Slowdive: Slowdive (Lemezkritika)

A friss, 52. Recorder magazin a shoegaze stílusra fókuszál, már csak azért is, mert júniusban érkezik huszonegy év szünet után az új Ride-lemez és májusban érkezett huszonkét év szünet után az új Slowdive-album. Utóbbiról már tudjuk, hogy milyen. 

Kiadó: Dead Oceans / [PIAS]

Megjelenés: 2017. május

Stílus: shoegaze

Kulcsdal: Sugar For The Pill

Egy kezünkön könnyedén megszámlálhatók a sok év utáni zseniális visszatérő lemezek. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján bontakozó shoegaze-mozgalom némi szeretet után inkább hideget kapott a sajtótól és 1993 körül már passénak számított. Hogy aztán kisebb szubzsánerként éljen és fejlődjön tovább, de közben fokozatosan és teljesen átalakult a megítélése, egyre nagyobb tiszteletet és hatást váltott ki. Pontosabban vált ki a mai napig, nem kis részben azért is, mert a stílus képviselői, követve a falkavezér My Bloody Valentine-t, sorban visszatértek. A műfaj atyjának tekinthető írek 2013-as mbv című, több mint nagyon várt comeback albuma nagyon erős lett, de nem zseniális, viszont programadó a többieknek. A shoegaze kilencvenes évek eleji gyors kegyvesztésének a Slowdive volt a legnagyobb vesztese, például lesajnáló kritikák illették 1993-as Souvlaki című albumukat is, ami mára mesterműként kanonizálódott. És igen, a shoegaze átalakult megítélésének a Slowdive volt a legnagyobb győztese is, elmúlt évekbeli koncertjeiken megkapták azt a szeretet, amit a kezdetektől megérdemeltek volna. De érdemes-e folytatni az időközben piedesztálra emelt életművet? Ez minden visszatérés kérdése és a válasz tényleg szinte minden esetben az, hogy nem. A Slowdive viszont már eredetileg azzal a céllal állt össze, hogy lemezt készítsen, a koncertek a stúdiózáshoz szükséges anyagi keret megteremtését is szolgálták. Nem tároltak be dalokból, a koncertezés energiáiból akarták a hanganyag alapját kinyerni. Kockázatos vállalás. Úgy alakult, nem szándékosan, hogy a régi albumok rögzítésének színhelyén stúdióztak, és úgy alakult, hogy a zenekari összefogást jelképező címen kiadott album más szempontból is klasszikus Slowdive lett. Igen, felidézi mindhárom LP-t, az első éteriségét és sistergését, a második direktségét és szépségét és a harmadik keretektől elrugaszkodottságát is, de közben egyszerre sodróbb (itt-ott tempósabb, mint bármi korábban) és lebegősebb (a zárószám ambientrétegei előremutatnak) az eddigieknél. Egyértelműen jó döntés volt a koncertekre alapozni a dalokat, egész egyszerűen mind a nyolcból árad az eufória. Amit a rajongók és a zenekar együtt élt át. Hogy akkor rajongókielégítő lenne? Egészen biztosan, de közben a dreampop- és shoegaze-hangzás (mint ahogyan minden létező régi stílus) teljesen 21. századinak is számít, így ez az album szintén tisztán kortárs. Egy kezünkön könnyedén megszámlálhatók a sok év utáni zseniális visszatérő lemezek. Ez az egyik.

9.5/10

Dömötör Endre

a lemez: