Globálradar - Fatima Al Qadiri

Az arab és a nyugati kultúra, a szatirikus konceptuális művészet és az előremutató bass music találkozik a kuvaiti származású, Brooklyban élő Fatima Al Qadiri munkásságában, amelynek eddigi csúcspontja a május 5-én megjelent első albuma, az utánzat-kínai zenét megteremtő Asiatisch

Indulás: 2011-ben tűnt fel

Honnan: jelenleg New Yorkban él

Stílus: poszt-apokaliptikus bass music

Kiadók: UNO / Fade To Mind / Hyperdub

Olyan mintha a Kode9 által poénból kitalált sino grime valóban létező műfaj lenne.

Történet: Mi jut eszünkbe Kuvaitról? Az olaj és az Öböl-háború. Amikor Irak lerohanta a szomszédos Perzsa-öbölbeli országot, Fatima Al Qadiri kilencéves volt, a háborús pusztítás és a megszállás szörnyű élményei örök nyomot hagytak benne és később zenéjében is lecsapódtak. Az amúgy Szenegál fővárosában, Dakarban született Fatima külföldi tévécsatornákon nőtt fel - melyek megalapozták az idegen kultúrák iránti érdeklődését -, illetve videojátékokon - melyek alapvető hatással bírnak a munkáira -, a nyarakat pedig Angliában töltötte, és közben mind inkább eltávolodott arab identitásától. Aztán hazájától is eltávolodott: ösztöndíjasként az USA-ban tanulhatott, végigjárt több felsőoktatási intézményt (még egy szemeszternyi klasszikus kínai irodalmat is hallgatott, ennek később lesz jelentősége), végül a New York University-n nyelvészetből szerzett diplomát 2004-ben. Erre az évre datálódik az első zenei projektje, a house-producer Brennan Greennel közös Infant Two (mindössze egy maxit adtak ki), amit 2008-ban követett a CHLDRN, a Hood By Air dizájner ruhamárka alapítójával, Shayne Oliverrel. Szintén 2008-tól kezdve állít ki a concept art területén alkotó vizuális művészként. Zenei munkásságát sajátos - grime-alapú, hidegen minimalista, keleti zenéből és lövöldözős videojátékok zenei motívumaiból egyaránt merítő – hangzása mellett ugyancsak a konceptualitás jellemzi: 2010-ben, Ayshay néven kiadott Muslim Trance minimixében síita és szunnita vallásos énekekből szőtt ambient szőnyeget (ezekből később egy EP is megjelent a Tri-Angle-nél), 2011-es első, saját neve alatt jegyzett EP-jén öt zenei stílussal (juke, hiphop, dubstep, electro-tropical és gregorián dance) játszott el, a következőn, 2012-ben az Öbölháborút dolgozta fel, első albuma pedig egy képzeletbeli, a nyugati sztereotípiák szerinti Kínában tett utazás soundtrackje, teletűzdelve ál-kínai, "keletiesch” motívumokkal (a lemez Sinead O’Connor Nothing Compares 2 U-jának halandzsa mandarin nyelven előadott feldolgozásával indul). 

Megjelenések: Genre-Specific Xperience EP (2011), Desert Strike EP (2012), Asiatisch album (2014)

Mellékprojektek: konceptuális művészként fotó- és videomunkák (egyénileg, illetve a GCC nyolctagú kuvaiti „művészdelegáció” tagjaként), újságcikkek különböző művészeti, zenei és divatmagazinokba, részvétel a Future Brown producer kollektívában.

Szexepil: akár fotómodell is lehetne

Legnagyobb eredmény, elismerés: lemezszerződés a Hyperdubtól, napjaink egyik legfontosabb elektronikuszenei kiadójától

Radarjel-erősség: Minden szempontból unikális alkotó a kortárs bass music-on belül, akitől még sok izgalmas koncept-kiadványt várunk.


A Genre-Specific Xperience anyaga:

a teljes Desert Strike EP: 

az Asiatisch album egyik száma egy elképzelt Szecsuánba visz:

ez pedig a lemezről a Shanghai Freeway: