Az ambient szépen csendben – izé, „a háttérben” – fejlődött a nyolcvanas években, de aligha történt volna vele sok minden, ha nincs a house-techno robbanás, a szerelem második nyara és a kitapintható vágy, hogy valami jó zenére lehessen lejönni. A 21. században végképp relevánssá váló Ambientet három történeti egységre osztva tárgyaljuk. A klasszikus korszak után most a nyolcvanas évek végén vérátömlesztésként ható ambient house van terítéken.
Az ambient 2016-ban egy sokrétű, nagyon eleven műfaj volt, kifejezetten jó évvel (Ian William Craig, Tim Hecker, Huerco S., Loscil, Julianna Barwick, Kaitlyn Aurelia Smith, Brian Eno, Stranger Things sorozatzene). Ráadásul több korszaka is éppen aktuális, hiszen novemberben Budapesten lépett fel a legendás akusztikus ambientzenész, Laraaji (interjúnk vele itt olvasható), aztán év végén jelent meg a kilencvenes évek eleji ambient house felvirágzás kulcszenekarának, az Alex Paterson vezette The Orbnak a tizennegyedik stúdiólemeze és valami mozgolódás van az egykori The KLF körül is. Az ambient house csak egy a sok műfaji alzsáner között, azonban a szélesebb közönség felé alighanem ez az „ambient”. Arról nem is beszélve, hogy a mai, sokfelé burjánzó ambient-erdő kialakulásában is fontos szerepe volt. De lássuk szép sorban.
BRIAN ENO ÉLETMŰVÉT ITT TEKINTETTÜK ÁT.
Csendes nyolcvanas évek
Brian Eno szinte kivégezte a műfajt azzal, hogy a nyolcvanas évek első felében sorban adta ki a zseniális lemezeket – senkinek nem volt kedve valami gyengébb hasonlóval próbálkozni. Laraaji ugyan (szintén Enónak köszönhetően) elkezdte termelni a kiadványokat, egy másik Eno-társ, Harold Budd pedig komponált néhány szép zongorás albumot, plusz volt még néhány magányos alkotó, aki néha tudattalanul is ambienteset alkotott, de a műfaj eléggé elcsendesedett. Steve Roach a berlini iskolát követte, a klasszikus komponista és harmonikás Pauline Oliveros a drone és a dark ambient előfutára volt ekkoriban, az olasz Gigi Masin meg egyetlen, sokáig elfeledett albummal a beach ambientet szülte meg (Wind, 1986), bár valószínűleg erről fogalma sem volt a jazzes, elektronikus zenésznek. Az indusztriál, drone-folk, tribal ambient törekvések közül is említhető néhány alkotó (Nurse With Wounds, :zoviet*france, Muslimgauze, O Yuki Conjugate, Vidna Obmana) Ha nagyon erőltetjük, még néhány Stephan Micus-lemezt is idecsoportosíthatunk a new age kategória felől. Esetleg pár kísérletibb David Sylvian-kiadvány is ambientes. És nagyjából ennyi. Világos volt, hogy a műfajnak vérátömlesztésre van szüksége.
A vérátömlesztés
Azt pedig még 1981-ben megkapta, azonban egy-két ember kivételével senki nem tudott róla. Ugyanis a krautrockos Ash Ra Tempel ex-gitárosa, Manuel Göttsching ekkor improvizált egy órát analóg szintivel, szekvenszerrel és gitárral. A felvétel viszont csak 1984-ben jelent meg (E2-E4), és lett mind a house, mind a techno fejlődésében óriási hatású. Majdhogynem hívhatnánk deep house-nak vagy akár ambient house-nek is a lemezt. Ha ezt mégsem tennénk, akkor a belőle 1989-ben készült remixet – amit egy olasz producercsapat, a Sueño Latino hozott össze – már tényleg minden további nélkül az ambient house egyik prototípusának nevezhetjük. Viszont akkor még nem nevezte így senki, mert a kifejezést csak kicsit később alkotta meg Bill Drummond, a KLF (balra) egyik fele (az ideológus). A KLF másik fele, Jimmy Cauty (a zenész) ekkoriban viszont már bőven benne volt az alapok lerakásában Alex Patersonnal, akivel The Orb néven kettesben kiadtak két kissé esetlen acid house-os felvételt – Youth 1989 áprilisában megjelent Eternity Project One című válogatásán (rajta egyébként még a későbbi Orb-tag, Kris Weston, Youth és KLF-körüli projektek). Cauty - aki Drummonddal nagyjából szintén ekkoriban, a Shag Times válogatással véglegesítette névváltozását: The Justified Ancients Of Mu Mu-ból The KLF lettek - és Paterson, valamint haverjuk, Youth, a producer 1989-ben kezdtek dj-zni Paul Oakenfold legendás acid house bulisorozatán, a Land Of Ozon a Heaven nevű klub VIP bárjában. Itt kifejezetten tiltott volt a táncoltatás, csak ambientet, new age-et, dubot, pasztorális folkot, lassú krautrockot, korai baleári house-t (például a Sueño Latinót vagy ütemtelen Beloved-remixet) mixeltek, amire spoken word-lemezeket pakoltak.
Chill, house, techno
Az első Orb-kislemez (Kiss EP, 1989) még csak kereste az ambient house hangját, a második viszont a dj-tapasztalatokat beépítve maximálisan telibe találta azt. A szintén 1989-es 19 (!) perces A Huge Ever Growing Pulsating Brain That Rules From The Centre Of The Ultraworld az összes fenti elemet tartalmazza, de ezen felül kakaskukorékolást, egyéb természeti hangokat, vonatkattogást, ki-beúszkáló egyéb atmoszférát. Eno ambient-receptje, a maga tökéletes formájában. Cauty a KLF-fel is megismételte nagyjából ugyanezt, de az 1990 legelején kijött Chill Out már háromnegyed órára nyújtotta ki az élményt, amit egy fiktív texasi vonatozás koncepciójára húztak fel elnyújtott szintihangokkal, slide-gitárral, rengeteg természeti atmoszférával, belebegő Elvis-hangmintával. Paterson meg megsértődött, hogy lenyúlták az ötletét, így Cauty repült az Orbból. Patersont az is zavarta, hogy Cauty az Orbot is csak egy side-projektnek tekintette a sokból. A szakítás után Cauty a szintén közösen indított Space-lemezt Paterson közreműködéseit törölve jelentette meg. Az Orb ezután rövid időre Youth-szal, majd tartósan Kris "Thrash" Westonnal kiegészülve (lenti képen ez a legmeghatározóbb felállás) már ütemesebb irányba vitte tovább a műfajt. Ennek első jele az 1990-es Little Fluffy Clouds volt, betetőzése pedig az első Orb-album, az 1991-ben megjelent The Orb’s Adventures Beyond The Ultraworld.
Eddigre mind a közönség, mind a producerek nyakig belezúgtak az ambient house-ba - a teoretikusok pedig elméleteket gyártottak köré. A chill out-termek kötelező elemmé váltak minden klubban, a műfaj kult dj-je Mixmaster Morris lett. A mámoros partizók pedig hajnalban hazaérve feltették a Chill Outot és rekreációs támogatás mellett, ezt hallgatva figyelték a csillogok elhalványulását és a napfelkeltét. Cauty Space nevű űrtematikájú ambient-lemeze mellett a világűr természetesen az Orb-anyagoknak is fontos tájegysége volt. Az ambient house és az ambient techno önálló életre keltek, a további úttörők, remek előadók az Orb és a KLF után: Aphex Twin (lent) (ő az alul kiemelt debütlemeze mellett a sötétebb, jórészt ütemtelen, tisztán ambientes 1994-es Selected Ambient Works Volume II-val is kiemelkedik), The Black Dog, The Grid, Biosphere, Orbital, The Future Sound Of London, Muslimgauze, Global Communication, Bandulu, Beaumont Hannant. A kilencvenes évek első felében ezek az alstílusok és előadók egymással és más szubzsánerekkel kölcsönhatásban fejlődtek tovább egészen a trance-ig (Banco de Gaia), a dubtechnóig (Dreadzone) vagy a folktronikáig (Ultramarine). Mire a második The Orb-nagylemez, az 1992-es U.F.Orb listavezető lett Angliában, gyakorlatilag minden brit techno és house producer, valamint dj érintkezett a műfajjal.
Orbuverzum
Az Orb még úgy 1995-ig betöltötte az iránytűszerepet. Negyvenperces zseniális kislemezzel (Blue Room), hatásos remix- (Aubrey Mixes) és koncertlemezzel (Live 93) jelentkeztek, a U.F.Orbon a dub került előtérbe, a Pomme Fritz-en a hangkollázs (a glitch felé mutattak utat) és a vicc, az Orbus Terrarumon a dub-ambient. Viszont mire az 1997-es Orblivion idején zenéikbe visszatértek az ütemek, az ambient house már a múlt volt. Az Orb persze nem adta fel, szünet nélkül szállítja hol izgalmasabb, hol unalmas lemezeit, alkalmanként a német Kompakt kiadónál, mint például a 2016-os COW / Chill Out World! esetében is – szerencsére épp az izgalmas fázisban járnak.
Utóhatás
Öreg róka ambientzenészek (David Toop) és progrockerek (Steve Hillage, aki System 7 néven kezdett alkotni) ismerték fel (és el) a műfaj megtermékenyítő hatását. Pete Namlook és az Oval egészen új irányokba vitte az ambientet, a vérátömlesztés sikeres volt. Persze a tömegtermelés elengedhetetlen következménye, hogy elszaporodtak a vacak chillout-válogatások relaxációs természeti hangokkal (az ibizai chillout pedig már végképp egészen másról szól), viszont az ambient house is továbbélt, Biosphere 1997-ben csinálta meg a műfaj egyik klasszikusát Substrata címmel, a Boards Of Canada idm-es, pasztorálfolkos korai zenéiben is ott az ambient house, a Gas pedig az ezredfordulóra tökéletesítette (a Pop című 2000-es lemezen) az ambient technót, amit a 21. században kismillióan követtek, másoltak, alakítottak tovább hol jól, hol pedig inkább ötlettelenül.
Dömötör Endre
Ambient house/techno Top 5
#
The KLF
(1990)
#
The Orb
The Orb’s Adventures Beyond The Ultraworld
(1991)
#
Aphex Twin
(1992)
#
The Future Sound Of London
(1994)
#
Global Communication
(1994)
