Rewind – Ötév-értékelő

2011 augusztusában megjelent az első Recorder magazin. Pont öt éve volt, és mivel a múlt hónapban nem volt lapszámunk, hát most, a hatodik évfolyamunk első számában, a negyvenötödik Recorderben említettük – és ünnepeltük – meg. Az induláskor nem volt mesterterv és nagy elvárás, hogy mi legyen velünk öt év múlva. Nem nagyon gondoltunk bele, leszünk-e egyáltalán, és ismerve a nyomtatott magazinok visszaszorulásának trendjét, igazából büszkék is vagyunk arra, hogy még vagyunk és évről-évre tíz friss kiadással jelentkezünk. Meg arra is, hogy ti, kedves olvasók hónapról-hónapra gyorsan elkapkodjátok mindet. Nosztalgiázás helyett két dolgot teszünk: a Recorder szerzői visszatekintenek a lap indulása óta eltelt időszakra kedvenc zenékkel, személyes történetekkel, aztán pedig a jövőbe tekintünk Pluszmínusz 5: ötéves a Recorder fókusztémánkban, és szakértők segítségével megpróbáljuk megjósolni, milyen lesz zenét hallgatni, készíteni, kiadni, használni és színpadra állítani öt év múlva. Találkozzunk 2021-ben is!

Ebben a cikkben tehát az elmúlt öt évvel, azaz a 2011 augusztus óta eltelt időszakkal kapcsolatban nyilatkozunk. Erre az öt kérdésre válaszoltunk önként és kitörő örömmel:

1. Kedvenc lemez a Recorder magazin 2011. augusztusi indulása óta?
2. Kedvenc dal a Recorder magazin 2011. augusztusi indulása óta?
3. Legnagyobb koncert vagy partiélmény az elmúlt öt évben?
4. A legfontosabb zenei/zeneipari trend/fejlemény az elmúlt öt évben?
5. A legfontosabb személyes élmény, történés az elmúlt öt évben?

 

Biczó Andrea

1. The Rapture: In The Grace Of Your Love (2011).

2. Lana Del Rey: Dark Paradise (2012).

3. Megszámlálhatatlanul sok van és gőzerővel gyűjtöm az élményeket, de a 2013-as német Melt! fesztivál örökre toplistás lesz. Normális emberek, tökéletes helyszín és rengeteg szuper koncert. Az egész egy csoda.

4. Magyarországon is elindult a Spotify.

5. Sikerült főállásban is a zeneiparban elhelyezkednem.

Csada Gergely

1. Alt-J: An Awesome Wave (2012).

2. Gabriel Kahane: Empire Liquor Mart (9127 S. Figueroa St.) (2014).

3. Caetano Veloso & Gilberto Gil a Villa Arconati fesztiválon (2015).

4. Ugyan nem az egész zeneipar érezte ezt meg, sőt még talán a hazai sem, de az, hogy egyre több nagyszerű magyar zenekar van a rádiók és a mainstream radarja alatt – önkéntelenül – megbújva, szerintem csodálatos. Legyen szó akár punkos gitárzenéről, zajos rockról, kísérleti elektronikáról vagy épp jazzről, a hazai zenei élet hihetetlen mértékben fejlődött az elmúlt öt évben és ezt nagyon jó látni.

5. Igazán személyes történetekkel nem fárasztanék senkit, úgyhogy maradva azért a zenei kapcsolódásoknál: az elmúlt egy-két év számomra arról szólt, hogy egyre inkább az angolszász (pop)zenén kívül eső hangokat keresem. Kezdődött az egész a brazil és afrikai zenékkel, de kezdenek felzárkózni melléjük a latin-karibi és egyéb más tájegységek is. Persze ez egyrészt jól illeszkedik abba a korszellembe, ami körülvesz minket, másrészt meg nincs is benne semmi mellveregetnivaló, de tény, hogy egyre kevésbé találok izgalmat az x-edik angol, amerikai, kanadai indie/alternatív/stb. előadóban.

Dömötör Endre

1. Bill Faytől a Life Is People (2012), mert PJ Harvey Let England Shake-je ugyan 2011-es, de a lap indulása előtt jött ki.

2. Ezt is majdnem benéztem, mert a Low-tól a $20 lenne, csakhogy még az is kicsit korábbi 2011-es szám, úgyhogy akkor Popcaan és az Everything Nice (2014).

3. Dan Deacon 2015 júniusában a bécsi WUK-ban, az egész egy nagy szeretet-áradás volt. De persze emlékezetes marad ugyanezekben a napokban, szintén Bécsben először látni végre Van Morrisont is.

4. Zenei trendekben a nagy stagnálásról szólt az elmúlt öt év, legjobban a slágerzene agyonkompresszált elszaródása zavart, leginkább a bubblegum bass tetszett, zeneipari trendben öröm a vinyl megerősödése és a rengeteg újrakiadás, de a legjobb a magyar zene látványos fejlődése, 2011-hez képest rengetegszer több a jó zene minden zsánerben – persze undergroundban, a mainstream hallgathatatlan.

5. Enócska.

Elekes Roland

1. Faith Healer: Cosmic Troubles (2015). Ez egyben a 2015-ös kedvenc lemezem is, így lehet, hogy talán az élmény frissessége miatt esett erre a választásom, de teljesen mindegy, mert Jessica Jalbert albuma tényleg elképesztően jó.

2. Youth Lagoon: Dropla (2013). Több éves kutatómunkám eredményeként megállapíthatom, hogy lehet hőség, hóesés, mindez városi dugóban vagy autópályán, erre a dalra egyszerűen mindenhogy és mindenhol csodálatos autókázni!

3. Jens Lekman 2011 októberében, Bécsben. Koncert után családias hangulatban lepacsizni, dumcsizni vele és közösen elénekelni a Pocketful Of Moneyt, többek között egy egykori és egy mostani recorderessel.

4. Szerencsére még közel sem vette át a teljes piacot a streaming.

5. Beletört az egyik fogam egy hamburgerbe. :-(

Fábián Titusz 

1. Nem is tudom, túl sokat nem hallgattam, sajnos. Taylor Swift 1989 című lemezén (2014) van legalább három jó szám, ez manapság ritkaság, legyen az.

2. Most ez jut eszembe: külföldi szám Lykke Litől az I Follow Rivers (2011), magyar szám a Felső Tízezertől a Süllyedő hajó (2015).

3. A My Bloody Valentine-koncert a Wigwamban, 2013 nyarán. Nem tudom, nekem nem kedvencem ez a zenekar, utána sem szerettem meg, de esküszöm, jó koncert volt, családias hangulatban. A hiperkarma is tetszett a Budapest Parkban tavaly.

4. Hát erre nehéz válaszolni, mert biztos történt sok jó dolog, csak nem nagyon vettem észre őket. Igazából az elmúlt öt évben semmi nem jött szembe, ami megfogott volna. Persze, lehet, hogy ez az én hibám is. Nagyon sok jellegtelen számot hallok a rádiókban. Megy mostanában például a Balatoni nyárnak a remake-je, ilyen feat ez, feat az, csinálták vagy négyen. Ennyi embernek sikerült közös munkával egy jó számból kihozni egy ilyen nagyon unalmas halsütőbódé-háttérzenét. Hát nem értem, ez miért kell. Az viszont pozitív, hogy sok koncert, fesztivál van, meg vannak ilyen helyes, fiatal gyerekek, akik lelkesen nyomják.

5. Szűkebb-tágabb családban mindenki jól van, egészséges.

Forrai Krisztián

1. Tame Impala: Lonerism (2012), vagy Daniel Avery: Drone Logic (2013).

2. M83: Midnight City, ami akkor jelent meg kislemezen, amikor a Recorder indult, 2011 augusztusában.

3. parti: Kingdom @ Budapest Bass Music, 2012; koncert: My Bloody Valetine @ Club 202, 2013 / Tame Impala @ Fluc, Bécs, 2012.

4. Nem a legfontosabb trend, de nekem nagy öröm, hogy beütött a 90s rave nosztalgia. És persze, hogy a csapból is zenestreaming folyik.

5. 2014-ben megszületett a fiam, Samu..

Judák Bence

1. Daft Punk: Random Access Memories (2013).

2. Skylar Spence (Saint Pepsi): Fiona Coyne (2015).

3. Jeff Mangum @Primavera Sound 2012.

4. A streaming megjelenése.

5. Papír, BME, Berlin.

Kálmán Attila

1. Oneohtrix Point Never: Replica (2011).

2. Mount Eerie: Between Two Mysteries (Live At Bloomington, 2013).

3. Pa-Dö-Dö a Magic Mirrorban, talán 2014-ben.

4. A gitárzene halála.

5. Minden fontos dolog az elmúlt öt évben történt velem.

Komróczki Dia

1. Csaknekedkislány: Na ná ba bám (2015). Már kívülről tudtam az összes dalt, mielőtt kijött volna a lemez, a mindennapjaim teljességének része.

2. The Black Keys: Lonely Boy (2011).

3. A 2015-ös berlini Lollapalooza fesztivál.

4. A magyar underground újjászületése és megerősödése.

5. Nem tudnék csak egyet kiemelni, nagyon sok van, ami fontos. Talán úgy tudnám egybefogni a legjobb élményt, hogy része vagyok a budapesti zenei életnek.

Lékó Tamás

1. Lana Del Rey: Born To Die (2012).

2. Frank Ocean: Pyramids (2012).

3. Red Hot Chili Peppers @ Wiener Stadthalle 2012.

4. Spotify.

5. Megszületett kislányom, Léna.

Mika László

1. Jó feladvány volt, mert a második Bon Iver-lemez 2011 júniusában jött ki, amúgy az vinné a pálmát – pláne ha lehet két hónapot csalni azzal, hogy bőven 2012-ben hallottam csak. Ha ez nem ér, akkor viszont Sun Kil Moon: Benji (2014).

2. A single pont 2011. augusztusi, M83: Midnight City.

3. Swans @ A38, 2014.10.15.

4. A Spotify-előfizetésem havi 1564 forintért.

5. Rájönni, hogy az életben saját lábon megállni igazából a legjobb dolog a világon. Zeneileg pedig az, hogy nem csak hogy elkezdtem hallgatni olyan zenekarokat, akiket ezernél kevesebben ismernek, de írhatok is róluk.

Németh Róbert

1. Tinariwen: Emmaar (2014) // Blur: The Magic Whip (2015).

2. Laura Marling: False Hope (2015).

2. Blur @ Sziget, 2013.

3. Spotify.

4. Hogy írtam egy lemezt; nem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténik.

Reszegi László

1. David Bowie: The Next Day (2016).

2. Radiohead: Burn The Witch (2016).

3. Nine Inch Nails, 2013. augusztus 28., Milánó.

4. Egyrészt, hogy erősödik a kazetta, csúcson a vinyl. Másrészt, hogy visszatért, majd örökre távozott David Bowie.

5. 2016. április 18-án megszületett fiam, Márton.

Rónai András

1. El Mahdy Jr.: The Spirit Of Fucked-Up Places (2013). Benne van sok minden, ami ebben az öt évben történt a zenében (posztdubstep, hiphop, dub, kísérletezés találkozása török zenével), és a zenén kívül (a hagyományhoz és helyhez kötöttség felbomlása), de nagyon egyedi és évek múltán is friss.

2. Vince Staples: Blue Suede (2014). Vince Staples egészen rendkívüli rapper, de a szám elsősorban amiatt a csodás vonyító hang miatt volt első hallásra szerelem.

3. Phill Niblock, UH Fest, 2015, Trafó. Nem is koncert: a repetitív, minimalista, de mindent betöltő hang és kép egy külön teret és időt hozott létre.

fotó: Csatári Gergely

4. Zenei trend: az r&b és a hiphop megújulása; zeneipari trend: nem is számítottunk arra, hogy a streaming mennyi mindent átalakít.

5. Gyerekek. Az ország brutális szélsőjobbra tolódása (ez személyes ügy, igen), az abszurd, gonosz hülyeség mindennapivá válása.

Tábori-Simon José

1. Alt-J: An Awesome Wave (2012) és Arctic Monkeys: AM (2013).

2. Alt-J: Tessellate (2012) és Arctic Monkeys: R U Mine? (2012).

3. Agent Fresco / Akvárium (2012).

4. Egyrészt nyilván a streaming, másrészt alakultak végre szuper, fiatal magyar zenekarok.

5. Megházasodtam (2014) és megszületett a fiam, Noé (2015).

Soós Csaba

1. Cate Le Bon: Mug Museum (2013). Szegény Trish Keenan 2011-es haláláig a Broadcast volt a kedvenc, aktuális, női vezetésű psych-pop zenekarom. Aztán jött 2012-ben Cate Le Bon Cyrk című lemeze, majd rá egy évre a Mug Museum és ő lett az aktuális kedvenc női psych-pop előadóm, és ha minden jól megy, akkor novemberben egészen Berlinig fogok utazni, hogy lássam élőben.

2. Beat Mark: Speed Of Sound (2012). Emlékszem, 2012 júliusa volt, amikor először találkoztam a számmal, és aztán nem is tudtam leszakadni róla, órákon keresztül hallgattam, megállás nélkül. A francia Beat Mark Speed Of Soundja a hirtelen felindulásból elkövetett Tökéletes Popdal nagyszerű példája: kapkodó dobok, azonnal fülbemászó, a Free Designt idéző lány-fiú vokálok, kétpercnyi boldogsághormon. Egy dal, amibe rögtön szerelmes leszel, még a „hangsebességnél is gyorsabban”, hogy őket idézzem.

3. Jens Lekman 2011 októberében, Bécsben. Koncert után családias hangulatban lepacsizni, dumcsizni és közösen elénekelni vele a Pocketful Of Moneyt, többek között egy egykori és egy mostani recorderessel.

4. Egyre több és több a lány a popzenében és ez tök jó!

5. Nem is olyan rossz rendszeresen bejárni valahová, amit munkahelynek hívnak.

Sugó Lilla

1. John Maus: A Collection Of Rarities And Previously Unreleased Material (2012).

2. Jens Lekman: Postcard # 17 (2015).

3. DJ BoBo (Budapest Park, 2015).

4. Streaming.

5. Sajnos néha arra is alig emlékszem, hogy az előző héten mi történt, de annak azért örülök, hogy az ideiglenes tetkó műfaját felélesztették az utóbbi években, és már lehet szuper darabokat kapni.

Szabó Benedek

1. Jaye Bartell: Light Enough (2016).

2. Cristobal And The Sea: Bear Paws (2015).

3. Neutral Milk Hotel Londonban és Bécsben. 

4. A streaming megkönnyítette az életemet, de nagyon gonosz dolog tud lenni, ha nem figyelünk. 

5. Az elmúlt öt évben mindent megkaptam és majdnem mindent el is veszítettem, amire valaha vágytam. 

Szabó Sz. Csaba

1. Bár a friss single-ök még mindig érdekelnek, kábé 2010 körül vesztettem el az érdeklődésemet az új nagylemezek iránt, szóval nehéz. Tényleg nem tudom, talán az első Django Djangót (2012) hallgattam a legtöbbet, meg a Violens-tól a True-t (2012). Magyarok közül pedig a Broken Cups-ot (Slaves Of The Grave, 2012).

2. Na, ebből viszont tényleg tök sok van, kellene egy hét, mire összeszedem. Idénről egyértelműen a Prince Ramától a Believe In Something Fun.

3. 2011-ben, körülbelül tíz év várakozás után, végre láttam a Sebadoh-t, ez volt a legnagyobb élmény. Aztán: JAMC, The Damned, Django Django, Judas Priest, The Residents, Cloud Nothings, The Pop Group, Marie Davidson, Future Blondes, Blur, Pharmakon, Ray Davies, Thee Oh Sees, Low, The Wedding Present, Geneva Jacuzzi.

4. Hú, biztos a streamelés, de én nem tudtam igazán megszeretni, még mindig a Soulseekről töltöm le a zenéket, mint valami állat. Zeneileg nem tudom, mondjuk így távolról rokonszenvezem a nagy pszichedelikus pop-, illetve a gót/posztpunk/stb.-reneszánsszal.

5. A zenéhez kapcsolódó fontos történés, hogy csináltam zenekart.

----------------------

(A fókusztémát első kedvenc előadóink megvallásával folytatjuk.)