Norvégia csúcsai – 20 klasszikus lemez

Az 51. Recorder magazin Norvégia & zene fókusztémájában az ország poptörténetének két részes áttekintése után íme, Norvégia legjobb poprockalbumai (a folknak, jazznek, metalnak külön gyűjtés dukálna). Időrendben haladunk, mind kötelező hallgatnivaló – keretesben pedig még húsz másik izgalmas, ajánlott LP: az első húszból éppen kiszorult remekművek, egykor nemzetközileg is jegyzett, de mára inkább elfeledett szuper lemezek.

a lemezek a címre kattintva hallgatók:

Terje Rypdal

Bleak House

(1968)

A jazzgitáros első albumán megkapó pszichrockos-pszichfolkos keretbe helyezett avantgárdot, fúvósdús, meleg jazzt (a másik nagy, Jan Garbarek is fúj) és ezzel jópárat le is fektetett a norvégok meghatározó zenei stílusai közül az ország első kiemelkedő lemezén.

a-ha

Scoundrel Days

(1986)

Norvégiát a nemzetközi zenetérképre helyező Take On Me szintipopklasszikus után az a-ha második lemezével ért csúcsra, útmutató egyensúlyban a digitális, szintis 80s sound és a szofisztipop, Harket pedig igazi, hűvös crooner – már itt.

Motorpsycho

Timothy’s Monster 

1994)

Norvégia legnépszerűbb, legkitartóbb és igen, a helyiek szerint legjobb rockzenekara a kilencvenes évekbeli csúcskorszaka óta is máig képes megújulni. Pszichrock, zajrock, indierock – még négy-öt másik lemezt kiemelhettünk volna.

Turbonegro

Ass Cobra

(1996)

Itt is nehéz volt választani, hiszen a következő, némileg erősebb nemzetközi reputációjú 1998-as Apocalypse Dudes is perfekt, de mégiscsak itt tökéletesítették ki ellenállhatatlan garázs-, glam-, punk-, hardrock mixtúrájukat.

Biosphere

Substrata

(1997)

A norvég elektronikus zene első kimagasló alakja ott volt az ambient house/ambient techno alapjainak lerakásakor, erre az albumra pedig végképp karakteres, letisztult megszólalást szült, a műfaj egyik klasszikusa.

Those Norwegians

Kaminzky Park

(1997)

A legjobb alig ismert norvég-lemez, ami azért is fura, mert nagyon ismert későbbi sztárok korai próbálkozása. Mit próbálkozása! A Röyksopposok és Rune Lindbæk house-t és diszkót kereszteznek fenomenálisan.

Röyksopp

Melody A.M.

(2001)

Az a-ha és a black metal után legközelebb a norvég elektronika érte el a világ ingerküszöbét és a Röyksopp lett a felmutatható sztárzenekar. Valószínűtlen, egymilliós siker ez a fékezett tempójú, hangmintanehéz chill-klasszik, ami ráadásul meglepően jól is öregedett.

Xploding Plastix

Amateur Girlfriends Go Proskirt Agents

(2001)

Breakbeat, nu-jazz, triphop, idm: ezekből gyúrta szintén kissé elfelejtett remek debütjét az oslói duó. Vidám, ravasz, fülbemászó anyag, a műfaj sok más előadójával szemben remek arányérzék jellemzi őket.

Kings Of Convenience

Riot On An Empty Street

(2004)

A bergeni elektronikusok haveri körébe tartozott egy akusztikpopos duó is, ami a Röyksopp-pal egyidőben lett külföldön is népszerű debütjével, ám a csúcs ez az ahhoz sokban hasonló, finom, meleg második LP. Legjobb kandalló-lemez evör.

Erlend Øye

DJ-Kicks

(2004)

A Kings Of Convenience egyik fele szólóban és más zenekarral is kitért az elektropop felé, legemlékezetesebb ilyen munkája ez a műfajból (mixlemez) és sorozatból (DJ-Kicks) is kiemelkedő, mixre ráéneklős csodabuli.

Sondre Lerche

Two Way Monologue

(2004)

A számos remek norvég dalnok közül nem véletlenül Lerche futotta be a legnagyobb nemzetközi karriert. Mestere a dalformátumnak, és ez a masszív relaxálással felérő második LP egy hatását soha nem vesztő örökzöld.

Annie

Anniemal

(2004)

Vannak érvek amellett, hogy ez minden idők legjobb elektropoplemeze – és nem olyan nehezen védhető érvek azok. De hogy a rajta szereplő My Heartbeat hatását semmi más nem tudja, az tuti: egyszerre libabőröztet, indítja be a könnycsatornát és okoz eufóriát.

Datarock

Datarock Datarock

(2005)

Szintetizált örömzene, az LCD Soundsystem norvég testvérei ők: dancepunk diszkóból, funkból, minimalwave-ből, korai elektronikából, garázsrockból, new wave-ből, lofirockból. Mindez fapofahumorral.

120 Days

120 Days

(2006)

Kapott némi nemzetközi figyelmet a 120 Days hasonlóan erős két lemeze, de nem eleget. Más magyarázat nem lehet arra, hogy ez a krautból, space-synth-ből, posztpunkból kevert indierockzenekar nem futott be karriert.

Bertine Zetlitz

My Italian Greyhound

(2006)

Zetlitz hazájában az ezredforduló ünnepelt popsztárja volt, talán senki nem nyert annyi helyi Garmmy-t mint ő, legjobb albumát mégis nagy sikerei után készítette el. Mintaszerű északi elektropop.

Lindstrøm

Where You Go I Go Too

(2008)

A korai 12”-es space discókat összegyűjtő It’s A Feedelitiy Affair is kötelező, de a műfaj csúcslemeze egyértelműen ez a három nagyon hosszú számot tartalmazó LP. A közel félórás címadó még rövid is.

Shining

Blackjazz

(2010)

Ötvözni a két legközhelyesebben norvég zenét, a metalt és a jazzt? Az avantgárd, experimentál, posztminden Shining lemezről-lemezről egyre masszívabb és súlyosabb megvalósítással állt elő. A Blackjazz minden korábbi helyi nyomasztásnál letaglózóbb.

Todd Terje

It’s Album Time

(2014)

A norvég nu-disco másodgenerációjából Terje életműve kimagaslik, és azt ez a sokáig érlelt, de tökéletesre csiszolt debütlemez koronázza meg. Még Bryan Ferry is olyan fenséges rajta, mint nagyon régóta nem.

Susanne Sundfør

Ten Love Songs

(2015)

Sundfør Zetlitz-hez hasonlóan több helyi sikerlemez után ért csúcsra, ám ő ezzel nemzetközileg is szép figyelmet vívott ki magának. Eddigre a folkos kamara-artpopból kamara-elektropop lett, de olyan nagyívű, hogy máig csodáljuk.

Jenny Hval

Blood Bitch

(2016)

Az utóbbi évek legnagyobb elismerést kivívott norvégja egyértelműen Hval, aki már Rockettothesky néven kiadott folktronikás LP-ivel is aratott hazájában, de a legutóbbi öt albumából álló, minimalista avantpoplemez-sorozata itt csúcsosodik ki.

Dömötör Endre

+20 ajánlott norvég album

Bel Canto: Shimmering, Warm & Bright (1992)

Nils Petter Molvær: Khmer (1997)

Midnight Choir: Amsterdam Stranded (1998)

Madraguda: Industrial Silence (1999)

Jagga Jazzist: A Livingroom Hush (2001)

Thomas Dybdahl: …That Great October Sound (2002)

Ralph Myerz And The Jack Herren Band: A Special Album (2003)

Supersilent: 6 (2003)

Deathprod: Morals And Dogma (2004)

Susanna And The Magical Orchestra: List Of Lights And Buoys (2004)

Serena Maneesh: Serena-Maneesh (2005)

Ane Brun: A Temporary Dive (2005)

Margaret Berger: Pretty Scary Silver Fairy (2006)

Marit Larsen: Under The Surface (2006)

Ida Maria: Fortress 'round My Heart (2008)

Prins Thomas: Prins Thomas (2010)

Casiokids: Topp stemning på lokal bar (2010)

Razika: Program 91 (2011)

I Was A King: You Love It Here (2012)

Emilie Nicolas: Like I’m A Warrior (2014)