„Mennyire hamar és sokat megmutattak az életükből” – Sam Lee-interjú

Sam Lee a brit folk egészen egyedi képviselője, ő ugyanis az akusztikus gitáros dalnokok helyett Bartókhoz hasonlóan tradicionális folkdalok gyűjtésével foglalkozik, majd a közlőktől – főleg ír és brit romáktól, ahogyan arrafelé hívják őket travellerektől – rögzített dalokat továbbgondolja, és azok gyökereit megtartva új környezetben mutatja meg őket. Holnap, május 27-én, szombat este nyolckor például a Müpában.

Mi a legkorábbi zenei emléked?

Nem a legkorábbi, de nagyon erős emlék fiatalkoromból, amikor elvittek találkozni Luciano Pavarottihoz, aki anyám ex-barátja volt. Szeretők voltak és elég komoly hatást gyakorolt rám, amikor találkoztunk, pedig még nagyon kicsi voltam.

Mi volt az első lemez, amit saját pénzből vettél?

Paul Simon The Rhythm Of The Saints című 1990-es albuma, de nem is saját zsebpénz volt, hanem anyám adta a rávalót.

Milyen zene ébresztett rá arra, hogy te is zenész szeretnél lenni?

Michael Jackson, ő volt rám a legnagyobb hatással zeneileg. Ha nem is feltétlenül zenész akartam lenni miatta, de mindenképpen arra inspirált, hogy legyek kreatív.

Koncert, ami megváltoztatta az életed?

Az is Michael Jackson, a leghatározottabban. 1991-ben a Wembley-ben, a Dangerous turnéján.

Mikor jöttél rá arra, hogy folkzenével szeretnél foglalkozni?

Amikor először hallottam régi helyi felvételeket, gyűjtéseket angol, ír folkénekesekkel. Nem is konkrétan a dalok, hanem rögtön annak ötlete, hogy ezekkel kezdeni kellene valamit, ezekből kiindulva lehetne dolgozni valami egyedin.

El is kezdtél te magad is gyűjteni. Hogyan, hol?

Igazából ez rántott be igazán a zene világában, nagyon izgalmas volt abba belegondolni, hogy itt vannak ezek az elképesztő dalok, amiket szinte senki nem hallott, mert a legtöbb az csak az adott közösségekben, leginkább a travellerek, a vándorló cigányok között terjed. Nagyon sok dalt tanultam Írországban, Skóciában.

Mik voltak a legmeglepőbb felfedezéseid ezeken a gyűjtő utakon?

Minden pillanat, minden felvétel meglepő és izgalmas volt, az egész folyamat nagyban hatott rám. Ami a legjobban megdöbbentett és egyúttal örömmel is töltött el, az az, hogy mennyire könnyen és gyorsan elfogadtak engem, elfogadták azt, amit csinálok. Hogy mennyire szeretettel fogadtak a lakóhelyeiken. Hogy mennyire hamar és sokat megmutattak az életükből. A csodálatos zenéjüket, azt, hogy megosztották az embereik történeteit. Nagyon inspiráló élmény és megváltoztatja az embert ez a nagyvárosi társas viszonyokhoz képest sokkal nyitottabb szemlélet.

Merre mentél tovább? A dalaidban rengeteg kultúra népi hangszerei is megszólalnak.

Nagyon szeretem például a magyar Söndörgő zenekart, nagy rajongója vagyok a tamburának. Sok magyar zenészt hoztam Londonba, például a Szászcsávási zenekart. Ők nálam szálltak meg, adtak nekem egy privát koncertet, ami hátborzongatóan jó volt. De más kelet-európai országok népzenéjét is nagyon szeretem. Most például az afganisztáni rubab pengetős hangszerbe vagyok szerelmes.

Két nagylemezt készítettél eddig, a 2012-es első (Ground Of Its Own) Mercury-jelölésben részesült, a 2015-ös The Fade In Time pedig még nagyobb sikert hozott világzenei körökben. Mik a terveid, merre mész tovább a következő kiadvánnyal?

Ami azt illeti, a budapesti koncert után egy kicsit le fogok állni a zenéléssel és az írásra fogok koncentrálni. De erről még túlon túl korai bármit is mondani.

Mit várhatunk a budapesti koncerttől?

Ami miatt nagyon izgatott vagyok ezzel a koncerttel kapcsolatban az az, hogy már hat hónapja nem játszottam a zenekarommal, egy nagy szünet után jó lesz újra együtt zenélni. És mivel a közeljövőben nem is nagyon fogunk együtt játszani, ezért biztosan végigmegyünk néhány régi történeten, néhány nagy kedvencemen.

a koncert Facebook-eseményoldal

Sam Lee legutóbbi, 2015-ös nagylemeze, a The Fade In Time: 

Lee élőben: