Ahogyan a Strokes, az Interpol és a Yeah Yeah Yeahs az ezredfordulón újra felfedezte a hetvenes évek végének posztpunkját, úgy egy másik New York-i zenészbrancs ugyanekkor újra felfedezte a hetvenes évek végének punkfunkját és mutáns diszkóját. Az 59. Recorder Dance & rock fókusztémáját egy idővonal felrajzolásával kezdtük, aztán jött a teljes sztori. Végül a kiemelkedő momentumokkal folytattuk: a punkfunk és mutánsdiszkó után érkeztünk Madchesterbe és most értekezünk a dancepunkról is.
Ugyan ma már egyértelműen James Murphy (nyitóképen) tűnik a kétezres évekbeli dancepunk- (vagy diszkópunk)-hullám vezéregyéniségének, de ez az egész messze nem vele kezdődött. Persze, Murphy az LCD Soundsystem projektjével definiálta, kommentálta és meghatározta a színteret, DFA kiadóján és remixelő-produkciós teamjén (kreatív társ: Tim Goldsworthy) keresztül pedig nagyban irányította is azt, de a hatalmas zenerajongó-producer lényegében kész mintákat vett át, amikor 2002-ben kiadta Losing My Edge című bemutatkozó kulcsdalát. Ami nélkül persze az egész kétezres évekbeli dancepunk nem szólt volna akkorát.
KEDVENC DANCEROCK-DALAINK ERRE.
Kalifornia és feminista dancepunk
A hetvenes évek végének punkfunkos és mutáns diszkós előadói a kilencvenes években kicsit sem voltak előtérben, ám egy kaliforniai baráti társaság (Sacramentóban) James Chance, a Liquid Liquid és az ESG dolgaiért volt oda. A számos közös taggal felálló, egyaránt 1996-ban startoló Out Hud és !!! (balra) korai kislemezein csiszolgatta megszólalását (az egyik !!!-dal még Glenn Branca előtt is tisztelgett). Mire 1999-es, közös minialbumuk megjelent, nagyjából készen voltak – hosszú, grúvos dalokkal, az elődök eredményeinek korszerű továbbgondolásával. Ugyanekkor jött ki a New Yorkban működő Le Tigre címnélküli bemutatkozó albuma is, amin a nyitódal (Deceptacon) lényegében egy-az-egyben mutatott utat a Rapture-nek és társaiknak. A riot grrrl-ös Bikini Killből Kathleen Hanna már köztes Julie Ruin projektje táncos ritmusokkal flörtölt, de az izgága és feminista Le Tigre elektronikát is lazán bevetve alapozta meg az ezredforduló táncos rockzenéjét.
New York, szeretlek és felvillanyozol
Eközben New Yorkban formálódott a posztpunk-retro is (hamarosan a !!!/Out Hud-brancs is odaköltözött, hogy végleg az legyen a stílus fővárosa), a The Rapture 1999-es debütlemezén (Mirror) még nyoma nem volt grúvos hangzásnak, csak egzaltált énekkel elővezetett posztpunknak, de a Radio 4 2000-es bemutatkozásán (The New Song And Dance) már egyértelműen a Gang Of Four-féle punkfunk a minta. Akárcsak a Liars 2001-es első lemezén, amin már ellenállhatatlanok és egyértelműen táncosak a ritmusok is (ők ezután az artrock felé kanyarodva folytatták). A következő év elején kijött második Radio 4-album már ennek a szintézisnek a perfekt, elektronikával is jól megtámogatott megvalósítása. Készen voltak a minták az LCD Soundsystemnek, de még a Franz Ferdinandnak is.
Diszkós Funkos Acides
Közben a !!! is kiadta mutáns diszkó-hatásokat erősebben mutató első LP-jét 2000-ben, 2001-ben pedig a nebraskai The Faint nyitott új lapot szintis, new wave-es dancerockkal, úgyhogy amikor 2002 tavaszán kijött az első LCD-kislemez és letarolta a világot, Murphynek tényleg elég volt csak összerakni a kirakóst. De azt ellentmondást nem tűrően tette meg, úgy, hogy a diszkós, funkos, house-os lüktetésre még nagyobb hangsúlyt helyezett. Jöttek sorban a DFA-remixek, kiadványok – másik kulcspillanat: 2002 márciusában a House Of Jealous Lovers, a Rapture (jobbra) előző évi EP-jén elkezdett átvedlésének beteljesítésével – és zenekarok: a house-osabb The Juan MacLean, az absztraktabb Black Dice. Murphy még azt is megengedhette magának, hogy debüt-LP-jére évekig váratta a rajongókat és még úgy is hódított, hogy a tökéletes korai kislemezeket rá se tette. Az LCD Soundsystem az évtized meghatározó trenddiktálója lett és verhetetlen koncertzenekar, amit élőben a !!! számos tagja erősített. Nic Offer hülyenevű együttese 2004-ben zseniális dallal (Me And Giuliani Down By The School Yard (A True Story)) szólt be New York polgármesterének, de a politikusság amúgy is jellemezte a színteret (ebben is átvették a punkfunk örökségét, lásd még – ez egy számcím: Dear Mr. Bush, There Are Over 1000 Words For Shit And Only 1 For Music. Fuck You, Out Hud).
A műfaj nagyon trendi lett, továbbhatott (new rave), legjobbjai (LCD, The Rapture, Out Hud, !!!) pedig tartani tudták a színvonalat, miközben számos további zenekar (Adult., Death From Above 1979, Q And Not U, Shout Out Out Out, Out, Moving Units, Shocking Pink, Holy Ghost!) szállt be a rockos táncoltatás új hullámába.
Dömötör Endre
Öt klasszikus dancepunk LP
#
Liars
They Threw Us All In A Trench And Stuck A Monument On Top
(2001)
A punkfunk örökségének legerősebb felelevenítése és a dancepunk igazi origója.
#
Radio 4
(2002)
Méltatlanul alulértékelt úttörők máig eleven, felvillanyozó táncrock-őrülete.
#
The Rapture
(2003)
A műfaj ezzel a lemezzel kapta meg a cool pecsétet.
#
LCD Soundsystem
(2005)
A színtér szent tehenének hosszan érlelt debütje jól öregedett.
#
Out Hud
Let Us Never Speak Of It Again
(2005)
A !!! technósabb testvérzenekara mekkora bulit csap!
és egy átmozgató playlist a dancerock javával:
