Ian William Craig: Centres (Lemezkritika)

Ian William Craig magával ragadó világában hasonlóan hangsúlyos szerepet játszik az opera, mint a végletekig manipulált zörejek hálója, évről évre megjelenő lemezeivel pedig fokozatosan közeledik egy már-már tradícionálisabbnak is nevezhető hangzáshoz. A kanadai énekes legújabb, Centres című anyagának atmoszférikus hangulatában ennek köszönhetően talán minden eddiginél könnyebben sikerülhet az elmélyülés.

Kiadó: 130701

Megjelenés: 2016. július 8.

Stílus: modern klasszikus, experi-ambient

Kulcsdal: A Single Hope

Ian William Craig egy harmincas kanadai fiatalember, festő, illetve állítólag képzett operaénekes, és bár igazából csak két éve cikkeznek róla intenzíven a szaklapok, az idei már sokadik lemeze. Hogy pontosan mi is hallható itt, azt nem annyira egyszerű eldönteni – sem az énekes-dalszerző, sem a kortárs-komponista megnevezés nem teljes hülyeség. Zajos, sokszor monumentális, végtelenségig torzított drone és recsegő-szakadozó ambient, valamint a művész gyakran teátrális (de többnyire amúgy nem különösebben operás, akkor már inkább régizenei ihletésű), éteri és a sok effekt és manipuláció ellenére is személyesnek tűnő hangja és előadásmódja áll össze egy egészen izgalmas, néhol azért szépelgő, de általában inkább csak szép, és popszempontból is maximálisan értékelhető produkcióvá. Ha elábrándoztunk már arról, milyen is lehet egy közös William Basinski-Morten Harket-szuperprodukció, akkor ezt a lemezt nekünk találták ki.

8.5/10

Szabó Sz. Csaba

itt pedig meg is lehet hallgatni, teljes egészében: