Megrakják a tüzet – Magyar popzenészek az énekóráról (1. rész)

Iskolakezdés. Brrr. Sőt, második félévkezdés. Brrr. A héten elstartolt a sulikban a tanév második féléve, segítünk visszalendülni a folytatásba: több tucat magyar énekes és zenész mesél középiskolás élményeiről, az ének-zeneórák legemlékezetesebb pillanatairól. Például arról, hogy hiába rakják meg azt a kurva tüzet, mégis mindig elaluszik. Háromrészes sorozatunk első fejezetében Babé Silától A window-s Kocsis Bencéig jutunk.

A négy kérdés, amit felettünk minden előadónak:

01. Hova jártál középiskolába?
02. Mit adott, mit jelentett neked a suli? Mi az első emlék, ami eszedbe jut róla?
03. Mi volt a kedvenc tantárgyad?
04. Mire emlékszel az ének-zeneórákról?

Babé Sila

01. A Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumba.

02. Két dolog van, ami rögtön eszembe jut a suliról, az az osztályom és a tanáraim. Imádtam közösségben lenni, szenzációs osztályom volt! Ezen felül voltak olyan tanáraim, akik nagy hatással voltak rám és rengeteget kaptam tőlük az élethez.

03. Az irodalom.

04. Ami mindig jelen volt az énekórákon, az a nevetés! Talán ez az egyetlen olyan tárgy, ahol a diákok kizökkennek a komfortzónájukból, és valami olyasmit kell mindenki előtt produkálniuk, amiben nem biztos, hogy jók. Nekem ez a tárgy mondjuk mindig is a matematika volt, az énekórákon elég jól teljesítettem! (nevet)

Bicskei Titusz (The Carbonfools, Bëlga, Chip Chip Chokas)

01. Madách Imre Gimnázium.

02. Haverok, csajok, kovalens kötések...

03. Költészetpárti voltam és vagyok is.

04. Nem lehetett rendesen aludni. Pedig énekkaros is voltam.

Bihari Balázs (Hippikiller)

01. Szinyei Merse Pál Gimnázium.

02. Az általános iskolai osztályom (Szív utcai általános iskola, hivatalosan Erkel Ferenc Ének-zene és Francia Tagozatos Általános Iskola) annyira összetartó és zseniális jóban-rosszban, hogy a mai napig rendszeresen összejárunk, legutóbb meglátogattuk osztályfőnökünket és férjét, aki szintén tanított minket Pécsen, ergo osztálykirándulásra mentünk. A gimi pontosan ennek az ellentéte volt, rossz tanárok, motiválatlanság. Gyakorlatilag négy éven keresztül azt vártam, mikor lesz vége, konkrétan semmit nem tanultam, pedig előtte elég jó tanuló voltam. Amikor tíz éve kábé volt egy osztálytalálkozónk és valakinek ötletétől vezérelve bementünk a suliba és beültünk a padokba, abban a pillanatban elfogott az a rossz érzés, mint akkor. Sőt a Fegyveres Attila által orosz órán kirúgott ajtó is ugyanúgy volt befoltozva, mint 1985-ben.

Arra jó volt viszont, hogy az órák alatt memorizáljam az összes kedvenc kazettámat és gyakorlatilag lejátszottam fejben, illetve egy kötelező KISZ-tábor hatására alakult meg a NeoDADAEaSt Donáth Csaba barátommal, miközben egy előadáson egy belügyes tiszt azt magyarázta, hogy miért nem szabad rendszerellenes rendezvényekre járni, ahol olyanok lépnek fel, mint a VHK, a Cpg, a Kontroll. Na mi pont ezekre jártunk.

03. Töri.

04. Áltisiben elég sok volt, plusz kórus és fellépések egy meglehetősen szigorú, de igen neves tanár, Eszláry László jóvoltából. Gimiben konkrétan hülyét csináltunk az énektanárunkból, például megfordítottuk a lemezjátszóban a gumit, és mindig leugrott a tű a lemezről, vagy kicseréltük a Psalmus Hungaricust a Wango Tangóra (Ted Nugent: Scream Dream album, 1980), de mivel zenei suliból jöttünk, nagyon nem tudott velünk mit kezdeni. Főiskolán mindig én távoztam először, amikor hangközöket kellett bemondani óra végén. Nem szoktam kottát olvasni, de ha elém teszik, azért még mindig kiismerem magam.

Bocskor Bíborka (Magashegyi Underground)

01. A csíkszeredai Zene- és Képzőművészeti Líceumba.

02. A kezdeti és a későbbi iskolai emlékeimet is, a szélsőségesen túlfűtött érzelmeim határozták meg. Kicsit olyan, mint azóta is – a lemaradástól a királyságig minden szegmenst megtapasztaltam. Mikrotársadalom. Álarcok, dominánsok, domináltak, okosok, buták, gyorsak és lassúak. Szépek és csúnyák, tehetségesek és tehetségtelenek. Mindegyik variációt megtapasztaltam, láttam mindezt magamon és másokon is. Imádtam és utáltam egyszerre. Első emlék, amikor Csíkszentmártonból Csíkszeredába felvételiztem tízévesen, fehér ingben és bőr mellényben álltam a többi kisdiákkal, tanárokkal, szülőkkel a foci pályán, és amikor megszólalhattam, rögtön megkérdeztem a többiektől:
- Nektek ki a kedvencetek a Váratlan utazásból?
Senki sem válaszolt... optimistán folytattam:
- Nekem Felicity!
Mire a később egyik legjobb barátommá vált, akkor még ismeretlen fiú azt válaszolta:
- Te elég Falucity vagy!

03. Magyar irodalom, canto (klasszikus ének).

04. Arra, hogy tizenhét évesen kopaszra nyírt fejjel énekeltem el Handel Rináldóját, ez egy nagyon fontos lépés volt számomra. Robbanni szerettem volna.

Bognár Szilvia

01. Jurisich Miklós Gimnázium; Kőszeg.

02. Mindig szerettem tanulni, annyi minden érdekelt! Ma is be bírnék ülni egy-egy órára. És persze nagyon tudtam unatkozni, amikor valami nem érdekelt, vagy nem jól adták elő, vagy nem volt logikai felépítése a tananyagnak, vagy ugyanazt tanultok harmadszor másképpen. Mindemellett, talán egy kivétellel valamennyi tanáromtól megkaptam a kellő támogatást az énekléshez (esetleges hiányzások, versenyek, stb.) Az az egy kivétel nagyon bántott: az osztály vezető matekosából szempillantás alatt közepes lettem és maradtam is maximum négyes éveken át.

03. Biológia (biológia speces osztályba jártam a gimiben és először biológia szakra felvételiztem fősulira is).

04. Kiváló énektanáraim voltak, mind emberként, mind pedagógusként hálával és szeretettel gondolok rájuk; nem kivételeztek velem a tehetségem miatt, ugyanakkor adtak teret a megmutatkozásra (például kórusban, ünnepségen, versenyen) és mindenben segítettek; sokat énekeltünk és kisebb hangsúlyt kapott az elmélet, de én ezt nem bántam.

Csorba Lóci (Lóci játszik)

01. A budai VMG-be, azaz a Városmajori Gimnáziumba.

02. Elsősorban a rengeteg sztori jut eszembe az iskoláról – olyannyira, hogy ha megszorulok, mindig onnan kapok elő egy anekdotát.

03. A matek volt a kedvenc tantárgyam, még faktos is voltam... De csak azért, mert olyan hihetetlen figura volt a tanárunk, hogy megérte csak a "tanulságok" miatt felvenni az órát.

04. Arra, hogy 26 fiú volt az osztályunkban, és első órán, a felmérőn mindenki a Szegénylegényt énekelte megahamisan. (nevet)

Davey Mantis (Baron Mantis)

01. Középsuliba a József Attila gimibe jártam, a Nigériában töltött éveim alatt általánosba jártam. Azt nagyon élveztem, teljesen más rendszerben tanultunk és sokkal inkább lekötött, mint itthon, játszva tanultam, nem pedig gürizve.

02. Ott kint szerintem minden órát élveztem, de leginkább az olyanokat, amikben fogalmazásokat kellett írnom, azt mindig nagyon élveztem. Budapesten nem élveztem a sulit sohasem azt hiszem. Inkább elviseltem. Szép lassan a jegyeim és a hozzáállásom is leromlott és lázadó tökelütött kamaszként már szinte semmi nem érdekelt, ami a suliban folyt. Sokat rosszalkodtam. De a fogalmazásokat, vermondásokat továbbra is élveztem. Nigériában nem emlékszem az első sulis emlékemre, de arra határozottan emlékszem, hogy amikor itt Pesten vittek első nap suliba, akkor az osztályterem előtt szépen elbőgtem magam.

03. Szerintem frappáns módon a Tesi volt a kedvenc tantárgyam, a sok csücsülés után nagyon felszabadító volt végre mozogni.

04. Énekóráról a gimiben sokszor ki lettem zavarva.

drMáriás (Tudósok)

01. Az Újvidéki Természettudományi Szakközépiskola Földrajz Szakosztályára. A zenei vagy képzőművészeti iskola túl normálisnak tűnt, így inkább ezt választottam.

02. A sulit egyfajta kényszerként éltem meg, amely jobbára felesleges. Ebből fakadó mérgemben aztán szabadidőmben még súlyosabbakat és elrugaszkodottabbakat zenéltem avantgárd, jazz és punkzenészekkel. De váratlanul később lettek izgalmas élményeim is. Végtelennek tűnő barlangrendszereken gyalogoltunk végig, folyó- és tengerpartokon, hegyeken, völgyekben, olyan elképesztő helyeken, ahová suli nélkül soha nem jutottam volna el.

03. Egyik se volt igazán a kedvenc, mert mindent gyűlölök, amit muszáj. De voltak jó irodalomórák, és egyébként minden órán annyit hülyéskedtünk, mintha egy dadaista színházban lettünk volna főszereplők, így a barátok miatt végül megszerettem valahol mindet, leszámítva a latint, amely maga volt a bírósági tárgyalás minden tanulóval, mint vádlottal.

04. Hogy furcsák voltak. A legtöbbször olyan komolyzenei darabokat hallgattunk, amelyekre asszociálni kellett, hogy mi is történik éppen, s kibogozni, hogy a zeneszerző mit is akart mondani. Na, ezeknek a megfejtésénél aztán olyan válaszokat adtunk, hogy az osztály fetrengett a röhögéstől. Ahelyett, hogy egy vidám tavaszi erdei sétát hallottunk volna ki a darabból csicsergő madarakkal, elmondtuk, hogy a zeneszerzőnek elfogyott a bora, s idegesen jár lakásról lakásra, hogy valakitől kapjon egy demizsonnyit, aztán végül összeverekszik a szomszédokkal, vagy, hogy egy gonosz elefánt udvarol éppen a cuki kiscicának az állatkertben, mert meg akarja hágni, s most azért halljuk a nyivákolást, mert neki nagyon fáj, meg hasonlókat. A tanárnő végül szép lassan feladta.

Élő Márton (Irie Maffia, Dr. Dermot, ELO)

01. A budapesti Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolába és a Szent István Gimnázium matematika tagozatára.

02. Általános iskolában jól éreztem magam, sok barátom volt, a kórussal sokat mentünk mindenfele, külföldre is. A gimnázium már kevésbé volt élvezetes, az István egy elég szigorú, elit iskola, viszont az itt töltött 6 év alatt tanultam a legtöbbet, mai napig abból a tudásból élek, az egyetemet is végig lébecoltam ennek köszönhetően.

03. Történelem. Mindig is szerettem és jó is voltam benne. Egész középiskola alatt jeles voltam belőle. Mai napig érdekel és szeretek történelmi témában olvasgatni, filmeket nézni.

04. A Pünkösdi rózsa című népdalra. A kórus más volt, onnan sok emlékem van. Például még mindig tudom félig-meddig a Carmina Burana kórusrészeit.

Hajnóczy Csaba (Kampec Dolores)

01. Madách Imre Gimnázium.

02. Ezt passzolom, esszétéma.

03. Attól függ, mikor. Ez a 12 év volt életem legalapvetőbb időszaka. Volt, hogy a matek. Volt, hogy a történelem, a biológia…

04. Általánosban zenei tagozatos voltam, ott kerültem közel a szakma alapjaihoz. Nagyon sok mindenre emlékszem. Gimiben a sulikórus, 80 fős vegyeskar a legemlékezetesebb, Takács Laci bácsi vezénylésével.

Halmos András (JÜ és rengeteg más projekt)

01. Faipari szakmunkásképzőbe jártam, bútorasztalos szakra, mellette esti gimibe.

02. Túlnyomó többségben rossz emlékeim vannak minden iskoláról, de ehhez hozzátartozik, hogy ahová én szerettem volna bekerülni, sosem sikerült. Már több éves szervezői tapasztalattal kezdtem művelődésszervezés szakra járni, ahol semmi olyat nem tanultam, ami a koncertszervezői szakmámhoz kapcsolódna. Bevallom, "papírért" mentem, mert ha a szakmámról akartam volna tanulni, Londonig meg sem álltam volna. Akkoriban ez a szak állt a legközelebb a szervezéshez. Azóta szerencsére van pozitív elmozdulás, több a lehetőség. Őszintén el voltam képedve azon, amit és ahogy ott tanítottak. Kalandnak fogtam fel, nem jártam be az órákra és nem készültem, nagyon gyorsan rájöttem, hogy az alapvető - amúgy nem is kiemelkedő - intelligenciám elég lesz ahhoz, hogy lediplomázzak

04. Énekórákról szinte semmilyen emlékem nincs. A sosem elért jazztanszakhoz vezető dobórákról is többnyire rossz emlékeim vannak, de tudom, hogy mindezekért én is jócskán felelős vagyok, vagy legalábbis ilyen adottságaim voltak. Viszont nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy amikor a saját érdeklődésem szerint kerestem tanítókat, mestereket, mindig hihetetlenül szerencsés voltam és elmondhatatlanul sokat kaptam, tanultam. Itt sok-sok embert és kollégát felsorolhatnék, akiknek végtelenül hálás vagyok.

Henri Gonzo (Fran Palermo)

01. A második kerületi Kodály Zoltánba.

02. Gimi első év első napján kirúgtam a legnagyobb ablakot a tornateremnél. Hamar jóba lettem az igazgatónővel és a tanári karral.

03. Bármi, első osztályos koromban. Akkor még jó tanuló voltam... Amúgy azt hiszem a tesi és a média.

04. Gimiben énekszakra jártam – ókori zenéktől a modernkoriakig alaposan végigrágtuk a dolgot. Közben hetente volt vegyeskar, amin sokat tanultam a harmóniákról, és sok fellépésünk volt a Bazilikában meg a Mátyás-templomban és hasonló helyeken.

Horváth Kristóf (Esti Kornél)

01. A budapesti József Attila Gimnáziumba jártam, szerencsére pont a mi osztályunkban elég jó és kreatív társaság gyűlt össze. Itt indult az első zenekarom is, Nirvanákat játszottunk az udvaron az első koncerten, még stroboszkóp is volt a Territorial Pissings alatt, az menő volt.

02. A giminek egy csomó mindent köszönhetek, sok-sok olyan projektünk volt, amire jó visszagondolni: zenekar, suliújság, rádió, kisfilmek, előadások stb. Ezeknek is köszönhetően viszonylag hamar eldőlt, hogy milyen típusú kreatív dolgokkal szeretnék később is foglalkozni és ez meg is valósult.

03. A magyarórákat szerettem a legjobban, szívesen visszaülnék egy-két órát újra hallgatni, biztosan másképp csapódnának le ugyanazok a versek, könyvek, mint akkor.

04. Sokat lógtunk a szünetekben az énektanáriban. Mivel gitároztam, minden iskolai előadásban is szerepeltem, játszottunk például Európa Kiadót is valamelyik "ünnepségen". Ami leginkább megmaradt, az a pianínó az énekteremben, szuper volt Radioheadet meg ilyeneket megtanulni rajta játszani.

Hó Márton (Hó Márton és a Jégkorszak, Gustave Tiger)

01. A Kálvin tér melletti Lónyay utcában egy sima gimnáziumba.

02. Nem igazán szerettem suliba járni, de hát ki szeret. Viszont a középiskolás időszak fontos volt, akkor nyílt ki a világ, abban az időszakban kezdtem el koncertekre járni, felfedezni a zenét, elmerülni és belefeledkezni lemezekbe, filmekbe, könyvekbe. Nem érdekelt annyira a középsuli, persze nyilván sok élmény/dili/haver/barát fűz ahhoz az időszakhoz, de nekem inkább ez a kulturális felvilágosodás része volt a legfontosabb.

03. Tesi óra télen hétfő reggel 7-kor, a nulladik órában, na azt imádtam!

04. Volt egy fiatal énektanárnő, akinek az idegeire mentünk, pedig jó zenéket hallgatott, szerette Nick Cave-et, meg ismerte a Quimby-tagokat, szóval utólag bánom, hogy végigbaromkodtuk az énekórákat. Mondjuk, most már mindegy.

Jakab Péter (Jazzékiel)

01. Széchenyi gimi, Dunaújváros.

02. Az általános iskola a kívülállóságot és azt, hogy ez nem zavar. A gimi az Áronnal való barátságot és a zenekart, a Dekor pedig a művészet felé fordulást adta.

03. Irodalom.

04. Általános iskolában a lelakatolt zongorára és Jutka néni nagyon alapos óráira. Gimnáziumban pedig arra, hogy az énektanárnő sokszor behívta Áront zongorázni. Alattam járt két osztállyal és mindig azt hittem, hogy egy eminens tanárkedvenc. Aztán idővel összebarátkoztunk és megtudtam, hogy egyedül a tanárnő nem akarja kirúgatni az iskolából az én extrán problémás barátomat. Amúgy ott, az énektermi pianínó mellett alakult meg a zenekar és az első pár kezdetleges dal is.

Jónás Vera (Jónás Vera Experiment)

01. Jártam kéttannyelvűbe, aztán az AKG-ba (Alternatív Közgazdasági Gimnázium).

02. Leginkább a folyosók maradtak meg. Vártunk, dumáltunk, röhögtünk, minden ott történt. Sok jó élmény és sok gyomorgörcsös izgalom a dogáktól. Szerettem suliba járni, de nagyon nem csinálnám újra végig. Vagy ha mégis, egész máshogyan. 2.

03. Tanárfüggő volt. Általános iskolában volt egy nagyon jó irodalom tanárom, többször úgy iratott dolgozatokat, hogy minden kérdést hetekkel előre megmondott. A mai napig emlékszem az anyagra. Művészeti kérdésekben meg szabadjára eresztett, mindig a regényekről/versekről alkotott személyes véleményünkre volt kíváncsi, nem volt ilyen "itt mire gondolt a költő" bullshit.

04. A gimiben elég kis csoportban voltak az énekórák, ott is nagyon szerencsés voltam a tanárt illetően. Fetrengve hallgattunk Muszorgszkijt, Sztravinszkijt és hosszasan beszélgettünk róluk utána.

Kedves Péter (Belau)

01. A Szent Imre Gimnáziumba.

02. A legfontosabb, amit adott az iskola, azok a barátaim, akik gyakorlatilag a mai napig meghatározó szereplői a mindennapjaimnak, például Buzás Krisztián, a zenekar basszusgitárosa is osztálytársam volt, 10 éves korunk óta ismerjük egymást. Az első, ami eszembe jut az iskolai évekről az a számtalan hülyéskedés, poén, apróbb csínytevések.

03. Történelem / Testnevelés :)

04. Viszonylag sok énektanárom volt, szinte évente "fogyasztottunk" el egyet, ennek is köszönhetően szinte mindig a gregorián dalokat tanultuk, ami már az elején sem volt egy túl izgalmas dolog. Legjobb emlékeim az énekórákról, amikor a "Chattanooga Choo Choo" című remek jazzdalt énekeltük élőben, zongorával kísérve.

Kelemen László (Dope Calypso)

01. Nyíregyháza, Kölcsey Ferenc Gimnázium és Mülheim an der Ruhr - Luiesenschule, Németország.

02. Megtanítottak rendesen németül meg amúgy kurvajó tanáraim voltak, szóval köszi, ezúton is.

03. Történelem.

04. A magyar suliból a Megrakják a tüzetre, Németországból meg arra, hogy volt egy ilyen kicsi színházi terme a sulinak és oda jártunk össze zenélni egy dobossal és egy másik gitáros sráccal minden héten suli után.

Kocsis Bence (WINDOW, Saverne)

01. Városmajori Gimnázium.

02. Jó emlékeim vannak a gimnáziumból, de ezek főleg az iskolán keresztül kialakult barátságokban teljesedtek ki, az első zenekaros élmények is ide köthetők.

03. Tesi, rajz.

04. A Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, de fun fact, hogy hangszálproblémák miatt nem énekelhettem két éven át, így volt heti hét órám, amit folyosón mászkálással töltöttem. Akkoriban jobban foglalkoztatott a rajzolás, később a gimiben kapott el a zene.

(folytatjuk)