A mindössze 22 éves Shamir két éve jelentette meg debütáló albumát, a Ratchetet – és most itt a meglepetésszerű, radikális váltást hozó folytatás!
A Las Vegas-i Shamir a 2015-ös bemutatkozó album után, a sok hatásból (Prince, Hot Chip, DFA stb.) összeálló, mégis egyéniségről tanúskodó vidám Rachet után kissé eltűnt a radarokról. A debüt nem robbant akkorát, mint sokan – mi is – várták, aminek következményeként a dalszerző-énekest a nagy múltú XL Recordings lemezcég is dobta. Shamir ráadásul úgy általában is belefáradt abba, amit elvártak tőle, plusz a polírozott, szépen szóló zenékkel is tele a hócipője, szóval miközben azon gondolkozott, hogy felhagy az egésszel, a múlt hétvége alatt megírt, felvett és tegnap ki is adott egy teljes új nagylemezt. Az egész Hope című albumot Shamir a szobájában készítette (egyedül a maszterelést hozta össze egy ismerőse egy stúdióban néhány óra alatt). Végül Húsvéthétfőn az egészet felpakolta a SoundCloud-oldalára, ahol ingyen végighallgatható az album. "Tudom, hogy nagyon nehéz meghallgatni, de még nehezebb volt megosztanom. Imádom a popzenét, az outsider zenét, a lofi zenét, ez pedig az én próbálkozásom arra, hogy egyesítsem a hármat."
A Hope hangulata, megszólalása nagyon eltér attól, amit a Ratchet után várnánk, de Shamirnak ez a sokkhatás is volt a célja. Állítása szerint ugyanis bármennyire szereti a popzenét, ugyanannyira szereti a nyers, lofi rockot is. Az egész lemezt is Juliana Hatfield kilencvenes évekbeli alterockegyüttesének, a Blake Babies egyik dalának (Rain) a feldolgozása indította be. Shamir megtanulta, hogyan kell játszani a szerzeményt, felvette, ennek ihletésében pedig megírta és rögzítette a Hope címadó számát, majd még három másik dalt. Aztán öt korábbi dalvázlatát is kidolgozta, felvette négysávossal és az egészet második albumaként prezentálta SoundCloud-oldalán, anélkül, hogy a menedzsere tudott volna róla. Igazi meglepetésalbum. Ahogy a lemez mellé írta, már rögtön 2014-es berobbanása után nyilvánvaló volt, hogy ő csak egy véletlen popsztár, nem passzolt hozzá a szerep és ahelyett, hogy abba beleőrült volna, vagy – ahogyan arról sokat gondolkodott, hogy teljesen felhagy a zenéléssel – megcsinálta ezt a lemezt, ami afféle coming outként is felfogható: "ez 100%-ban én vagyok." (Shamirral a Stereogum készített villáminterjút.)
PROFILUNK SHAMIRRÓL, INTERJÚNK SHAMIRRAL.
és akkor egy igazi, minden értelemben meglepetésalbum, amely ráadásul ismét egészen kiváló is:
