Az OHM MAID 2015 őszén alakult, tavaly tűnt fel, idén pedig némi átalakulás után egy felvezető dallal elérkezett első EP-jéig a kvintett. A közel félórás Ohm Eye God alapján a társaság egyedi, lassú sodrású karakterrel lóg ki a hazai pszichedelikus rockos színtérről.
A zenekar tehát némileg átalakulva vágott neki a lemezfelvételnek, Gerdesits Pál gitáros-szövegíró mesélt minderről: "Annak, hogy ez az anyag közel fél év alatt készült el, elsősorban személyes okai voltak, elsősorban énekesi poszton. Ez végül azt eredményezte, hogy Hajgató Annát Papp Virág váltotta, így a lemezen már Virág énekel. Dobosposzton is változás történt, bár az Ohm Eye Godon még Harlam Bálint játéka hallható, bő egy hónapja már Papp Orsi üti-rúgja a nálunk a bőröket. Amúgy ők nem testvérek Virággal, mielőtt… A Vidéket pedig Háló Gergő dobolja ezen a lemezen, csináltunk egy újabb verziót, de valahogy elvesztette azt a fajta lebegésérzetét, amely ezt a számot valamelyest különlegessé tette, viszont nem lett kifejezetten konkrét vagy erős sem, így visszakanyarodtunk az első verzióhoz és meglepődve tapasztaltuk, hogy milyen fasza szám ez." Az aktuális felállás tehát így néz ki: Czuppon Bálint – billentyű, gitár, Gerdesits Pál – gitár, szöveg, Marjai Marcell – basszusgitár, Papp Orsi – dobok, Papp Virág - ének. A lemezfelvétel (a dobokat leszámítva) a nagytétényi Nicotine Studioban zajlott: "Selmeci „Basstard” Péterrel készítettük, aki már a kezdetek óta ellát produceri feladatokat is a zenekar körül, a személyes pedagógiáról nem is beszélve. Ő keverte és maszterelte is a cuccot, innen is köszönjük neki még egyszer az emberfeletti türelmet és precizitást! A dobokat pedig a Sounday Studioban vettük fel, ugyan csak nagy köszönet Vastag Gábornak mindenért!"
Az EP dalairól és a zenéjük céljáról általánosságban ezt mesélte a zenekar: "az Ohm Eye God az első egy-másfél évünket foglalja keretbe. Kislemeznek készült, bár lehet, hogy ma már ez fiatalabb körökben nagylemeznek számít, ki tudja, tulajdonképpen teljesen indifferensnek tartjuk az ilyesfajta meghatározásokat. Alapvetően a zenei őszinteséget tartanánk szem előtt, egyrészt kerülve mindenfajta manírt - bár persze simán lehet, hogy valakinek pont ez a lemez lesz a manierizmus márványszobra - és a másoknak görcsösen megfelelni vágyást. Persze egy másik megközelítésből gondolhatja ezt valaki ugyan így pózerségnek, mindegy. Másik fontos célunk az, hogy valamit kiváltsunk a hallgatóságból. Ezért sem szeretném konkretizálni az egyes számok jelentését, nyilván bennünk lezajlott egy alkotói folyamat, amely során a „sajátból” a „közösbe” emeltünk érzéseket, gondolatokat ésatöbbi, de ennél sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy a hallgatóban evokáljunk bizonyos dolgokat, hogy a hallgatóban végbe menjen egy olyanfajta befogadói folyamat, amely során azt, amit mi személyesből valahogy általánosabbra emeltünk, ő saját maga számára újra személyessé teszi. Hogy a zene hordozzon magában jelentést, ne egy ad hoc jellegű dolog legyen - félreértés ne essék, egyáltalán nem az ösztönösség tagadásáról van szó, de ez egy másik történet."
Az OHM MAID jövőképe jelenleg így néz ki: "mivel a különböző tagcserék és a lemezfelvétel körüli hercehurcában tökéletesen lecsúsztunk az összes fesztiválról és egyéb nyári szabadtéri kalandról, ezért szeptembertől szeretnénk sokkal szervezettebben belecsapni a koncertezésbe, a megfelelő haverbandákkal kiegészülve. Ja, és nagyon szeretnénk, ha a Czuppon végre melodikázna az egyik bulinkon, bár erre kis esélyt látunk."
A dalokról Gerdesits Pál gitáros egyesével is mesélt:
Vidék
Ez volt az első dal, amit összeraktunk még tavaly tavasszal. Tulajdonképpen itt dőlt el, hogy nem leszünk heavy stoner band. (nevet) A szám központi motívuma a kiábrándultság - tulajdonképpen mindenből -, de abszolút nem célom túlmagyarázni ezt az egészet.
King Of The Peasants
Eljött az elemi gonosz, aki annyira sötét, hogy talán már nem is ember. Belegondolva, vicces a sötétség mint gonoszság és mint ostobaság (paraszt) kettőssége, de ez a dal egyáltalán nem az agrármunkások fricskázását tűzte ki céljául. Ami azt illeti, kifejezetten kedveljük a kétkezi, főleg a kerti munkákat, bár a zenekar négyötöde bőven beéri a meló passzív, nézői részével is a dolgot.
Májusi dal
Elcseszett körkörösség, kezdő- és végpont nélküliség, mégis mindig ugyan az a lemez (hah). Czuppon Bálint szólógitáron, annyira váratlan, hogy koncerten gyakran elfelejtik rendesen megküldeni azt a csatornát is, pedig, ha tudnák…
Cím nélkül
Szövegét tekintve tájvers, talán a legszemélyesebb (talán túl személyes?) az egész lemezen. Abszolút a befogadóra bíznánk az értelmezését, és ez egyébként a teljes lemezre igaz. Az egyetlen szám a lemezen, amiben nincs billentyű (ha nem hiszed, gyere el koncertre), cserébe viszont van 12 húros gitár és moduláció hegyek (a szerény basszusgitáros és a chorus pedál meséje).
Psycho Shadow
Irodalmi inspiráció, a szöveget Ray Bradbury Marsbéli krónikák című (mindenkinek kötelező jelleggel ajánlott) remekművének olvasása közben írtam, egy konkrét fejezetet kiemelve, de az egész hangulatot köré építve (ekkor még nem tudtam, hogy a Solaris zenekar milyen lenyűgöző módon dolgozta fel Bradburyt). A szöveghez képest zeneileg aztán jócskán lazítottunk a dolgon, mindenképp ez a legpörgősebb alkotásunk a lemezen.
a zenekar július 1-én, az Aurórában mutatja be a friss EP-t, a Caesar's Beard és a Siketfajd társaságában, Facebook-eseményoldal
és az Ohm Eye God című ötszámos, közel félórás remek EP:
fotó: Takáts Kamilla
OHM MAID Facebook-oldal