What The FAQ - Kőhalmi Zoltán

Hazánk egyik legnépszerűbb humoristája/standuposa, de nem az a kimondott harsány vidám karakter, inkább a vicces sadface, aki mutatja, hogy örök borúlátóként is mennyit lehet röhögni az élet dolgain. Kőhalmi Zoltán jelenlegi önálló estjével arra világít rá, mik A pesszimizmus előnyei – minden más kérdésre viszont itt a mi What The FAQ-unk a 45. Recorder magazinban. 

Mi a legkorábbi emléked?

Rémlik valami marcipáncica egy szülinapi tortán. De arra biztosan emlékszem, amikor költözéskor a kipakolt lakás szép üres falát összefirkáltam, és a szüleim viccből azt mondták, nem mehetek a családdal az új helyre. Bennem a traumatikus emlékek mindig jobban megragadnak.


Mi volt a gyerekként elkövetett legnagyobb hülyeséged?

Hogy a matekpéldák megoldása helyett nem gitározni tanultam. Lényegesen jobban lehet vele tábortűznél érvényesülni.


Mit jelent számodra a család fogalma?

Sok-sok mintából, jó és rossz példákból álló közösséget, ami nélkülözhetetlen. Akinek nincs családja, az elveszett ember.


Miben hiszel?

Az biztos, hogy transzcendens dolgokban nem nagyon. Egyszer egy pódiumbeszélgetésen megkérdezték, hogy van jelen az életemben a spiritualitás, és azt tudtam válaszolni, hogy végülis vannak ezek az illatgyertyák.


Mit tekintesz küldetésednek?

Leszoktatni a kollégáimat az öncélú színpadi trágárságról. De ez egy lehetetlen küldetés.


Mi motivál legjobban az életben?

Azt hiszem, mindenkit az elismerés motivál. Ez nálam főként abból áll, hogy örülök, ha nevet a közönség, vagy a feleségem elégedett, mert felfúrtam egy polcot.

HUMOR ÉS ZENE - ZENÉLŐ HUMORISTÁK, ZENEI PARÓDIÁK ERRE.

Mi a legnagyobb erényed?

Elég jól tudok a gyerekeimmel játszani. Meg amióta eltört a kezem, tudok bal kézzel cipőfűzőt kötni.


És a legnagyobb bűnöd?

Nem tudom, melyik a legrosszabb tulajdonságom, elég szoros a verseny. Halogató vagyok, de sokszor türelmetlen, gyakran hirtelen haragú, önfejű és notórius elkéső.


Kedvenc káromkodásod?

"Dögöljön meg a nagy kakasa!” Ezt anno a szegedi vasútállomáson hallottam az információstól, aki nem tudta feldolgozni, hogy egy külföldi akkor sem ért magyarul, ha hangosabban beszél hozzá.


Hány kávé egy nap?

Egyre több. Gyakorlatilag a szabadidőmet azzal töltöm, hogy kávét főzök.


Mit énekelsz a zuhany alatt?

Annyira rossz az énekhangom, hogy még engem is idegesít, ezért a memóriámra hagyatkozom és a zuhany alatt is mindent eredetiben hallgatok.


Melyik három lemezt vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

Pink Floyd: Wish You Were Here; Allen Carr: Leszoknék a dohányzásról, de nem tudok (hangoskönyv); egy cd, amin Santanától a Soul Sacrifice van végtelenítve.


Melyik koncert volt rád a legnagyobb hatással?

Amin jelen voltam: Túlvilág a ‘98-as Szigeten. Nagyon régen nem röhögtem annyit. Amin nem: Woodstock ‘69-ben. Nehéz rólam elképzelni, de én nagyon jó hippi lennék. Van a fesztiválról egy majd' három órás dokumentumfilm, amiben az említett Santana-számnál látszik a közönségben egy férfi, aki teljesen meztelen, és egy birkával a karjában táncol. Mindig lenyűgözött, hogy ennyire szabadnak is lehet lenni.


Rádió vagy tévé?

Vezetés közben szoktam rádiózni, tévét nézni elég kockázatos lenne.


Tévéműsor, amit nem hagynál ki?

Az utóbbi jó pár évben nem igazán kapcsoltam be azt a bizonyos dobozt, a gyerekek szoktak este mesét nézni, én meg néha odaülök melléjük. Ha egy Showder Klub-adásban szerepelek, akkor meg kell tekintenem magamat, de arra meg csak nagy fájdalmak árán vagyok képes.


Kedvenc film?

Tarantinótól a Kutyaszorítóban. Sajnos annyira maximalista vagyok, hogy még ebben is csak a hibákat keresem. Sose tudtam túllendülni a problémán, hogy miért hallgat el magától a rádió a vallatós jelenet közepén.


Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?

Az Ablak-Zsiráf. Ha nem találkozom vele, soha nem írtam volna semmit és most nem lenne házam.


Kivel szeretnél közös fotót magadról?

Bárkivel a Monty Python-csoportból. Az sem baj, ha már nem él.


Félig tele, vagy félig üres a pohár?

Meglehetősen pesszimista vagyok. Annyira, hogy én nem azt gondolom, hogy a pohár félig üres, hanem hogy valaki biztos beleköpött.


A magyar nép nem politikára termett, igaz vagy hamis?

Szerencsére senki nem terem politikára, csak egyesek idővel elzüllenek. A magyar néplélekről egyszer olvastam egy külföldi üzletember véleményét, miszerint a magyarok legjellemzőbb tulajdonsága a nosztalgia. Persze lehet, hogy régen abban is sokkal jobbak voltunk.


Fontos számodra a társadalmi szerepvállalás?

Én elsősorban humorista szeretnék lenni, és nem megmondó ember, ezért nem érzem, hogy fel kellene szólalnom komoly kérdésekben. De azt el tudom képzelni, hogy odaálljak valami nyilvánvalóan jó ügy mellé, amit segíthetek az ismertségemmel.


Magyarnak lenni annyi, mint...

… azzal áltatni magad, hogy bírod a csípőset. Ha így nézzük, én vagyok az egyik legnagyobb magyar.


A szeretet…

… nagyon hasonlít a szerelemhez, csak nem vak, és hagyja az embert dolgozni.


A szerelem…

… az az állapot, aminek a legnagyobb boldogságot és a legnagyobb fájdalmat köszönhetjük. Ezt gondoltam, amíg nem voltak gyerekeim.


A szépség…

… belülről fakad, de kívülről lehet elhanyagolni.


A tehetség…

… olyan, mint a magatartás, szorgalom nélkül nem sokat ér.


A humor…

… a legjobb fegyver az élet nehézségeivel szemben. Ez rám fokozottan igaz, mert én a humoromért kapok pénzt is, ami a második a legjobb fegyver az élet nehézségeivel szemben.


A legjobban azon tudok nevetni, ha…

… valaki túlságosan komolyan veszi magát.


Utoljára akkor sírtam, amikor...

… megint azt álmodtam, hogy vizsgázom a műszaki egyetemen.


Mi történik velünk, amikor meghalunk?

Lepereg előttünk az életünk filmje. Remélem, nem lesz hangja, mert nem akarom még egyszer végighallgatni, ahogy a szomszéd Lalika a panelban megtanul hegedülni.


Mondj valamit magadról, amit még soha nem árultál el egyetlen interjúban sem.

Mindig tartok az interjúktól. Itt nincs visszajelzés, honnan tudhatnám, hogy tetszett-e a közönségnek.



Ha már itt az ősz, egy idevágó "klasszikus" monológ Kőhalmi Zoltántól: