Muzsika TV – Zenés tévésorozatok

Az elmúlt néhány évben örvendetes módon fordulatszámot váltottak a zenei tévésorozatok gyártói, mármint konkrétan azokból a szériákból lett több, amelyek a zene hátterét, a lemezipar működését és a dalok hatását mutatják be – élen az HBO által készített, jelenleg is futó, magyarul Bakelit (nyitóképen) címre keresztelt sorozattal.

Zenés tévé a hatvanas évektől

A fordulatszám-váltás ebben a klasszikus tévédrámát, komédiát és dramedy-t magába foglaló szériavilágban kis túlzással olyan, mintha – kézenfekvő példával – a lemezjátszó sebességszabályozóját nem 33-ról 45-re, hanem az ősrégi, már nem is használatos 16-os fokozatról a 78-asra állítottuk volna, ugyanis a zeneipar működését, egyáltalán a zenét főszerepbe helyező jó, 2010 előtt tévésorozatot csak elvétve találni. Na persze televíziós tehetségkutatókból és valóságshow-szerű műsorokból bőven akad (ezekkel most nem foglalkozunk, mint ahogyan a popsztároknak kiosztott zenés-beszélgetős tévéshow-kkal sem), plusz elvétve olyanból is, ahol a zenei közeg a tévésorozat fő élettere, bár nem feltétlenül fő fókusza.

A hatvanas években a Beatles-re építettek először érdemlegesen tévéműsort (az 1965-1969 között futott rajzfilmsorozatban minden epizód egy-egy klasszikus dalukat alakította át animált sztorivá), majd a Monkees konkrétan egy Beatles-t másoló zenekarként kezdte az 1966-tól három éven át futó, azonos című sitcomban. A sorozat kedvéért verbuvált zenekar a nem is tehetségtelen színész-zenészek által önálló életre kelt és még jópár évig sikeres maradt, a The Monkees pedig először engedett bepillantást a zeneipar kulisszái mögé a tévében. A The Archie Show (1968-1969) szintén rajzfilmben mesélt egy zenekar mindennapjairól (ez a bubblegumpop berobbanását eredményezte), a The Partridge Family (1970-1974) egy valós zenekar (The Cowsills) mintájára alapozva mutatta be egy megözvegyült anyuka és az öt gyereke által alapított zenekar megpróbáltatásait – kifejezetten népszerűen. A valóságban is létező The Osmonds kommerszpop-testvérzenekar pedig 1972-1973-ban kapott egy őket tovább népszerűsítő rajzfilmsorozatot, a meglepő The Osmonds címmel, szombat délelőttönként, az ABC-n (és sikerességben lekeörözte a minden szempontból mintaadó Jackson 5 rajzfilmsorozatát).

A sokszor jó üzleti érzékkel árukapcsolt zenei tévésorozatok első nagy hulláma ezzel le is csendesedett és a Disney Channel, tiniknek és kisebbeknek szóló, a jó zene helyett a tehetségkutatóknak aládolgozó 2000-es évekbeli tévés térhódításáig (Hannah Montana, High School Musical, I’m In The Band, Jonas, Violetta és ide sorolható a Fox-féle Glee is) csak elvétve jött szembe értelmes széria a távirányító-kapcsolgatás közben. Ilyen volt a Fame (1982-1987), amely az azonos című táncfilm tévés spinoffja (és nyilván a tánc kapja benne a fókuszt, de fontos a zene szerepe is) és jóindulattal a Magyarországon is sugárzott Kalifornai álom (1992-1996), amely a disney-s produkcióknak ágyazott meg a fiktív tinizenekar tagjainak mindennapi sztorijaival. Üdítő színfolt volt a Jack Black és Kyle Gass alapította és alakította Tenacious D zenekar és sorozat (1997-2000), amely az együttes kalandjait követte, valamint a 2006 és 2013 között futott Metalocalypse, amely a fiktív (és persze itt is életre kelt) Dethklok metálzenekar történetét mesélte el rajzfilmes formában.

Ugyan nem cikktémául választott drámai sorozatok közé tartozik, de azért mindenképp említést érdemel az Music TV kilencvenes évekbeli ikonikus szériája, a Beavis And Butt-Head (a csatorna úttörő volt a reality show-kban és más zenés műsorokkal is jelentkezett, de erős drámai sorozattal nem), plusz két humoros-zenés szkeccs-füzér, sok remek zenével: a Flight Of The Conchords és a Garfunkel And Oates.

A hosszú koplaltatás után 2010-től viszont egész szépen megszaporodtak az egészen jó zenés tévésorozatok.

AZ ELEKTRONIKUS ZENEI FILMEKET IS EGY CIKKBE TERELTÜK - ITT!

Treme (2010-2013)

Olyan széria, ahol gyakran és jól bukkan fel a zene, persze bőven akad (a Szívek szállodájától a South Parkon át a Portlandiáig), de New Orleans tragédiája, a Drót alkotója, David Simon és a jazz kellett ahhoz, hogy az első kiemelkedő 21. századi zenés tévésorozat megszülessen. A Katrina-hurrikán után a városba visszatelepülő (vagy onnan elköltöző), a főszereplő zenészek életét bemutató HBO-széria nemcsak New Orleans újjászületését – és persze a Simontól megszokott módon a politika működését – és a fúvós jazz csodáját mutatja be, de tulajdonképpen a legérzékenyebben mesél úgy általában is a zene erejéről. A Treme könnyedén ott van a kategória csúcsalkotásainak élbolyában, kötelező látnivaló.

NEM A SZOKÁSOS LÁNYREGÉNY - A GILMORE GIRLS POPTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI.

Nashville (2012-)

Ugyan 2007-ben futott egy azonos című szappanopera feltörekvő countryzenészekről a Foxon, de azt gyorsan elkaszálták, viszont ez az ABC-sorozat beakadt a nézőknél. És tulajdonképpen joggal: a megkopó és felragyogó csillagú két énekesnő viszonyát középpontba állító Nashville a nem őrült zenerajongóknak is ad elég szerelmi és egyéb drámát, a country központjaként működő város és az Amerikában töretlen népszerűségű műfaj hátterének bemutatása pedig a fontos zenés sorozatok közé emeli a negyedik évadánál tartó alkotást.

Sonic Highways (2014)

A Foo Fighters-frontember Dave Grohl által összehozott nyolcrészes miniszéria kicsit kilóg ebből a sorból, hiszen zenei dokumentumsorozat, de jelentősége miatt mégis helyet érdemel, bár az aktuális Foo Fighters-album kiterjesztett pomóciójaként is működő, nyolc város nyolc legendás stúdióját (ezekben vette fel a zenekar az azonos című albumát) bemutató doksi a remek interjúk és háttérsztorik felvillantása mellett néha kissé félresiklik.

Empire (2015-)

Az Empire a Nashville-hez hasonlóan – nagyon helyesen – egyetlen műfajra koncentrál, ez pedig a hiphop. Hogy az igazi hiphopos zeneiparhoz mennyi köze van a sorozatnak, azt alighanem sosem tudjuk meg, de a családi vállalkozást vezető lemezmogul apuka és három, eltérő módon ambiciózus fiának kissé szappanopera-szerű családi drámája (az apuka izomsorvadásos betegségben szenved, fiait egymásnak ugrasztva keresi, hogy melyiknek adja tovább a lemezcéget) a nem túl erős kezdés után beindul, akárcsak a hamarosan érkező harmadik évad.

Sex&Drugs&Rock&Roll (2015-)

Az FX által tavaly indított, a rockzene szentháromságát címébe emelő sorozat a tízrészes első évad alapján a családi szálat keresztezi a zeneipari háttérsztorival: apa-lánya generációs drámája egy letűnt rockzenész újraindulási próbálkozásával, na és persze a zeneipar átalakulásának felmutatásával. Az alaphelyzet jó, a történetvezetés már kevésbé erős, de készül a második évad.

Bakelit (2016-)

A zenés tévésorozatok kínálata tehát kibővült az utóbbi időben (és azokhoz aktualitásként még hozzávehetjük a britpop dicső napjaiban játszódó, zeneipari figurákról szóló friss játékfilmet, a Kill Your Friends-et is), a Martin Scorsese és Mick Jagger által megteremtett Vinyl (magyarul: Bakelit) azonban minden korábbinál nagyobb dobásként harangozta be magát. A cikk megjelenésekor még csak az első évad vége felé tartó széria meg is felel ennek a csinnadrattának, annyiban mindenképp, hogy a kivitelezésben, látványban perfektközeli Bakelit egy hetvenes évekbeli, egykor szebb napokat is látott, új utakat és zenekarokat kereső lemezcégen keresztül bemutatja a zeneipar teljes működését, annak minden szegletét. Az 1973-ban, az éppen megszülető diszkó, prepunk, hiphop idején New Yorkban játszódó történetben valós és fiktív (de valós alakokról mintázott) sztárok és kiscsillagok bukkannak fel, gyakoriak a rocktörténeti eseményekre való utalások és úgy általában élvezetes nézni ezt a szépen kirajzolódó nagy tablót, bár nem is Scorseséről lenne szó, ha nem vitt volna a történetbe ott feleslegesnek ható bűn és bűnhődés morálmesét is. (A Bakelitről az első évad befejezése után írunk majd részletesebben.)

A kérdés már csak az, hogy az utóbbi évek szép sorozat-sorozata a közeljövőben is ilyen sebességgel gyarapszik-e majd.

Dömötör Endre

ITT MEG A LEGJOBB VILÁGZENEI FILMEK, KÉT GYŰJTÉSBEN.