Vagabon: Infinite Worlds (lemezkritika)

2017.03.27. 08:23, rerecorder

vagabon-infinite-worlds-press-photo-credit-to-ebru-yildiz-web-1477950820-640x427.jpg

Vagabon, azaz Lætitia Tamko, azaz a Frankie Cosmos köré csoportosuló dalszerző-előadók egyik friss felfedezettje rövidke debütlemezén húsbavágóan énekel aktuális témákról.

vagabon-1485465223-640x640_1.jpegKiadó: Father/Daughter Records

Megjelenés: 2017. februáár 24.

Stílus: mikropop

Kulcsdal: The Embers

A Frankie Cosmos köré összeállt mikropop kollektíva egyértelműen legfurcsább tagja Lætitia Tamko, egyben simán az egyik legígéretesebb is. Kameruni tinédzseréveire tüsi afróján és egy francia számcímen kívül semmi nem utal, dalai ugyan úgy rövid álmodozások elvesztett cicákról és megbántott barátokról, mint ahogy azt a többiektől megszokhattuk – persze a szokásos minőségben. Ami kiemeli, az az ambíció, ami a már említett instrumentális, tökelektronikus Mal á L’aise számból kihallható. Ha ez a következő anyagán beteljesül, akkor kiderülhet végre, hogy a mikropop, ha szintet lép, nem sima pop lesz, hanem makro-mikropop.

8/10

Mika László


a friss lemez: 

https://recorder.blog.hu/2017/03/27/vagabon_infinite_worlds_lemezkritika
Vagabon: Infinite Worlds (lemezkritika)
süti beállítások módosítása