A felkelő pop ereje – A japán zene tíz sarokköve (1. rész: GS, pszichedélia, noise)

Japán, amellett, hogy a világ második legnagyobb zenei piaca, az egyik legváltozatosabb is, ráadásul, mivel az ország zenei élete gyakorlatilag Tokióra és még három-négy nagyvárosra koncentrálódik, egy relatíve kicsi és zárt közegben él egymás mellett a legkülönfélébb műfajokban alkotó, megszámlálhatatlan sok zenész. Néhány stílusban, mint a techno vagy a noise, nemzetközileg is meghatározó tényezőnek számítanak, más színterek viszont megmaradtak belterjesnek és nem igazán ismertek az ország határain túl. Mi most a teljesség igénye nélkül szedtünk össze tízet a legjelentősebb és legérdekesebb helyi szcénák közül. Az első részben a japán beatkorszak, a pszichedélia, a noise szerepel (a másodikban majd a japán csajrockkal, shibuya-keijel és ős-electro poppal, a harmadikban pedig majd a japán technóval, hiphoppal, acid jazzel és punkkal folytatjuk.) A cikk eredetileg a 42. Recorderben jelent meg, amelynek címlapsztorija a japán tinikből álló Babymetal sikertörténetét dolgozta fel – Japán és zene a fókuszban!

#GS, avagy Group Sounds, azaz a japán beatkorszak

Japán a 60-as években a Ventures-fetisiszta surf rock-rajongásból egyenesen zuhant át a Beatles és társaik inspirálta beatzenébe. A Group Sounds (röviden GS) néven futó helyi beat- és garage-rock-színtér – amit olyanok uraltak, mint a The Spiders, a The Tigers vagy a The Jaguars – hamar a profitot szimatoló lemezcégek karmai közé került, akik jólfésült, tévébarát verzióban, inkább amolyan ős-boybandként próbálták elpasszolni a csapatokat a tömegeknek és ezzel pár év alatt ki is véreztették a szcénát. De ezzel együtt, ahogy nyugaton, úgy Japánban is ez vált a kísérletezőbb rock egyik kiindulópontjává, a nyersebb, garage-rockosabb vonal pedig mindmáig meghatározó műfaj maradt a mainstreamtől (The Birthday) and undergroundig (Sazanami label).

The Spiders: Furi Furi

The Jaguars: Dancing Lonely Night

The OX: Girlfriend

Revival
Salome Lips

Goggle-A: Karen

#Pszichedélia

A GS veszte után rengeteg ex-gombahajú fiatal ugrott fejest az 1970 környékén robbanó pszichedelikus-, blues- és folkrock-színterébe – a szülők legnagyobb rémületére. A hosszú hajak, szakadt külső és persze drogok jellemezte időszakot olyan zenekarok határozták meg, mint a Flower Travellin’ Band, a The Jacks, a Speed, a Glue & Shinki vagy éppen a Far East Family Band, ahonnan a későbbi new age szintigiccs nagymester Kitaro is indult. Ezt a korszakot, amely olyan zenekaroknak is táptalajt jelentett, mint a titokzatos-legendás-repülőgépeltérítős Les Rallizes Denudes (őket a Horrors is nagyon szereti), vagy a Keiji Haino-t a világra szabadító Lost Aaraaff, nyugaton csak a legbeavatottabb bennfentesek ismerték behatóbban, egészen addig, míg 2007-ben meg nem jelent Julian Cope nagyszerű könyve, a Japrocksampler, ami végre ráirányította a jórészt elfeledett előadókra a nemzetközi figyelmet. Csúcskora óta eltelt pár évtized, de a pszichedelia továbbra is virágzik, köszönhetően olyanoknak, mint a The Silence, az Acid Mothers Temple (fent) vagy a fiatal generációt képviselő Kikagaku Moyo.

Far East Family Band: Undiscoverd Nothern Land

Flower Travellin' Band: Map

Liver Juice Vending Machine: Food Brain

Yonin Bayashi: Sora To Kumo

Les Rallizes Denudes: But I Was Different

Kikagaku Moyo: Kodama

#Noise

Ha van olyan műfaj, amiben Japán számít a globális nagyhatalomnak, az egyértelműen a noise. Érdekes azonban, hogy míg a kísérleti zenék a 60-as évekig visszanyúló gyökerekkel rendelkeznek Japánban, addig az olyan páratlan minőségű, mind a zenei, mind a színpadi brutalitásnak köszönhetően nemzetközileg is gyorsan kultuszszintre emelkedett noise-előadókra, mint a Hijokaidan, Masonna, a Boredoms, a The Gerogerigegege vagy az Incapacitants nem ezek a helyi példák voltak hatással, hanem szinte csak nyugati előadók. Ráadásul a nyilvánvalónak tűnő ipari és kísérleti zenei hatások helyett sokszor inkább olyanokat emlegetnek fő insprációként, mint a krautrock, Miles Davis vagy éppen a régi olasz filmzenék. A 90-es évek csúcsidőszaka óta persze sokat változott a műfaj és a ma is aktív alapfigurák, mint Merzbow vagy a brutálrock Zeni Geva révén is ismert KK. Null mellett érdemes odafigyelni az újdonságokra is, mert olyan csodák akadnak köztük, mint a black metal és noise közt egyensúlyozó Endon vagy nagy visszatérőként a tavalyi év egyik legizgalmasabb lemezét összehozó, tribal industrialban utazó Grim.

Merzbow: Minus Zero

Masonna: God Of Noise

GeroGeriGeGeGe

Incapacitants: Live In Tajima, Fukushima, 25. AUG, 1991

KK. Null: Live In Tokyo, 2011

Endon: Parricide Agent Service

(a második részben majd japán csajrockkal, shibuya-keijel és ős-electro poppal, a harmadikban pedig majd japán technóval, hiphoppal, acid jazzel és punkkal folytatjuk.)

Frank Olivér (Soundofjapan.hu)