Destroyer: ken (lemezkritika)

2017.11.30. 08:19, corecorder

destroyer_3.jpg

Destroyer, vagyis Dan Bejar lemezei stílusukat tekintve egészen sokszínűek, munkássága egyaránt tartalmaz balladákat, indie- és art rockot és szintis kísérletezéseket. Idén, két évvel legutóbbi, Poison Season című lemeze után negyven percnyi új anyaggal jelentkezik, ami újból a szintis-artpopos világból merít: október végén megjelent a tizenegy számos ken.

destroy.jpgKiadó: Merge / [PIAS]

Megjelenés: 2017.október 20.

Stílus: szofiszti-artpop

Kulcsdal: Tinseltown Swimming In Blood

A New Pornographers-ből is ismerős (a projektből most szünet miatt hiányzó) kanadai Dan Bejar Destroyerként kiadott lemezein a legtöbbször ihletett, Bowie-t szofisztikáltan indierockosító dalokkal jelentkezett, de a 2011-es Kaputt csúcslemez óta a szintis-szaxofonos-szofti nyolcvanas években dobog a szíve. Az előző, 2015-os Poison Seasonön grandiózusabb, mívesebb hangszerelésben, most szertelenebbül, lazábban, többféleképpen (és tematikájában is a Thatcher-korszakot feldolgozva). Túl azon, hogy a cím főhajtás a Suede előtt, minden korábbinál egyértelműbb a Blue Nile ihletése, de a dalok spektruma tényleg széles. Újabb utazás a tudatalatti meglepetésekkel teli zugaiba.

8/10

Dömötör Endre

a lemez:



tictac650_2.png

https://recorder.blog.hu/2017/11/30/destroyer_ken_lemezkritika
Destroyer: ken (lemezkritika)
süti beállítások módosítása