"A Most múlik pontosanról sokan azt hiszik, hogy népzene" - Cimbaliband-interjú

A világzenei színtér egyik legnépszerűbb zenekara a „cimbalom rock and rollt” játszó Cimbaliband, melynek vezetője, Unger Balázs a komolyzenétől a death metalig mindenfelé megfordult már. A vasárnap és hétfőn az Akusztikban hallható koncert apropóján beszélgettünk erről, a Facebookról és a Balkán különlegességéről, és arról, hogy vannak, akik azt hiszik, hogy a Most múlik pontosan egy igazi veretes székely dallam.

A Cimbaliband Akusztik-felvétele február 11-én este tíztől a Petőfi Rádióban, hétfőn 22.40-től pedig az M2 Petőfi TV-n kerül adásba. A műsor egyik száma exkluzívan itt a Recorderen debütált.

Miket dolgoztatok fel az Akusztikban, és ki volt a vendégetek?

A vendégünk Danics Dóra, akivel most már majdnem két éve dolgozunk együtt, de nem a zenekar tagja, pedig sokan ezt hiszik. A Cimbaliband magja most öt fő, ő pedig állandó vendég. Van olyan műsorunk is, amiben nincs benne, de a koncertszervezők általában kérik, hogy ő is jöjjön; és már a második lemezünket készítjük vele. Ebből adódott, hogy az egyik dal, amit feldolgoztunk, az ő Bújócska című tavalyi lemezének a címadó dala. Ezért is állandó vendég, mert van egy X-Faktor-os múltja, és ezzel kapcsolatos felkérései a saját triójával, és egyikünk sem szerette volna, hogy ebből bármi ütközés legyen, ezért így egy kicsit lazább a kötelék. Szerencsére playbackelnie már nem kell, mert ha valaki énekel, és egy kicsit is lelkizős típus, akkor ezt nem viseli jól... Nekünk is nagy gondot okozott, amikor ha nagyon ritkán is, azt kérték, hogy menjünk be a tévébe, de playbackelni kellene. Mondtam, hogy mi ezt nem tudjuk leplaybackelni. Eleve egy-egy számban van három-négy improvizatív rész – most tanuljam meg, amit impróztam a lemezen?

Vagy az arcodat veszik közben, ahogy koncentrálsz; vagy közelről az ütőket, ahogy nagyon gyorsan mozognak.

Igen, vagy amit az operatőröknek mondtam, hogy csináljanak távoli felvételeket. Esetleg a bukszusból felúszik a kamera, mint Gálvölgyi Zenebutik-paródiájában. Szerencsére életünkben talán kétszer volt ilyen. Ilyenkor lelkifurdalása is van az embernek, hogy átveri a közönséget. Én tudok zenélni, tudok énekelni, akkor most miért ne mutassam meg élőben magam, és miért ne adjam át azt a varázst, ami tényleg működik. Mondjuk a playback tényleg sikerül, meg akkor nem lesz probléma.

És jól megcsinálni sokkal többe kerül.

Ez is igaz. Nálunk ezért is van úgy, hogy ha hangtechnikussal dolgozunk együtt, akkor őt zenekari tagnak tekintem; pénzben is, én ugyanannyi gázsit kapok, mint ő. Több technikussal is dolgoztunk már együtt, és mindegyikkel ilyen kapcsolat alakult ki, hogy jóban-rosszban együtt voltunk; megtanulták a számokat; ha valahol nem volt gázsi, oda is eljöttek. Fontos, hogy erre odafigyeljen az ember, hogy rendesen megszólaljon, jó technikai csapat álljon mögötte.

A Wellhello-feldolgozás ötlete honnan jött?

A Dóri száma egyértelműen adott volt, de a másikon sokat gondolkodtunk. Quimby, Kispál? Úgynevezett alter vonulat? Szerintem ez egy lejárt lemez; ráadásul ezekhez nem tudtuk volna sokat hozzátenni, csak belekerült volna a cimbalom, de én azt szerettem volna, hogy gyökeresen változtassunk a dalon. Felmerült a Despacito, de arra mondtam, hogy azt már mindenki megcsinálta. Nekem meg volt egy ilyen ötletem, hogy én nagyon nagy Depeche Mode- és Bonanza Banzai-rajongó voltam anno fiatalkoromban: bármilyen furcsa, a szintipop közel állt hozzám. Arra gondoltam, milyen tök jól szólna cimbalmon egy Personal Jesus... Ettől viszont a többiek elhatárolódtak (nevet). De aztán meghívott két szegedi blues-zenekar, a Blues Bell és a Rambling Blues, és velük pont végigcimbalmoztam a Personal Jesust. Ők nagyon jó zenészek, csak ezekről a rétegzenékről nagyon keveset tudnak az emberek.

Aztán felmerült, hogy úgyis van egy közös dalunk Halott Pénzzel, úgyhogy poén lett volna egy számot tőle választani, de végül a Wellhello Apuveddmegjéhez jutottunk el. Mondhatni Dórival volt ez nagy kitolás, mert azért Fluornak olyan szövege van – „B.O.S.S. #SWAG / ezt üzenem az összes vesztesnek” – ezt kimondani is nehéz. Amúgy nekem nagyon tetszik ez a szöveg, görbe tükör a kor előtt. A raprészekre írtam egy kisebb dallamot, szóval Dóri énekel és rappel is, nem volt könnyű dolga. Amúgy a dal, amiről azt hittük, hogy biztos tök egyszerű, f-mollban van, ami nem tartozik a legkönnyebb hangnemek közé a cimbalmon, meg sok más hangszeren sem. Szóval szerintem jól sült el ez a feldolgozás.

Érdekes amúgy ez a feldolgozósdi, valamilyen szinten a Csík Zenekarnak is ez hozta a sikert, szóval csábító, főleg egy ilyen zenekarnak, hogy „rátesszük a népi vonalat”, és az majd milyen jó lesz. De abszolút nem ez lenne a fő csapás részünkről, én már inkább saját dalokat írok. Például a Recycle című utolsó lemezünkön majdnem minden szám az én szerzeményem. Viszem a népzenékből hozott elemeket, és összegyúrom azzal, amik még hatásként értek, hiszen tényleg hallgattam mindenfélét a szintipoptól az indie-n keresztül a metalig – utóbbiból inkább a lájtosabbakat, a Queentől mondjuk a Dream Theaterig. Bár nemrég játszottam egy death metal zenekar lemezén. Egy ismerősön keresztül megtalált a Heroic nevű zenekar, hogy játsszak fel egy harminc-negyven másodpercnyi cimbalmot. Mondom küldjétek el a zenét, beteszem, és iszonyat tempójú gitár, dupla lábdob, üvöltés. (nevet) De amúgy igényes: ebből is lehet jót csinálni, és ez szerintem világszínvonalú, jól is szólt, mondom, miért ne. Otthon beültem a stúdióba, megbeszéltük, hova kell egy kis cimbalom a feeling kedvéért. De játszottam már Prosectura-lemezen is. Nagyon sok produkcióban részt vettem, a klasszikus zenétől, Kodály Háry Jánosától a Prosecturáig végigjártam a cimbalommal a létrát, amit lehet. Nem tudom, hogy a Prosecturánál van-e lejjebb, mármint a hullaháznál, nem a zenekarnál (nevet). De mindegyikben megtaláltam azt, amit szeretek. És ha kell, a mai napig tudok autentikus népzenét játszani. Anno egy kicsit megcsömörlöttem benne. Amikor mondjuk minden héten egy táncházat játszol, ott van egy szint, amit elérsz, és aztán az van – nem tudsz zeneileg továbbfejlődni, és nem tudod fejleszteni a zenekarodat sem.

Az új lemez, a Balkán Projekt kísérőszövegében azt mondod, hogy ez a Balkánon nincs így, hogy "náluk nem állt meg a népzene fejlődése, az ezredforduló után is mindennapjaik részét képzi."

Igen, és anno a Cimbalibandet ezért is alakítottam. Sokszor jártunk a Balkánra gyűjteni cimbalmosokhoz, egyéb zenészekhez, és láttam, hogy ott egy kicsit máshogy működik a népzene, mint nálunk. De az, ami Magyarországon folyik, az is egy nagyon jótékony dolog. Van egy levonat a táncházas, autentikus népzenész közegben: vannak bizonyos szabályok, amiket el kell sajátítani; meg kell tanulni rengeteg tájegység repertoárját, és azokat előadni azok alapján a felvételek alapján, amik a rendelkezésünkre állnak mondjuk 1905-től napjainkig. Mondjuk emiatt rengeteg keveredés van, hiszen másképp kéne kezelni egy 1905-ös Bartók-viaszhengert, mind mondjuk a Szászcsávási Zenekar 2015-ös felvételét. Ki tudja, hogy ki kérdezte ki őket, volt-e szakértelme, tudta-e, hogy az adott dalt a zenekar mondjuk a román nótatévéről tanulta, aztán átalakította – nincs, aki koordinálja ezt az egészet, ezért vannak nagyon nagy áthallások.

A Balkán pont így működik: ha meghall a tévében valamit, azt ő tulajdonképpen népzenének érzi. Nem is nagyon lehetett lefojtani ezt. Például itt van a Most múlik pontosan, amiből népzene lett – legalábbis sokan azt mondták, hogy ez igazi népzene, és nem tudják, hogy az egy Quimby-feldolgozás. Van, aki a mai napig ezt hiszi, hogy ez egy igazi veretes székely dallam.

FILM IS KÉSZÜLT A MOST MÚLIK PONTOSANRÓL

Ezért is nem rossz, hogy megtartottuk az autentikus népzenénket, mert így legalább egy pillanatképszerű szabályrendszer kialakult, ahogy azt kezelni kell. Én is ha beülök egy autentikus zenekarba játszani, akkor tudom, hogy egy bonchidait így kell cimbalmozni, a székelyföldit úgy, a dunántúlit amúgy – mindegyiknek megvan a saját stílusa. Ez olyan, mint ha egy dixieland zenekarba beszállsz szaxofonozni, akkor nem fogod John Coltrane késői futamait fújni, hiába jazz egyik is, másik is. Ez van a népzenében is, hogy tartani kell bizonyos szabályokat.

A Balkánon nem volt olyan, mint nálunk a hetvenes években a táncházmozgalom, hogy „mentsük a menthetőt”, „csak tiszta forrásból” stb., ott az élettel ment tovább ez az egész, az emberek mindennapjaiba beleivódott. Köszönhetően annak is, hogy oda – főleg Bulgáriába, Romániába, Moldáviába, Szerbiába – később jutott el a hegyi pásztorhoz a média, a televízió, a rádió, úgyhogy ott egyrészt talán jobban meg is maradt az ősi zenéjük – és jobban is keveredett. Befogadóbb volt a közönség, nem lett az, hogy ciki, ha megszólal mondjuk egy duda a szófiai kereskedelmi rádióban egy elektromos dobalappal.

Nálunk azért elég sokáig ez tabutéma volt. Most szerintem jó felé megy a dolog, egyre több olyan zenét hallok, ami igényes, és legalább megpróbáljuk a könnyűzenébe a sajátunkat belerakni. Szerintem ez nagyon fontos, hogy ha már van egy nagy kincs a kezünkben, akkor egyrészt próbáljuk meg megmutatni, hogy ez az utolsó pillanat, ahogy még elkaptuk; másrészt meg mondjuk azt: nézzétek, használjuk a sajátunkat. Úgy, hogy ha mondjuk hallgatja Józsi a büféből, egy kicsit legalább felkapja a fejét, hogy na, ez a miénk, ez magyar, ebben van valami. Ha már van, akkor miért majmoljuk Amerikát? Miért nem lehet egy kicsit a sajátunkból beledolgozni?

"A BALKÁNI ZENE FELKERÜLT A MEGFELELŐ POLCRA" - BESH O DROM-INTERJÚ

Az új lemezen ez hogy fog megjelenni?

A Balkán Projekt – amiről az Akusztikban is játszottunk két dalt – nagyrészt autentikus dalokat tartalmaz, egy-két dalhoz én és Diligens Dóra írtunk szövegeket. Ezek nagy részét korábban már felvettük, de most másként szólalnak meg: más hangszerelésben, több hangszerrel. Dóri is felénekelt néhányat, neki vannak szerb és horvát rokonai. Rajta kívül három vendég szerepel még a lemezen: Barity Zorán, mint a nevén is hallatszik, nem egy ősi magyar nemes családból származik, hanem a Balkánról, egy bunyevác harmonikás; Bede Péter szaxofonos játszott jazzt is, népzenét is rengeteg helyen, például a Fanfare Complexában; valamint Kovács Feri, akivel az A Hawk And A Hacksaw-ban is együtt dolgoztam, a Dresch Quartet-es időszakban is, szóval mindig össze-összetalálkozunk. Március 3-án, a lemezbemutatón mind a hárman ott lesznek. Most keverjük a lemezt, elég brutál a hangzás, nehéz megoldani, hogy kilenc hangszer mind jól hallatszódjon, de szerintem egy jó, tömör hangzású lemez lesz a végén. Kíváncsi vagyok a reakciókra. Lesznek talán, akik azt mondják majd rá, hogy visszalépés, hogy megint kicsit autentikusabb zenét játszunk, de a Cimbalbandnek egyszerre három útja, három műsora van: a saját szerzemények, a Bio, vagyis az autentikus műsor, és ez a Balkán Projekt.

A közösségi médiát, internetet jobban használjátok nemcsak a világzenei színtér szinte összes szereplőjénél, hanem a legtöbb popzenekarnál is.

Nagyon topon kell lenni a kommunikációban, ha tudatosan szervezi az ember a közönségét. Mi elhatároztuk, hogy a 20-40 év közötti korosztálynak szeretnénk szólni, és akkor meg kell nézni, hogy hozzájuk hogyan szólhat az ember viszonylag low budget módon. Emiatt egyszerűen kikerülhetetlen sajnos egy zenekar életében a közösségi média, a Facebook és az Instagram, és muszáj, hogy emellett legyen hírleveled is, mert sok embert meg csak úgy lehet elérni. Biztos, hogy ennek köszönhető az is, hogy van évi száz koncertünk; idén is már negyven le van kötve. Ha az ember szeretné a zenélést hivatásaként csinálni, akkor ezt meg kell csinálni.

Pedig én először, a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején nagyon az internet ellen voltam. Sőt, előtte a mobiltelefon ellen is, azt mondtam, hogy nekem nem lesz, nem akarok. Direkt vettem egy táska Motorola mobiltelefont, amit nem vittem magammal sehova (nevet), hanem amikor hazaértem, meghallgattam az üzeneteimet. Aztán kiderült, hogy így harmincezres telefonszámlákat csinálok, úgyhogy beraktam a kocsiba, és mint a régi nagymenők, úgy telefonáltam. Amúgy számítástechnikai-informatikai technikus vagyok, de volt egy időszak, amikor ebben az egészben megcsömörlöttem. Úgyhogy számítógépet sem akartam, sem tévét – mondjuk azt a mai napig nem nagyon nézek. Aztán amikor a főiskolán leadtam a szakdolgozatomat, előtte elszállt az egész winchester, és akkor döntöttem úgy, hogy váltok Windowsról Macre, és azóta mindent használok, tehát végül is ez egy vírusnak köszönhető. (nevet)

Furcsa, hogy azt mondod, hogy „sajnos kikerülhetetlen”, mert ez nem látszik rajtatok, inkább lelkesnek tűntök.

Általában tényleg akkor csinálunk mondjuk élő videót, amikor érezzük, hogy most lehet.

Követitek, hogy mik a legjobb trükkök, fogások, hogy mondjuk mostanában az élő videóval lehet sok embert elérni a Facebookon?

Idézőjelben „sajnos” kénytelenek vagyunk, ha szeretnénk a felszínen maradni. Egyre több a nagyon jó zenész, ez egyértelmű, és egyre ügyesebbek is abban, hogy eladják magukat. Bár itt a Beatles, látod, állítólag ők voltak a legrosszabb zenészek (nevet). (Interjúnk azon a napon készült, amikor megjelent a Quincy Jones-interjú, amiben a legendás producer erről beszélt – a szerk.) Szóval nem biztos, hogy azon múlik, hogy mennyire nyomulsz, és nem is azon, hogy mennyire vagy jó zenész.

A Cimbaliband Akusztik-felvétele február 11-én este tíztől a Petőfi Rádióban, másnap, hétfőn 22.40-től pedig az M2 Petőfi TV műsorában. Amennyiben lemaradnál, keddtől az M2 Petőfi TV YouTube-csatornáján is elérhető lesz, ahogyan például Babé Sila, a Mörk, a Hiperkarma, a Hot Jazz Band vagy Pál Dénes korábbi egyórás koncertje is.

A Cimbaliband honlapja itt van, a Facebookon itt találhatók. A Balkán Projekt lemezbemutató koncertje március 3-án, szombaton lesz a Fonóban, részletek itt.

Rónai András