Egy csendes vulkán – Àsgeir-interjú

Az izlandi Àsgeir 2014-es bemutatkozó lemeze olyan kritikai sikert aratott, hogy a dalszövegeket maga John Grant lefordította és az egész albumot újra felvették angolul is. Második, Afterglow című albuma a folk és a csendes elektronika finom fúziója. Az interjúktól inkább elzárkózó előadóval Csúri András beszélgetett Amszterdamban.

Àsgeir, utoljára 2014-ben beszélgettünk Londonban, a bemutatkozó albumodat (In The silence) kísérő maratoni koncertturné végén. Az első kérdésem egyszerűen csak az: mit csináltál az elmúlt három évben, azon kívül, hogy elkészítetted az új lemezt?

Ahogy mondod, egy nagyon hosszú koncertsorozat vége felé találkoztunk. Utána próbáltam bepótolni azt az időt, amelyet távol töltöttem a barátaimtól, a családomtól és a barátnőmtől…és csak a mindennapoknak élni. 

Tehát az idő nagyrészét Izlandon töltötted?

Teljes egészében.

A promóanyagban az olvasható, hogy az Afterglow sötét hangulatú album. Számomra valóban nagyon melankolikus, de egyszerre felemelő és boldog is.  Hogy jellemeznéd te magad a hangzásvilágát?

Talán a dalok fele valóban szomorúbb érzésekből táplálkozik, vagy nevezzük talán nehéz élményeknek. A turné után nem nagyon tudtam, hogy mit akarok csinálni. Nem találtam a helyem. A koncertezés rutinmunka, nincs benne túl sok kreativitás, minden este ugyanazokat a dalokat játszod újra és újra. Amikor hazaértem a turné után, nem is nagyon akartam zenélni, mert elegem volt belőle (nevet). Fáradt voltam és nem igazán tudtam, hogy hogyan tovább. Az új album készítésének első éve ebben a lelkiállapotban zajlott. De aztán a vége felé egyre optimistábbá és reményteljesebbé vált sok minden. Szóval, talán kétfelé osztható az album: egy boldogtalanabb, sötétebb és egy optimistább hangulatúra. Talán attól is függ, hogy ki épp’ milyen hangulatban hallgatja.

Bár a dalszerzőket tekintve a régi csapattal dolgoztál együtt, több kritikus is Bon Iver-es, illetve James Blake-es hasonlatokkal illette az új hanganyagot. Nekem Thom Yorke szólómunkái és Sufjan Stevens utolsó albuma is eszembe jutottak. A bemutatkozó lemez sikerét követve nem gondoltál arra, hogy más előadókkal, dalszerzőkkel közösen dolgozz egyes dalokon?

Nem igazán (nevet). Arra vágytam legbelül, hogy önállóan, illetve a saját csapatommal készítsem el az új albumot. Mindig is egymagam dolgoztam a zenéimen és nem igazán tudok másokkal felszabadultan együtt dolgozni.  Az album elkészítésének vége felé merült fel bennem először, hogy más előadókkal, producerekkel vagy dalszerzőkkel is dolgozhatnék együtt. Valószínűleg erre sort is kerítek a közeljövőben, de ennek az albumnak ez nem volt része.

A Dreaming című dal már a bemutatkozó lemez különkiadására is felkerült. Ennyire fontos számodra ez a szám vagy esetleg egyfajta híd az akusztikus In The Silence és az elektronikusabb Afterglow között?

Pontosan. Úgy éreztem, hogy ennek a dalnak egy hivatalos stúdióalbumon van a helye (nemcsak egy különkiadáson - a szerk.). Mindig is nagyon szerettem és úgy éreztem, az Afterglow dalai közé kiválóan beleillik. Valóban tekinthetünk úgy rá, mint egy hídra a két album között.

Az első kislemez az Unbound. Ez a dal nagyon lassan építkezik egy katartikus befejezés felé. Nagyon szép dal, de vannak az albumon sokkal rádióbarátabbak is. Hogyan választottad ki éppen ezt az új album beharangozójának?

Őszinte leszek, az album marketingjétől távol akartam maradni. Lényegében, amikor elkészültem, leraktam a kiadóm asztalára az anyagot és rájuk bíztam, mit kezdenek vele.

Igaz ez az Unbound videóra is? (Àsgeir nem szerepel a virtuális realitással játszó, nyugtalanító hatású videóban - a szerk.)

Nem. A videó közös döntés volt. Úgy öt-hat ötlet közül választottuk ki, mert illett a dal nyugtalanító hangulatához és furcsa vibrálásához. Megfelelőnek tűnt.

Említetted, hogy javarészt egyedül vagy a megszokott csapattal dolgozol. Volt-e mégis különbség az Afterglow és a bemutatkozó album elkészítése között?

Persze, nagyon is. Az In The Silence dalait otthon írtam. Amikor a stúdióba mentem, a fejemben már helyén volt a dalok hangszerelése is. Minden készen állt, így pár nap alatt fel tudtuk venni a dalokat. Az Afterglow dalait egyszerre írtam és vettem fel. Amikor egy jó ötletem támadt a stúdióban, gyorsan felvettem és továbbdolgoztam rajta. Így volt olyan dal, amelyen akár hat hónapig is eldolgozgattam (nevet).

IZLAND ZENÉJÉRŐL ERREFELÉ ÍRTUNK NAGYON SOKAT.

Édesapád versei képezték a bemutatkozó album dalszövegeit, amelyeket később John Grant fordított le angolra (aki még a King And Cross videóban is szerepet vállalt). Hogy történt mindez az Afterglow esetében? Azért kérdezem, mert ez alkalommal nem csak édesapád segített, mégis nagyon koherensnek tűnik az album a szövegek szempontjából is. Nagyon sok a természetre való utalás és inkább érzéseket közvetítenek, mint történeteket mesélnének.

Sosem voltam jó dalszövegírásban. Mindig a zenét írom meg először és utána jön a szöveg. Ez alkalommal édesapám mellett a bátyám is kivette a részét a dalszövegírásból. Az egyes dalokhoz fűződő érzéseimet próbálták szavakba önteni. Nagyon ritkán meséltem konkrét történeteket. Inkább azt szeretem, ha atmoszférikus, misztikus a dalszöveg.

Egyre több elektronikus elem került a zenédbe. Mennyiben van ez kihatással koncertjeidre?

Az új dalok epikusabbak és valóban elektronikus elemekben jóval gazdagabbak. De a régebbi dalokat többnyire a megszokott hangszereléssel, akusztikus hangszerekkel játsszuk majd. Számomra a legfontosabb, hogy most külön zongoristánk is van, így jobban koncentrálhatok a gitáromra.

Nemsokára egy hosszabb útra indulok Izlandra. Mit tanácsolnál, mi a legjobb hozzáállás a szülőfölded megismeréséhez?

Csak engedd át magad a lenyűgöző természetnek. Kilométerről-kilométerre változni fog körülötted minden és már az is hihetetlen élmény, ha egyszerűen körbeutazod autóval a szigetet. Jó utat és érezd jól magad!

Köszönöm.

Interjú: Csúri András

a folk és a csendes elektronika finom fúziója: