Sziklai Balázs egy Not An Example nevű zenekarral lényegében rögtön külföldön próbált szerencsét, ám annak feloszlása után maradt Skóciában és töltekezett, aminek eredményeként most elkészült bemutatkozó szólóanyagával. A mi-is(h) néven kiadott debütlemez az ambientes-elektronikus-posztrockos-pszichedelikus olvasztótégelyben született meg.
Az indulás éve: 2015.
Stílus: Pszichedelia, ambient, posztrock.
Hatások: Jim Jarmush, Dave Tipper, Clark, The Mars Volta, Aphex Twin, Minilogue, Ozora.
Kiadók: EvenEdge.
Történet: Hosszú évekig játszottam a ‘Not an example’ nevű bandában basszusgitárosként, ami egy elvetélt külföldi szerencsepróbálgatás után feloszlott. (Az énekesünk azóta vidáman üvöltözik a Room Of The Mad Robots-ban. A dobosunk pedig nemrég játszott az A38 Hajón az új R.G.B. nevű őrült játékzene bandájával.) A feloszlás után én még sokáig éltem Skóciában és csak két éve költöztem végleg vissza. A háttérben mindig is írtam saját dalokat és rengeteget jártam partykra, minden gond nélkül zabáltam a gitár- és szintizenét. A mostani anyag ezeknek az éveknek az összegzése, afféle best-of, egy soha meg nem jelent albumról, megtűzdelve három teljesen új számmal.
Megjelenések: Lullabies From The Acid Mountain – 2016.
Küldetés: Az emberek táncoltatása.
Jövőkép: Nyártól szeretnék minél több helyen fellépni az albummal, és ha minden jól megy, eljutok egy-két fesztiválra is. Szeptembertől pedig jön egy új lemez, valószínűleg egy pár vendégénekessel.
Mellékprojektek: Deerfeeder (deephouse/trance).
Szexepil: Zöld szemek.
Legnagyobb eredmény, elismerés: Majdnem minden reggel kikelek az ágyból.
és akkor a néhány napja megjelent Lullabies From The Acid Mountain: