„A balkáni zene felkerült a megfelelő polcra” – Besh o droM-interjú

2017.11.29. 17:19, RRRecorder

besh_o_drom_adamlili.jpg

A balkáni zene egyik legnépszerűbb magyar képviselője, a Besh o droM szép lassan készül az új lemezzel. Erről, a balkáni zene terjedéséről és helyéről, valamint a magyarság méricskéléséről beszélgettünk Barcza Gergellyel, a zenekar egyik vezetőjével (szaxofon, kaval, EWI fúvós szintetizátor). A Besh o droM legközelebb december 2-án, szombaton ad ingyenes koncertet az Óbudai Advent programsorozat keretében.

Volt egy évvel ezelőtt egy videó a Facebookon, hogy  új lemezre készültök. Ez most hogy áll?

Elkészült hat szám, tehát gyakorlatilag egy fél lemez. Ebből négyet már fölvettünk és ki is adtunk egy EP-n (Gyüttmenti táncok), a továbbiak pedig készülgetnek. Ezt a hat számot egyébként már játsszuk is a koncerteken. Nem kapkodjuk el, az igaz – mentségünkre szóljon, hogy Pettik Ádám [ének, derbuka, kanna - a szerk.] Bristolban lakik, én Izraelben, a zenekar pedig itt Magyarországon. Sőt, van úgy, hogy néha besegít valaki Lengyelországból, innen-onnan.

Milyen módszerrel dolgoztok így?

Próbáljuk ugyanazt a munkamódszert alkalmazni, amit az elmúlt 18  évben kidolgoztunk, csak virtuálisan. Valaki összedob egy ötletet, aztán azt a többiek meghallgatják, hozzárakják a saját ötleteiket stb., végül fölvesszük együtt. Ezt tudjuk így is követni, csak a reakcióidő növekszik, amikor az ember nem egy próbateremben ül a barátaival.


Már az előző lemez, a 2011-ben megjelent Kertünk alatt megjelenésekor arról beszéltetek, hogy nagyon nem éri meg lemezt csinálni.

Ez máig így van, közvetlenül nem éri meg lemezt csinálni, mert mindenki letölti innen-onnan, sőt, most már a zeneterjesztés hivatalos formája is olyan, hogy abból még a nagyon profik sem tudnak igazán megélni. De hát ez van, ezzel együtt kell élni; mi ezt így tesszük, hogy szépen kényelmesen csináljuk az anyagot, amikor bírjuk, ahogy bírjuk.

Amikor a Besh o droM megalakult, úttörőnek számítottatok. Hogyan alakult a zenekar kontextusa az elmúlt 18 évben?

1999-ben alakultunk, az még az előző évezred volt (nevet). Akkor volt egy nagyon erős felfutó hulláma ennek a vidám balkáni zenének, és mi ilyen szempontból az úttörők között voltunk itthon – de előttünk is voltak sokan, akik balkáni zenét játszottak nem autentikus módon, például a Barbaro, akik mindenkit sokkal-sokkal megelőzve csaptak bele valami hasonlóba. Azért lehet használni azt a kifejezést, hogy a megalakulás után berobbantunk, mert az tényleg igazi robbanás volt: egy fél év alatt játszottunk Magyarországon mindenhol, egy év múlva pedig már óriási európai turnékat csináltunk.

Azóta már ez egyáltalán nem újdonság, lefutott a divatja, és mi magunk is megokosodtunk és -komolyodtunk, felnőttünk és tanultunk egy csomó mindent. De azért a cél ugyanaz, amivel annak idején kezdtünk, hogy jó erős zenét csináljunk, amire jól lehet táncolni, őrjöngeni, és mi is jól érezzük magunkat. Nem agyaljuk nagyon túl, de azért belerakjuk az összes olyan dolgot, amitől minekünk fülig ér a szájunk.

besh_o_drom_ewi.jpg

Barcza Gergely (jobbra) ezen a képen az EWI fúvós szintin játszik

Az hogyan hat rátok, hogy ma a különböző lokális zenék (mint akár a balkáni) sokkal könnyebben, gyorsabban érintkeznek szinte bárhonnan érkező más stílusokkal?

Igen, körbefut az egész világon a dolog, és ez tök jó. Ez régen sokkal lassabban ment. A New Orleans-i zenéből szépen lassan kialakult a jazz, az szépen lassan elterjedt először az amerikai kontinensen, aztán az egész világon, és mindez beletelt jó pár évtizedbe. Ugyanez a balkáni zenével másfél évtized alatt lezajlott, tehát az egész világon ismert lett, és immár nem kötődik egy helyhez, sokkal inkább egy műfajt jelöl. Nagyon erős például Dél-Amerikában, ahol nagyon szeretik a balkáni zenét, épp azért, mert ugyanarra használják ők is a zenét, mint a Balkánon, az erős érzelmek kifejezésére, a vidámságra.

Weyer Balázs azt írta, hogy „a következő régiós áttörés a Balkán lesz, mert bár az optikai csalódás az, hogy az a divat már lejátszott, valójában csak maroknyi zenész (Goran Bregović, Boban Marković, a Mostar Sevdah Reunion) volt divatban, sohasem a régió.”

Bárcsak úgy lenne! Én azért nem hiszem, hogy jön még egy nagyobb hullám, inkább azt, hogy ez a zene visszakerült a helyére. Tehát felfedezte a világ, hogy ez „hú de klassz!”, ráharapott mindenki, nagyon divatos volt, és most szépen felkerült a megfelelő polcra. Azért ez viszonylag rétegzene, nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világon. Nem gondolom, hogy nagyságrendben ismét nőni fog a népszerűsége, másfelől viszont most már stabilan, mindig jelen lesz a világon.


2011-ben, az előző lemez megjelenése után azt mondtátok egy interjúban,
hogy  „a népzene akkor élő, ha használják, ezért is bánt minket rettentően, amikor azt hányják a szemünkre, hogy megszentségtelenítjük a népzenét, hogy "nem magyar" zenét játszunk, vagy hogy tán mi magunk sem vagyunk magyarok - az ilyen hangok újra felerősödtek az elmúlt fél évben.” Ezeknek a hangoknak az intenzitása azóta hogy változott?

Ez sok körben zajlott. Az elején a legvisszafogottabb kritika a hagyományőrző körökből az volt, hogy „olyan tehetséges gyerekek vagytok, miért nem rendes népzenét játszotok, miért ilyen hülyeséget?” És ez volt még a legkedvesebb hang. Mi erre azt mondtuk, hogy a hagyományőrzés szerintünk is fontos feladat, mi magunk is hallgatjuk mind a magyar, mind a balkáni, mind az egyéb népzenei hagyományőrző zenekarokat – de mi nem ezt akarjuk csinálni, hanem a saját zenénket. Innen veszünk, onnan veszünk, azt játsszuk, amihez kedvünk van. A második lemezünk címe, a Nekemtenemmutogatol! erre utal.

Aztán jóval később jött az, hogy elég magyar-e vagy nem. Erről sokat nem szeretnék mondani, mert ez elég fájó része a zenekar történetének, amikor ezek a kérdések fölmerülnek. De azt hiszem, hogy ezeken már túl vagyunk. Évek óta külföldön élek én is, Ádám is, és kevésbé jutnak el hozzánk ezek; azt hiszem, legalábbis bennünk ez a dolog helyére került, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a hangokhoz. Meg hülyeségnek tartom egyszerűen, hogy ezt méricskéljük, hogy ki mennyire magyar. A zenénk pedig magáért beszél. Magyar nyelvű dalokat játszunk, a zenénk körülbelül fele magyar népzenéből merítkezik, esetleg magyar cigány népzenéből, ami szintén pont ugyanúgy magyar.

Interjú: Rónai András

A Besh o droM honlapja itt, Facebookja itt található.

Az Advent Óbudán részletes programja itt található, a Facebookon pedig itt.

besh_o_drom_sziget.jpg

Besh o Drom a Szigeten adott koncert után

https://recorder.blog.hu/2017/11/29/_a_balkani_zene_felkerult_a_megfelelo_polcra_besh_o_drom-interju
„A balkáni zene felkerült a megfelelő polcra” – Besh o droM-interjú
süti beállítások módosítása