My Bloody Valentine: m b v (lemezkritika)

Van arra egy séma, hogy hogyan néz ki a My Bloody Valentine 22 év várakozás után, pár napja, szombaton éjfélkor kiadott m b v című lemezéről egy kritika. Vicces kikacsintás az elején, hogy teszem azt, 1997-ben Kevin Shields zenekarvezető megígérte, hogy "még idén" jön a szinte instant klasszikus 1991-es Loveless folytatása, aztán némi történetszál, hogy Shields ekkorig, meg ekkorig ígérgetett, majd eltűnt. Aztán van egy rész az egyre fokozódó várakozásokról, nagy bejelentésekről, összeomló szerverekről, amikor - "hihetetlen, de" - tényleg elérhetővé vált az album, aztán a dicséret, hogy hiába a sok időközben született utánjátszó zenekar, mégiscsak itt az igazi. Olyan mítosz és egyben legenda ez a történet, amiben nehéz a kánont megkerülni.

Kiadó: magánkiadás

Megjelenés: 2013. február 3.

Stílus: zaj és rock

Kulcsdal: In Another Way

Legutoljára ugye a My Bloody Valentine január 27-i, londoni visszatérő koncertjén hangzott el Shields szájából egy ígéret, miszerint "2-3 napon belül megjelenik az új lemez". Miután karácsonykor már jött egy hír, hogy készen vannak a masztereléssel, talán, de csak talán, január 27-én tűnt a valósághoz legközelebbinek a harmadik MBV-album nem olyan távoli jövőbeli megjelenése. A zenekar több százezer rajongót tömörítő Facebook-oldalán a két-három nap elteltével lassan, de egyre hangosabban szólaltak meg dühös hangok. Hogy már megint nem, hogy Kevin Shields mostmár tényleg bassza meg. Hogy "soha nem veszem meg a lemezt, ha valaha meg is jelenik, mert ezeket a becsapós ígéreteket már nem lehet bírni". Megpróbálom elképzelni, hogy a jóember, aki ezt írta, mit csinált vasárnap hajnalban a sok leállás után végre stabilan működő MBV-oldal előtt ülve, bámulva az add to cart feliratot.

A My Bloody Valentine-t övező hisztériás rajongás alapja ugyebár a Loveless, de már az a lemez is túl hosszú ideig, túl sok stúdióban, túl sok hangmérnököt és pénzt felemésztve, túl sokszor újrarögzítve készült, viszont amikor megjelent, akkor új sztenderdet állított fel a gitározós zene történetében. Olyan album - és azért ez szerintem csak évek múlva derült ki igazán - amelyiket tipikusan lehetetlen normális módon folytatni. A perfekcionista Shields ebbe bele is őrült kicsit. Teljesen légből kapott gondolat, de majdnem biztos, hogy egyszerűen nem mert új lemezt kiadni. Igen, készült ezer verzió (volt amikor még drum'n'bass-es hatásokat is beemelő lemezről volt szó - és erre egy nagyon apró nyom ezen az új anyagon emlékezetet is), de sosem ért igazán közel ahhoz, hogy bármelyik is megjelenjen. Volt ott egy fal. A MBV 2008-as, koncertszínpadokra való visszatérése, az egyértelmű és hatalmas szeretet, ami a zenekar felé árad azóta is, talán, és ez megint csak egy talán, átlökte a félelem falán Shields-et, merthogy egy ilyen lemezt, amilyen a m b v lett, majdnem biztos, hogy a történet bármely pontján képes lett volna kiadni.

A TÖRTÉNET A KEZDETEKTŐL ITT OLVASHATÓ.

Az album ugyanis tényleg ott folytatja, ahol a Loveless abbamaradt. Hogy hol máshol folytathatta volna, arra persze egyetlen kritikus sem tudja a választ. Elég komoly kérdés, hogy lehet-e még, vagy inkább hogyan lehet új területekre törni ebben a gitározós műfajban. Az m b v egy majdnem tökéletes lemez, ami 1994-95 körül alighanem megbukott volna, 1997-es drum'n'bass-ritmusokkal mára elavult lenne, 2003-ban kissé érdektelenül hatott volna, 2008-ban talán túl nyilvánvaló lett volna, most pedig megkönnyebbülést hozott. Senki sem akarja a Loveless-hez mérni, de nem lehet kikerülni: a zenekari életműben törést nem hozó, méltó folytatás. Hogy pontosan mennyire méltó, azt meg úgyis csak az idő dönti majd el, pár nap hallgatás alapján lehetetlen. 

Úgyhogy maradok ennél az iránynál, pár nap hallgatás alapján, és hogy van itt egy új, 2013-as lemez, a sok másik 2013-as lemez között. Az m b v innen nézve is egészen briliáns. Nincs még egy idei album, amelyik ennyire bátor lenne a hangzás terén és nincs még egy, amelyik ennyire erős koncepciót hordozna. Vagy ennyire erős dalokat. A leggyakoribb kényes vád szerint amit a MBV csinál, az csak egy király sound, de nincsenek mögötte dalok. Nos, vegyük úgy, hogy nem ismerem a Loveless-t, most hallok először a zenekarról. Az m b v tökéletes dream-pop dalokkal teli. Főleg az eleje, fokozatosan merül el a fuzzok zajos örvényében a sok-sok réteg hullámzó tengerén, hogy a negyedik számtól, az Is This And Yes-től billentyűsök emelkedettségére váltson a megszólalás, majd az If I Ammel is viszonylag tiszta hangszerelést adjon. A basszussúlyos New You-val zárul a lemez középső, minden korábbinál hagyományosabban popos szakasza, hogy az anyag utolsó harmada felett átvegye a hatalmat a zaj. Az meg ugye hazai terep és itt is sok szép megoldással teli.

Nagyon jó album az m b v, minden más kérdést viszont döntsünk el majd néhány hónap, vagy inkább év múlva.

9/10

Dömötör Endre

ÖSSZEGYŰJTÖTTÜK A LEGHOSSZABB ALBUMOK KÖZTI SZÜNETEKET, EZZEL A 22 ÉVVEL A MY BLOODY VALENTINE IS ÉPPEN FELFÉRNE A TOP 10-RE.

a lemez, teljes egészében: