Mire is emlékeztet? – Henri Gonzo (Fran Palermo) ajánlja a Horrors új albumát

A november 30-án Budapesten koncertező The Horrors első két lemeze között nagyot ugrott előre, de az azóta kijött két másik LP-jén is mindig más arcát mutatta. Most meg bemutat ötödik albumán. Henri Gonzo, a Fran Palermo frontembere - és az 57. Recorder címlapsztárja - fejti meg, hogy milyen hatásfokkal. Palermóék különben szintén most adtak ki új lemezt, a Bonerider című minialbumot november 10-én mutatják be az Akváriumban. 

THE HORRORS: V

Kiadó: Wolf Tone / Caroline / Universal

Megjelenés: 2017. október

Stílus: szintis neopszichrock posztpunkkal

A Horrors ötödik nagylemeze V címmel jelent meg, amit lehet sima római ötösként is értelmezni, de Faris Badwan (Recorder-interjú vele erre) frontember nyilatkozata szerint aki úgy érzi, nyugodtan lássa bele a brit kétujjas bazdmeg-jelet is.

Karrierje során először dolgozott a zenekar producerrel, rögtön nem mással, mint Paul Epworth londoni slágergyárossal, aki korábban sokan mások mellett együttműködött a Florence & The Machine-nel, a London Grammarral, a Glass Animals-szel, Adele-lel, de benne volt producerként a tavaly megjelent két The Stone Roses-számban is. Az eleinte még garage-gothpunkban utazó southendi kvintett sokféle irányban kalandozott az utóbbi évtizedben, hogy elérkezzen mostani megszólalásához, úgy, hogy korai stílusa egy részét is megőrizte: a skálás énekdallamokat, a túltorzított hangszerekre épülő hosszú számokat, a nyolcvanas évek melankolikus gépzenéjét és a depis pszichedéliát. Az új lemez ezek mellett első néhány hallgatásra futurisztikus, még inkább gépies, még motorikusabb massza, de vannak rajta szerethető dallamok is.

A V tíz dala nekem elsősorban Depeche Mode-hangulatot hoz magával, érezhető benne még New Order- és Gary Numan-hatás is – egy kicsit másfajta szédüléssel a főbb daloknál, mint amilyen a Press Enter To Exit vagy épp a nyitó Hologram, amelyben még egy kis The Killers-utalás is hallható a refrénben amikor Badwan azt énekli: „Are we hologram? Are we vision?” A dobok sokszor úgy ki vannak torzítva, mint akár a Metz Headache című dalában, ami kifejezetten tetszik, ugyanakkor a rajtuk ülő szintitömeg és motorzúgásra hasonlító effektek elviszik a figyelmet néhány felvételnél a lemez elején. Sokszor azt érzem, hogy a dalok túl vannak hangszerelve, ám mégis találok néhány sort – főleg a vokáldallamoknál – amik itt-ott megszépítik a káoszt. Máskor egy jól sikerült dobtéma ránt vissza, mint ami a Machine elején hallható.

A negyedik szerzemény, a Ghost már visszább veszi a szintizúgást és itt előtérbe kerül az ének. Az első soroknál tűnt fel, hogy Badwan vokálja a versszakokban José González hangjára emlékeztet. Erre a számra akár egy nylonhúros átdolgozást is el tudnék képzelni. A lemez közepén a zenészek lelépnek a pedálokról és háttérbe szorul a szirénázás is. A Point Of No Reply kifejezetten kellemes az elején kicsit a Foals-ra emlékeztető hangszereléssel. A refrénig végig lebeg a dal, ami számomra az első igazán megjegyezhető pillanat a lemezen. A Weighed Down megint egy olyan szám, amit Dave Gahan is megirigyelhetne – bár a negyedik perc végén érdekessé válik Badwan háttérszövegelése, összességében mégsem hagy komoly nyomot.

A Gathering behoz egy kellemes akusztikus gitárt és a refrénnél kicsit Middlemist Red-hangulat lesz belőle, aztán a World Below (az egyetlen öt percnél rövidebb dal)  három perc erejéig újra felültet a száguldó szellemvasútra, de ezután megint belassítanak az It’s A Good Life-fal, amit a jó életről szóló, mégis borús sorral zárnak. A lemez leginkább felemelő része a közepén szóló lassabb dalok mellett a zárószám, amikor felemelem az öngyújtómat vagy egy csillagszórót a Something To Remember Me Byra, az a lehető legszebb zárása ennek az albumnak – és rávesz, hogy benyomjam a replay gombot.

Összességében a lemez tele van jó ötletekkel, mégsem áll össze egésszé. Egy arzenálnyi bomba megoldás szerepel rajta, mégis azon gondolkodom, mint a legtöbb hasonló stílusú zenekarnál, hogy mindez végül is mire emlékeztet.

Henri Gonzo
Henri-fotó: Halász Jácint

a Horrors-lemez: 

és a Fran Palermo Bonerider című friss kiadványa: 

Fran Palermo Facebook-oldal