Együtt és külön is zsenik – Kuedo és Roly Porter

2011.12.18. 18:17, rerecorder

A Jamie Teasdale és Roly Porter alkotta Vex’d duó az elmúlt években különleges színfoltja volt a dubstep színtérnek: az egyértelmű hangzásokat kerülve sokat merítettek az ambientből, az IDM-ből és az indusztriálból is. Hat év alatt több kislemezt, illetve két albumot hoztak össze, utóbbiak közül a 2010-es Cloud Seed szép sikert aratott, ráadásul jellemzően olyan körökben, ahol egyébként a dubstep nem tudott erős és mély gyökeret ereszteni. Idén mindketten szólólemezt jelentettek meg, és mindkettejük alkotását keblére ölelte a szaksajtó. Porter Aftermath címmel készítette el albumát, a nyitóképünkön látható Teasdale pedig Kuedo néven adta ki Sevarant című lemezét – mindkét korong számos év végi listán (FACT, The Quietus, Resident Advisor stb.) szerepel.

Nagy volt a pánik a rajongók körében, amikor bejelentették tavaly, hogy egy ideig külön utakon szeretnének járni. Teasdale létrehozta a Kuedo nevű alteregóját és szintetizátorhangokból álló orgiák írásába kezdett (ritmusok terén a modern törtütemek és az intelligens tánczene megoldásait választotta), a fekete-fehér képünkön látható Porter pedig a saját nevén kezdett el a szó szoros értelmében kísérletezni és furcsa zajokat gerjeszteni, miközben nem utasította vissza a kortárs klasszikus zenék melódiáit sem. Mindketten 2011 őszén jelentkeztek szólólemezükkel, és gyorsan kiderült: felesleges volt félteni őket, egyedül is képesek voltak igazi meglepetést okozni. Kuedo Severant című albumán hallható Vangelis Blade Runner filmzenéjét idéző szinti-noir, a poszt-dubstep kiszámíthatatlanságából eredő furcsa izgalmat sugárzó darabok és rengeteg billentyűs kompozíció. Roly Porter Aftermath-ja pedig ennél is merészebb területekre kalandozik, és a kortárs kísérleti zenészek közé szeretne beférkőzni feszültséggel teli, elkeseredett pillanatképekkel, távoli és idegen bolygók némafilmes hatású felderítésének a megzenésítésével, s mindezekhez gyönyörű zongorahangokkal és vonóskísérettel. Ami igaz volt rájuk Vex’d tagjaiként, az igaz külön-külön is: műveik tipikusan nem ott fognak sikert aratni, ahol várnák, hanem inkább az otthonülős (akár idősebb) generáció körében, és még az is valószínűsíthető, hogy sokáig újra meg újra előveszik majd ezeket az albumokat.