A jövőbe nézni csak játékosan, „wishful thinking”-módon érdemes: a Recorder magazin 5. születésnapja alkalmából a zeneipar különböző területein dolgozó szakembereket kértünk arra, jósolják meg, mi történik öt év múlva a zenével, a zene körül. Öt pozíció, öt vízió. Elsőként Nótári Péteré, akinek az Arctic Monkeys, a Franz Ferdinand és Adele is sokat köszönhet. Az egyik legnagyobb zeneforgalmazó (és lemezbolt) vezetője nem lát világos trendeket – de azért felvillant néhányat. Íme, a 45. Recorder magazin Pluszmínusz 5: ötéves a Recorder előretekintő fókusztémájának első cikke.
Név: Nótári Péter
Életkor: 42
Mit csinál? ügyvezető
Hol? Neon Music, lemezbolt/lemezterjesztő
Mióta? 2002
És előtte? ParaRadio
Érdekes feladatra vállalkozom, hiszen nem sok a rendszer és a követhető trend a fizikai lemezek forgalmazásában, ha pedig arra kérnek, hogy próbáljak meg jósolni, hogy várhatóan öt év múlva mi lesz/lehet majd a trend, akkor pláne komoly fejvakarás az első reakcióm.
Mindig is zavart, hogy a több mint tíz év alatt, amióta lemezek eladásával foglalkozom, nem tudtam igazi rendszert, igazi rendező elvet lelni a vásárlások trendjeiben, havi eloszlásában és úgy egyáltalán szinte semmiben. A rendszer és a rendszerezettség hiánya sokszor frusztráló, ugyanakkor persze nem szabad ennek óriási feneket keríteni, hiszen akkor elveszik az eladás öröme és az, hogy különösen a visszajáró vevőknek szerez néhány jó napot/hallgatnivalót az ember.
Jelenleg már négy esztendeje tart rendületlenül a vinyllemezek reneszánsza (évről-évre 30-50%-kal nő a formátum eladási mutatója), bár azt is hozzá kell tenni, hogy a folyamat, ha lassan is, de már régen elindult: a 2000-es évek első felében is igen sok ilyen lemez talált gazdára, de valahogy akkor ez még nem alakult konkrét trenddé. A nagykiadók relatíve lassan reagáltak arra a tényre, hogy szinte bármit el lehet adni LP-n, nem kell igazán nagy fantázia a kiadványokhoz, tulajdonképpen elegendő a normál – sok esetben évek, évtizedek óta nem hozzáférhető – sorlemezeket megfelelő minőségben újra megjelentetni.
A kilencvenes évtized közepének, végének albumai közül még mindig igen sok csak horribilis áron szerezhető meg különböző aukciós oldalakról, tehát a lemezcégek újrakiadási kedve még egy ideig biztosan nem fog hanyatlani, sőt a következő öt évre vetítve még további, bár alighanem egyre csökkenő növekedés is elérhető.
Éppen ez az újrakiadási hullám az, ami várhatóan továbbra is a felszínen tartja majd a három multinacionális lemezcéget (Sony, Warner, Universal), de természetesen az úgynevezett függetlenek is rendesen profitálnak a poptörténet újra és újrafelfedeztetéséből – 2021-ben a fizikai eladások döntő többsége alighanem inkább ebből a szegmensből, mintsem a friss előadók friss kiadványaiból tevődik ki (azok a streaminggel termelik majd a pénzt). Azt gondolom, hogy a lemezpiac felosztása is nyugvópontra ér, az említett három nagy cég már nem fuzionál, de a „kicsik” közül lesz további jónéhány, ami felnő a már ma is szinte majornek nevezhető Domino vagy Beggars szintjére (előbbinél ugye olyan, korábban csak a legnagyobb kiadóknál elképzelhető világsztárok vannak, mint az Arctic Monkeys, utóbbinál pedig Adele és a Radiohead, sokan mások mellett).
Az elmúlt évek másik visszatérő kérdése a lemezcégek létjogosultságát feszegeti, 2021-re ez sem lesz már jelentős ügy, úgy hiszem. A kiadók és az előadók a „mindenki jól járjon”-jegyében osztják el a feladatokat és bevételeket. Megmarad az a kettős megoldás, ami már most is gyakori módszer a zenekarok körében: a deluxe, extra kiadványok nem a kiadói nagykerekből rendelhetőek, hanem kizárólag a zenekartól, és ezzel szépen megoszlik a bevétel. Ugyanakkor ez, valamint a merchandise (póló, bögre és miegymás) zenekaroknál tartása az úgynevezett 360 fokos modell létjogosultságát is erősen megkérdőjelezi – a lemezcégek koncertbevételből való részesedése jó eséllyel csökkenni fog.
A független kiadók jövőbeni létezésének alapja ugyanaz a munka lesz, ami eddig is életben tartotta őket, mégpedig a friss, tehetséges új előadók, zenekarok felkutatása, felkarolása és elindítása, majd a nagy költségvetésű multik felé történő továbbközvetítése. Talán nem is gondoljuk át, hogy ez mennyire komoly és fontos része a lemeziparnak, tehetségek százai köszönhetnek nagyon sokat aprócska, néhány fővel dolgozó kis kiadóknak. Ugyanakkor tovább erősödik majd a fordított tendencia is, ami során nagynevű, komoly sikert elért előadók (a múltban például Nick Cave, Radiohead stb.) térnek vissza a multinacionális kiadóktól a függetlenekhez vagy hozzák létre saját kis cégüket, amelyet sokkal könnyebben kontrollálhatnak. Ez a folyamat azonban – bár erősödik – nem fogja megrengetni a nagy kiadókat, a kieső bevételeket a bármikor előhúzható, folyamatosan óriási eladásokat produkáló sztárokkal (The Beatles, The Rolling Stones, Led Zeppelin, David Bowie és így tovább) bizonyosan pótolni tudják majd. Az már persze nagyobb kérdés, hogy a kiadói segítséget félredobhatóvá tévő közösségi finanszírozás modellje mennyire szól bele mindebbe, mindenesetre a Kickstarter egyre erősebben mozgolódik a lemezkiadás körül, még az is lehet, hogy 2021-re fontos tényező lesz ebből a szempontból is.
A formátumok közül várhatóan tovább csökken a cd jelentősége (az új kiadványok terén, mert a gyűjtök szűkebb körében egyre keresettebbek lesznek a régi lemezek) és a folyamatosan növekvő vinyleladás mellett a szintén dinamikusan előretörő díszdobozok, deluxe kiadások fognak még nagyobb teret hódítani a fizikai kiadványok megvásárlásra nyitott gyűjtők és rajongók táborában.
Nótári Péter
fotó: Lékó Tamás
PERSZE A MÚLTBA IS RÉVEDTÜNK: A MAGAZIN LÉTEZÉSÉNEK ÖT ÉVÉRE ITT TEKINTETTÜNK VISSZA.
