Elektronikus tánczene – Év eleji klasszikusok

High end elektronikákra fókuszál rovatunk első 2016-os kiadása: komoly szerzők, komoly és igen jó sorlemezekkel.

Harmadik albumát adta ki az év elején Roly Porter, s bár a

Third Law (Tri Angle, 2016)

című összeállítás stílushatások tekintetében már nem okoz meglepetést, de az még mindig elképesztő, ahogyan a számok megszólalnak. Epikus mélyűri ambient sávokba vegyülnek nehéz indusztriális zajok és visszhangzó kongások, a kettő közötti drone-hullámok pedig olyanok, mintha valami idegen entitás cikázna két különböző dimenzió közt. Vagy mintha a hallgató lenne egyszerre ebben a világban és egy idegenben is.

Világépítésben jeleskedik Fatima Al Qadiri (nyitóképen)

Brute (Hyperdub, 2016)

című új nagylemeze is, aminek egyfelől a borítója brutálisan ötletes a teletubby rohamrendőrrel, másrészt a sikeres előző album és a Future Brown megakollaboráció után simán benne volt a levegőben az életmű kicsúcsosodása. Azonban mintha ez szándékosan maradna el: helyette feszültséggel, szorongással és veszélyekkel teli politikus zenét kaptunk, amelyben a védtelen egyén néz szembe valami nagy, fémes, hiperfejlett dologgal. Nehéz grime album, ami sokadik hallgatásra adja meg magát.

ELEKTRONIKUS TÁNCZENEI ROVATUNK KORÁBBI CIKKEI SZÁMTALAN KIVÁLÓ ALBUMMAL.

Több dubstep, IDM és juke inspirálta lemez után új arcával állt elő az Ital Tekként elhíresült Alan Myson, aki a 2000-es évek végén a Planet Mu kiadó egyik húzóneve volt, és úgy tűnik, továbbra is az szeretne maradni. A

Hollowed (Planet Mu, 2016)

talán az eddigi legkomolyabb munkája, ami megőrzi a korábbi kiadványok futurisztikus hangulatát, de a tónusai sokkal sötétebbek, a ritmusai mellőznek minden slágeres megoldást. Jól áll a kísérletezős kedv Mysonnak, de alighanem a parketten nem fogunk találkozni vele egy darabig.

Nehéz pontosan megmondani, de a

Traditional Synthesizer Music (Timesig, 2016)

úgy a huszonharmadik albuma lehet a kanadai Venetian Snaresnek. A kiadványon található tizenkét szám meglepően könnyed és igen pörgős, azt a fajta braindance-t képviseli, amivel a kilencvenes évek közepén, mielőtt elkomorodtak volna, Aphex Twin, Squarepusher és társaik történelmet írtak. A végeredmény így igazán nosztalgikus hangulatú, emberünk pedig jó idegenvezető ebben a korszakban.

Velkei Zoltán