Popzenészek, ha szülők lesznek - Marge és Lotfi Begi

Vasárnapján gyermeknap, de mi már megtartottuk a sajátunkat: a HelloAnyuban töltöttünk együtt egy vidám délelőttöt két zenésszel és a csemetéjükkel, egy anya-fiú és egy apa-lány párossal. Amíg a virgonc kétévesek, Zarah Ziba (Zazi) és Alfonz játszottak, mi a szüleikkel, Lotfi Begivel, az MLSZ által a foci EB alkalmából összehozott válogatásalbum producerével, és a friss második lemezes Marge-dzsal beszélgettünk a gyereknevelés zenei aspektusairól. Marge hárompercenként állt fel „anyáskodni”, Zazi egyszer eltűnt, Alfonz kezelésbe vette a diktafont és a fotósunk is kipróbálhatta magát gyerekpásztorként. A 42. Recorder magazin Duett cikke.

- Hogyan készültetek fel mentálisan a gyerek érkezésére? Nyilván anyaként és apaként ez nem ugyanaz.

Lotfi Begi:- Én a terhesség alatt a praktikus dolgokkal foglalkoztam, a gyerekszoba kialakításával, a szükséges dolgok beszerzésével, aztán a szülés előtti hét volt az, amikor nálam is már minden erről szólt mentálisan is. De a születése pont nagyon váratlanul ért: koncertünk volt a Corvinuson, és éjjel jött a telefon, hogy elindultak a fájások, amire persze nem tudtam reagálni, mert épp színpadon voltam. Mikor reggel hazaértem, már menetkészen állt a feleségem, hogy akkor indulás a kórházba, de még akkor sem fogtam fel igazán, az volt az első gondolatom, hogy jó, de lefekhetek 5-10 percre, mert nagyon fáradt vagyok? Akkor tudatosult bennem igazán, mit is jelent ez, amikor a kezembe adták, akkor esett le, hogy itt van és mostantól a család része..

Marge: - Én kiskorom óta arra vártam, hogy egyszer majd legyen kisfiam, úgyhogy nekem teljesült a vágyam, szóval fel voltam készülve a szülésre és az utána lévő nehézségekre. A terhesség alatt is alig vártam, hogy megszülessen. Azt mondta az orvos, hogy már rég jönnie kellett volna, aztán orvost cseréltünk, és kiderült, hogy bőven van még ideje, de én akkor már be voltam sózva, hogy mikor fog megszületni. Egyébként úgy egy fél éve, amikor nagy bő póló van rajtam, bebújik alá és azt mondja „anya hasadba”.  Erre én visszakérdezek, hogy még maradtál volna a hasamban, és ő mondja, hogy igen.

- Hivatásos zenészek vagytok, így gondolom kikerülhetetlen volt, hogy a gyerekeitek már magzatként hallgatták a dalaitokat. Volt olyan, amelyikre a születésük után is emlékeztek?

Begi: - Tényleg nem nagyon tudtuk Zazit ebből kizárni, hiszen a zenéket, amiken dolgoztam, akkor is egyfolytában hallgattam otthon vagy a kocsiban. Pont abban az időben készült Rúzsa Magdival a Nélküled, ami rengetegszer szólt, és ilyenkor abbamaradtak a rúgások az anyja hasában. Később, a születése után is bármikor betettem ezt a dalt, megnyugodott.

Marge: - Én Alfonz születése előtt négy nappal még felléptem, az utolsó időben mindig füles monitorral és kértem hangfogó kordont a színpadra, így nem volt akkora a zaj. Abszolút ismeri az összes dalt, amit koncerten énekeltem. Öthetes volt, amikor újra felléptem, rám volt kötve a beálláson, aludt és arra ébredt fel, hogy a Strongert énekelem, amit négyhónapos terhesen írtam és rögzítettem, tehát hallotta a hasamban tisztán. Rám nézett, elmosolyodott, mint aki azt mondja, jajj, ezt szeretem, és aludt tovább. A mai napig imádja, meg az eurovíziós dalomat is, azt kábé félévesen már énekelte velem. A hasban a magzat nagyjából úgy hall, mint mi fülesben, tehát nincs nagy változás. (Itt el kellett magyarázni Alfonznak, hogy működik a diktafon.)


- A saját zenék mellett miket tettetek be nekik a születésük előtt?

Begi: - Amikor pocakban volt, nem voltak kifejezetten neki zenék. De miután megszületett, esténként alvásnál klasszikus zenét hallgattunk, ilyen csilingelős ambientes gyerekverzióra áthangszerelve. Olyan hipnotikusak, hogy nagyon könnyen elaludt, megnyugodott tőlük, sőt, engem is könnyen elringatnak a mai napig.

Marge: - Én nagyon sok barokk zenét hallgattam a terhesség alatt, de nem tudatosan, hanem mert nem bírtam mást. Aztán később vezényelt ezekre a zenékre. Begi, nem tudom, ez nálatok volt-e?

Begi: - Nálunk, ha valami tetszik neki, felemeli a két mutatóujját. A tavalyi Balaton Sound-himnuszra, amit csináltam, egyből mindig ez volt, ahogy meghallotta.

Marge: - Alfonz az első Balaton Soundján három hónapos volt. Egészen odáig csak Bachot meg Händelt hallgatott, ott meg kapott egy kis lakossági house-t is és annyira boldog volt, teljesen kivirult, hogy anya, hát ilyen is van. (nevet)

- Amióta megvannak a gyerekek, mennyire szoktatjátok őket a ti kedvenc zenéitekhez? Begi, rajtad Metallica-póló van - Zazinak szoktál metált nyomni?

Begi: - Metált még pont nem kapott, pedig elég sokat hallgatok. Viszont a Guns N' Roses Use Your Illusion I-II dvd a kedvence borítóra, azt nagyon sokat forgatja a kezében, várom azt a pillanatot, amikor megkérdi, hogy apa, ebben mi van, és akkor együtt megnézzük. (Zazit itt megkérdeztük, mit szól ahhoz, hogy Axl Rose énekel az AC/DC-ben, de nem kívánta kommentálni, inkább főzött.).

Marge: - Alfonzzal mindent összevissza hallgatunk. Van például egy olasz transzvesztita, akinek a show-ját imádja.


- Mennyire kapta el őket a zenélés, a zenészközeg?

Marge: - A gitárosunk imádja Alfonzt, ennek is lehet szerepe abban, hogy gitármániás. Ha ott van a koncertünkön, konkrétan zavarba hozza Andrist a gyerek: beáll vele szemben a játékgitárjával és lesi, hogy mit csinál. Otthon is kapcsolgatja, nyomogatja a pedálokat, mindene a gitár.

Begi: - Vicces, hogy Zazi először élőben zenélni pont Marge-ot látta. Egy üzletátadón egy szál gitárral énekelted azt a dalt is, amit én írtam és Zazi már hallotta sokszor, úgyhogy teljes ámulatba esett, odaállt Marge elé és tátott szájjal figyelte. A kérdésre válaszolva, nekem a zene a munkám, úgyhogy nem tudom elkülöníteni tőle, átjárja a mindennapjainkat, nincs más választása, belefolyik ő is. Azt látom rajta, hogy nagyon muzikális, nagyon figyel a zenékre. Nagy monitor ő a számomra: ha neki tetszik egy dal, akkor tudom, hogy jó az irány.

Marge: - Nekem sem volt más választásom, születésétől kezdve jött velem mindenhová. Beszereztem egy hangtompítós fülest egy favágó cégtől, aztán azóta ott van a próbákon, fellépéseken, nyilván olyan keretek között, ami neki is jó. De nagyon élvezi. Másrészt én hiszek benne, hogy azért született hozzám, hozzánk, mert ide akart jönni. Terhesen éreztem, hogy el kell dönteni, melyik utat választom: folytatom a saját karrieremet, a saját utamat és elhiszem, hogy a baba ebben az életben akar részt venni, vagy köré alakítok mindent. Az előbbi mellett döntöttem és azóta is tudatosan amellett tartok ki.

Begi: - Nagyon igaz, amit mondasz. Sok ismerősöm fura szemmel nézte, hogy Zazi tavaly már jött velem fesztiválokra, ugyanígy hangvédővel, de erre mindig azt válaszoltam, hogy a gyerek nem azért jön, hogy megváltoztassa az én életemet, hanem hogy az én életemet élje tovább. Ha ezzel a felfogással áll az ember a gyerekéhez, szerintem könnyebb lesz az élete.


- De azért biztosan megváltoztatott benneteket.

Begi: - Az egyik legfontosabb dolog, hogy amióta ő van, megpróbálok azért világosodás előtt hazaérni. (nevet) Csak annyit nem vagyok otthon, amennyit kötelezően távol kell lennem, próbálok minél több időt vele tölteni. Ez nem lemondás; bekapcsol az emberben egy gomb és érzi, hogy a gyerekkel akar lenni és hogy ez fontos. A dolgok elefántrészét persze a feleségem viszi, neki sokkal több lemondással jár, de én azt látom, hogy nem így éli meg.

Marge: - Nekem ki kellett kristályosítani magam minden szempontból. Nincs idő vacillálni, hogy lesz a napod, vagy mit vegyél fel. Minden olyan döntésképtelenségemet, ami addig blokkolta az életemet, el kellett hagynom. Ebben sokat változtam. Megtanultam, hogy sokkal határozottabbnak, gyorsabbnak és praktikusabbnak kell lennem. Rendszerezettebb az életem, lett egy csomó rituálé, ami előtte nem volt. A legszórakoztatóbb a habfújás. Imádja a fürdőhabot, sokszor együtt fürdünk és ilyenkor nagyon sok habbal pancsolunk.

- Vannak saját dalaik?

Marge: - Van az anyamanyó dala, engem hív így, az nagyon cuki. De van Alfonz-dal, és a kedvenc meséjének, a Sam, a tűzoltónak a dalát is átdolgozta már többféleképpen. Kaptam egy hangfelvételt, amin rajzolás közben azt énekelgeti, hogy anya szerelmem. Elájultam.

Begi: - Zazi most kezdte el mondani, hogy anya, apa, szóval még nem tartunk itt, a nagy ugrás előtt vagyunk. Várom azt a pillanatot, amikor azt mondja, apa szeretlek.


- YouTube-diszkózni szoktatok?

Egyszerre: - Abszolút! Persze!

Begi: - Azt vettem észre, hogy nem random nyomogatja az iPaden a YouTube-ot, hanem konkrétan keres, néz és válogat. Nagyon sok kedvenc dala van, de amivel könnyen apa agyára lehet menni, az a KerekMese-csatorna. Borzalmas.

Marge: - Attól agyvérzést lehet kapni. (nevet) De addiktív.

Begi: - Igen, és iszonyatos nézettsége van. Gondolkodom rajta, hogy ha lesz egy kis időm rá, csinálok egy gyereklemezt, ami nem ennyire idegesítő.

Marge: (közbevág) - Csináljuk együtt!

Begi: - Egyfelől azért, hogy megkíméljem a magam és más szülők idegrendszerét, másrészt, ha valami jót csinál az ember, a gyerekek ráfagynak és komolyan termelik a nézettséget. (nevet)


- Szerintetek melyik a legjobb magyar gyereklemez?

Begi: - Én a saját időmből tudom mondani, amit szoktunk hallgatni és szeretem, az a Kalákától A Pelikán című lemez, a mai napig mindent visz. Meg Gryllus Vilmos dalai.

Marge: - Sok kutatást olvastam arról, hogy miket tudnak a gyerekek befogadni: háromhónapos korukig egy hangot hallanak, minden más zaj. Ezért cuppannak rá a fehér zajokra, azokat ugyanolyan kásának hallják, csak nem zavarodott kásának, mint egy gyerekdzsessz-lemezt. Ezekkel többet ártunk, mint használunk. Mindenkinek tanácsolom, hogy inkább csináljon felnőtt dzsesszlemezt, ha pedig az nem megy…

Begi: - Ambient-gyereklemezt kellene csinálni szerintem.

Marge: - Alfonz amúgy imádja Palya Beát, konkrétan szerelmes lett belé.

Begi: - Palya Beába ki nem szerelmes? (nevet) Olyan kisugárzása van, hogy meghalsz.

Marge: - Ahol korábban laktunk, a konyhát feldíszítettük fotókkal, ide Alfonz azt a képet is kitette, amit Beától kapott és minden reggel őt is megetette. De egyébként a Tame Impala most a kedvence: berakod, lekapcsoltatja a villanyokat és gitározik rá.


- Zenei téren inspirálnak benneteket?

Begi: - Igen, de nem direkten, hogy ránézek Zazira és eszembe jut valami dallam, inkább olyan szinten, hogy mióta velünk van, bennem nagy belső béke, nyugalom van, ami érződik a munkámban is.

Marge: - Engem nagyon. Főleg abban, hogy olyat ne írjak, amit előtte ne vállalnék. Fejben meg kellett erősödnöm, hogy igenis mindent meg kell írni dalszövegben, ami eszembe jut, ami nehéz volt: hogy írhatok meg olyan dolgot, ami őt is érinti és bántja úgy, hogy ha hallgatja, ne haragudjon rám, hogy ezt megírtam? De közben ezt kötelességemnek érzem, ez a hivatásom. Egyébként ugyanannyira inspirál, mint bárki más, aki közel áll hozzám, csak ő mindig ott van. És úgy is tudok dolgozni, ha tényleg fizikailag ott van: ő elduplózgat, házat épít, én meg dalt írok.

- Ma már fontos kérdés, különösen ismert embereknél, hogy milyen módon kezelik a gyereküket a közösségi médiában, mennyit, hogyan posztolnak róla. Ti hogy álltok ehhez?

Begi: - Én szoktam posztolni Zaziról, de nem nagyon figyelek erre; nem azért posztolok gyerekes képeket, hogy lájkot gyűjtsek, hanem mert az életem része. Amilyen szinten megosztottam az életem dolgait előtte, ugyanúgy teszem most is, és ha éppen ő is ott van velem, akkor rajta lesz a képen. Persze sűrűn jönnek megkeresések, hogy szerepeljünk együtt ilyen-olyan reklámfimben, fr ezeket nem vállalom. Egy babaműsor a tévében az oké, aranyos dolog. Nem az van, hogy kirakatban mutogatjuk őt. bár édesanyám szerint így is sok kép van róla az interneten. Van olyan ismerősöm, aki a divat világában dolgozik és ő szándékosan egy képet sem tesz fel a gyerekéről, ez a másik véglet. Egyébként nálunk még az is tényező, hogy édesapám Iránban él, anyukám USA és Irán között ingadozik, tehát vannak olyan családtagok, akiket évente egyszer-kétszer látunk élőben, őket miért zárnám ki az életünkből Zazival?

Marge: - Ez az egész annak is a függvénye, hogy a születése előtt hogy kezelted a social media imidzsedet. Mi mindketten emberközeli módon vagyunk jelen, így furcsa lenne, ha kizárnám Alfonzt. Én is osztok meg róla képeket, mert hát szerelmes vagyok belé, és nehéz visszafogni.hogy csak ennyit.

(Itt Begi egy pillanatra pánikba esik, mert sehol sem látja Zazit.) Begi: - Hú, ez a legrosszabb dolog, az örök aggodalom!

Marge: - Amikor várandós voltam, a nagynéném mondta, hogy semmi sem fog változni, csak beköltözik a félelem a szívedbe. (nevet)


- Hogy látjátok, PR-szempontból jó a gyerek?

Marge: - Nálam pont nem. A menedzsmentem emlékeztetni is szokott arra, hogy nagyon cukik az alfonzos képek, de pont abban a közegben, ahol én érvényesülni próbálok ez nem feltétlenül jelent előnyt.

Begi: - Én nem nézek PR-szempontból a gyerekemre, de ugye a dj-zés is egy olyan életforma, ami kifelé a hedonizmust sugallja, meg hogy minden férfi elérhetetlen, erre meg az van, hogy a gyerekével posztol... szóval inkább negatív az imidzsre. De mondom, én nem érzem a súlyát ennek. 


- Mi lesz, ha zenész lesz belőlük?

Begi: - Nem örülnék neki, ha ezt a pályát választaná. Tudjuk, hogy ingoványos talaj, rögös út, főleg itt. Ha mutat bármiféle kedvet, tehetséget, támogatni fogom, de jobb lenne, ha nem ezzel foglalkozna.

Marge: - Hát, Alfonz már most iszonyú exhibicionista, simán feljön a színpadra és magához veszi a mikrofont, egyáltalán nincs zavarban.


- Tanácsok kezdő zenészszülőknek?

Marge: - Keressenek egy jó bébiszittert. És zenéljenek sokat közösen!


És íme három dal, melyet Marge ajánl gyermeknapra:

Pálya Bea: Szabadon

Alfonz kedvenc dala volt, pár hetes korától, sokat hallgattuk közösen.

Aloe Black: Billie Jean

Nagyon kedves, tiszta szívű énekes, mi sokat hallgatjuk.

Palya Bea: Szavak nélkül

Ennél a dalnál semmi nem fogalmazza meg jobban, hogy mennyire különleges egy kisbaba és az anyukája kapcsolata az első egy évben. Az ösztönös egymásra hangoltság. Alfonz sokat énekeli nekem ezt a dalt.

fotók: Lékó Tamás