kellemes volt, polgári hangulatú, de akkor már kezdtem lázadó útra térni. A Vörösmartyban pedig ez még jobban elmélyült.

03. Megmondom őszintén nem nagyon volt. A gimnáziumban angol szakos voltam, az angolt azért szerettem.

04. A Kodály-módszerre, valamint a máig emlékezetes úttörő és egyéb mozgalmi dalokra.

Pándi Balázs

01. Ha valaki azt mondja, nálam kevesebbet járt be az iskolába, az hazudik. Majdnem egy évet lehúztam a Karinthy Frigyes Gimnáziumban, ahová, gondolom, azért kerültem be, mert nagyon okos voltam már akkor is, viszont elég hamar eljöttem, mert rájöttem, hogy nem érdekel ez az egész felhajtás a tudás körül. Utána egy remek alapítványi iskolában, a Jerikó Keresztény Humán Gimnáziumban tanultam, és csodával határos módon itt is érettségiztem le. Nagyon jó hírű intézmény és nemrég Ogli G is ezt az iskolát választotta középiskolai tanulmányainak befejezésére, mindenkinek csak ajánlani tudom!

02. Semmit nem adott, mert alig jártam be. Imádtam lógni és a saját dolgommal foglalkozni, ami meg senki mást nem érdekelt az iskolában, úgyhogy elég kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoltunk.

03. Utáltam az összeset. Még az Osztályfőnökit is.

04. Az általános iskolai órákról John Cage képére a falon. Elképesztő nyugalom áradt belőle, ami segített abban, hogy a megpillantást követő kínos 44 percet átvészeljem. Szüleim katolikus iskolákba írattak be 10 éves koromtól. Ez pont egy évvel az után volt, hogy megvettem az első Cannibal Corpse kazettámat. Mondanom sem kell, hogy az ének-zene tanár és az én ízlésem halmazának uniója meglehetősen kicsi volt. A tanár egyébként szerintem divatcage-es volt.

Pásztor Anna (Anna And The Barbies)

01. Vác, Madách Imre gimi.

02. Szerelem, költészet, barátok, színjátszókör.

03. Irodalom.

04. „A pentatónia az ötfokúság, hiányzik belőle a fá és a ti…” J

Petruska

01. Óbudai Gimnázium.

02. Szélsőséges érzelmek kutyuléka önt el. Hatosztályos gimibe jártam, ami pont jól lehatárolta a kamaszkoromat, gyakorlatilag ebben a hat évben nőttem fel. Az igazgatónk minden egyes ünnepélyen alma materként emlegette az intézményt, mi meg persze jól kiröhögtük ezt a magasröptű kijelentést, azonban az évek igazolták a szavait - valóban ez volt a bölcső, ahol formálódott a személyiségem és a máig meglévő baráti társaságom. Az embereket és a pillanatnak való élést szerettem, a kötött, uniformizáló rendszert viszont nem igazán fogadta be a gyomrom.

03. Nehezen kötötte le bármi a figyelmemet akkoriban, percenként néztem az órát, hogy mennyi van még hátra a kamaszkoromból. Humán beállítottságom ellenére a matekórákat szerettem. No nem mintha annyira képben lettem volna, sokkal inkább a tanárnő szenvedélyes előadása kérte a figyelmemet. Volt, hogy egy-egy tétel bizonyításakor afféle heurákaként üvöltözve verte a táblát - látszott rajta, hogy élvezi, és ez minden ellenállásom dacára átragadt rám is.

04. Ezen az órán „lehetett” rendetlenkedni. Volt, hogy már óra előtt, előre leadtam az ellenőrzőmet, mert tudtam, hogy úgysem bírok nyugton maradni. Nem tudom, most mi van, de szerintem az én generációm ének-zene oktatása úgy katasztrofális, ahogy van. Pattanásos rockerekkel és diszkópatkányokkal iszonyatosan nehéz megszerettetni a klasszikus zenét és a népdalokat, és a rendszer még csak meg sem próbálkozott emberivé, életszerűvé tenni a kapcsolódást. Ha akkor valaki elmondja, hogy a népdalok többsége a szexről szól, a legnagyobb klasszikusok pedig hasonló bódulatból születtek, mint amivel mi hétvégénként próbáltuk feszíteni a határainkat, talán nem huszonöt évesen kezdem el felfedezni a popzenén kívüli világot.

Péterfy Bori (Péterfy Bori & Love Band)

01. A József Attila Gimnáziumba jártam a Feneketlen-tó mellett.

02. Az általánosról vegyesek az emlékeim, az eufórikus társasági élet, barátkozás és együttlét a többiekkel és a végtelen unatkozás sokszor az órákon, persze ez mindig tanár és tantárgy függő volt.

03. Nyilván mindig humán beállítottságú voltam, magyar, töri ezek voltak a kedvencek, meg az ének és mivel kiskoromtól versenyszerűen ritmikus sportgimnasztikáztam, a tesiórákat is szerettem, kivéve a kézilabdát, mert utáltam az agresszív lányokat. A gimiben már főleg a bulizás, a vécében cigizés és a minél ügyesebben és többet lógás az amire legjobban emlékszem, és persze a számomra fontos tanárok és tantárgyak esetében a maximalizmus és a minél nagyobb tudás, a többi tantárgy (például: fizika, kémia stb.) esetében a túlélés és kibekkelés és a minél jobb puska megírása.

04. Általánosban fantasztikus énektanárunk volt, Ádámbá, fiatal vagány, igazi rocker és szuper humora volt. Imádtam az énekórákat és persze énekeltem a kórusban is, az fantasztikus volt, a mai napig tudom azokat a dalokat, amiket akkor énekeltünk.

Premecz Mátyás (Kéknyúl)

01. Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium.

02. A sítáborok, a gimis zenekaraink koncertjei, amikhez az ének-zene teremből kellett elkunyerálni a szintit és az állványt, a focilabdával kilődözött ablakok.

03. Matematika, egészen kiváló tanárunk volt. A fél osztály utálta, a másik fele meg nagyon szerette.

04. Az első időkben az ének-könyv dobálással való fegyelmezésre. Aztán más lett az énektanárunk, és a kórussal szétturnéztuk magunkat. Az egy remek korszak volt, előadás közben zongora alatt kártyázással, sok röhögéssel.

(folytatjuk)