Magyarradar - Mike Nylons

A Farbwechsel kiadónál január közepén debütált rideg, lo-fi ipari barlangtechnóval megtöltött remek EP-jével Mike Nylons, ám Borsos János képzőművész zenei/produceri énje jóval nagyobb múltra tekint vissza - és ezt most fel is göngyölíti itt.

Megalakulás éve: 2000.

Honnan: Tihany.

Stílus: frusztrált/misztikus lo-fi teknó. 

Hatások: New Kids On The Block, Sodom, Guns N' Roses, Wax múzeum, David Bowie, Nine Inch Nails, Josh Wink, Autechre, Matmos, Steve Reich, Barbra Streisand, The Golden Army, .page., goma, Hosszu, dAV, Xrc, Minimalisten, Terra Rossa, TH, Tigrics, Prell, Pita, Goem, Sistol, Rechenzentrum, Takamura, Jan Jelinek, GAS, Mr. Oizo, Blawan, Tommy47, Mondkopf, Vessel, Blunt, Justin Timberlake, Samuel Kerridge, S Olbricht, Kokum, Modeo, Low Jack, AND stb…

Kiadók: Diaszpóra, Farbwechsel.

Történet: Tizenévesen kezdtem önjelölt módon fellépegetni a tízemeletesünk pincéjében. Az eszközöm egy aszfaltrajzversenyen nyert piros magnó volt, amin többnyire a hangerőt csavargattam, vagy FM-ről AM-re kapcsolgattam egészen addig, amíg el bírtak viselni a többiek, illetve, amíg le nem törtek a gombok. A hangok iránti érdeklődésem akkor fordult komolyabbra, amikor 2000-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen megalakítottuk a The Corporation nevű fiúcsapatot (Mátrai Erik, .page., Szenteleki Gábor és én). Grandiózus gesamtkunstwerk-események létrehozásában pörögtünk (Ötödik Égtáj), ahol az általunk művelt különféle vizuális szakágak (festészet, digitális print,installáció) mellé be tudtuk emelni az idővel való játékot a performansz, film és elektronikus zene képében.

Ez a játék kezdetben azt jelentette, hogy egyetem után .page. gárdonyi rezidenciáján félórás váltásban Buzz-oltuk át az éjjeleket egy kis PC-n, ami a legminimálisabb komplexitástól is recsegett. Később persze felfejlesztettük a gépparkot és lett kameránk, saját gépeink és egy káoszpadom. Számos alkalommal cipeltük a 21 és 19 colos monitorjainkat és a többi kelléket a különböző félamatőr fellépésekre. Setét ambientet, vicces és zajos hangjátékokat csináltam akkoriban, amiket előszeretettel tukmáltam a fülekbe baráti társaságokban, főként tudatmódosító szerek használata mellé desszertnek.

Ezután néhány évvel és egy erős váltással ott álltunk a Nyugati aluljáróban, ment a teknó egy vörösre festett kereszt mellett, aztán a mikrofonba nyomtuk a szöveget, hogy Jézus él. Ez ment éveken át, heti rendszerességgel, lett is rutin a konzervzene kreatív előadására. Közben dolgoztunk kortárs mozgásművészeti darabokban a Finita la Commedia csapatával és megalapítottuk Nagy Gábor barátommal (Buster Keaton UK) a Gymnazion nevű koncertzenekart. A formációval főleg ismert és ismeretlen elektronikus zenei személyiségek stílusában adtunk elő, mély tiszteletből. Az áttörés egy gimnáziumi nyílt napon történt, ahová meghívtak minket előadni és a nevem mellé azt írták: zenész. Erre a mai napig büszke vagyok. Aztán kijöttünk az aluljáróból, kissé megemberesedtem és bejött a képbe a tánczene, és újra felfedeztem magamnak a teknót. Szerencsémre van egy csapat mélyen elkötelezett zenei előkóstolóm, akik a kiadók adatáradatból leválasztják a számomra érdekes vonalakat (Nagy, Nemes, Szinyova, Szijjártó, Miklósvölgyi), az ő munkájukat ezúton is köszönöm!

A The Corporation elmúlt évekbeli történései közül kiemelném a 2012-es műcsarnokbeli Techno Zsinatot, mely a helyszín templomosítását jelentette, ahol a rituálisan beinstallált térben, maximális hangerő és családias létszám mellett Teknó Nagy Pénteket ünnepeltünk. A másik pedig a tavalyi Insecurity State, amit a T+U kollektívával közösen csináltunk a Lärm-ben az Off Biennále hivatalos programjaként. Egy ideiglenes államot hoztunk létre egy estére, rendszerkritikus teknóval és saját szabályokkal, amiket a klub teljes személyzetének is be kellett tartania, illetve tartatnia: kilépéskor kellett fizetni, tilos volt a fotózás, és erősen ajánlott volt a maszk viselése stb…

2015-ben Martin a Farbwechseltől megkeresett, hogy szeretnének nyitni a teknó irányába, és szívesen megjelentetnének valamit tőlem. Ennek a megkeresésnek igazán örültem, mert azon túl, hogy adogattam anno az arcoknak a CD-imet éveken át, meg a Bandcamp-re felraktam néhány csokor demót, nem igazán volt a tevékenységem hallható a szcénában - igaz, nem is nagyon törekedtem erre a képzőművészeti elfoglaltságaim miatt. Nagyon izgultam a bemutatkozásommal kapcsolatban, alig bírtam befejezni a trekkeket, azt hiszem fel is állítottam a kiadónál a leadott trekkek utólagos változtatgatásának rekordját. Nehéz volt, mert egyfajta számvetésnek is szerettem volna szánni ezt az anyagot, amivel megmutatom, honnan jövök és hova tartok. Végül tavaly év végén megjelent az EP-m a címmel, amihez nemsokára megjelenik az első videoklipem az Eau de Toilette című számhoz, ami egy 2001-es önportrém újravágott verziója lesz.

Körülbelül egy éve járok fellépni újra néhány év kihagyás után. Korábban PC-t és vasakat használtam, de mostanában, amikor főleg a zeneírásra koncentrálok, többnyire csak laptopon Traktorral keverek saját anyagokat effektezve, loopolva egy iPad-en futó kontroller segítségével. Viszont már készülök az új live felállásra egy Analog Rytmmel, egy Nord szintivel és effektekkel.

A zeneírást a legelején Buzz Generatorral kezdtem, később Fruity Loops-ra váltottam, de tíz éve szinte csak Ableton Live-ban dolgozom. A hangmintáimhoz leginkább egy Rode mikrofon, egy Nord Rack 2 és egy Nord Modularon G2 segítségével jutok, de nagy előszeretettel válogatok a barátaimtól származó hangkönyvtárakból, vagy szoftverszintikből is. Nagyon ritkán építkezem nulláról. Mindig kell valami létező ötletfoszlány, ami inspirál. Ebből készül el a ritmusalap, és ha ez magával ragad, akkor szinte magától felépül az egész struktúra. Persze ez ritkán megy ilyen flottul, a félkész zenéknek megszámlálhatatlan verzióját tárolom beazonosíthatatlan számcímek mögött. De ha ihletett állapotban vagyok, akkor végbemegy a folyamat pár alkalom alatt. Egyébként bármilyen alapot is használjak, az általam épített effektlánc-szörnyeken keresztül végül nem igazán lehet felismerni az eredeti mintákat. Az effektsorozatokat nem csak az audio sávok mögé építem, hanem return sávokra is, amiből akár fél tucatot is használok egyszerre. Aztán a sendeket finoman ráengedem a hangsávokra, vagy éppen egymásra, amig össze nem gabalyodnak. Amikor felüti a fejét a káosz, akkor kezd érdekessé válni számomra a dolog. Nem élvezem azt a zenét, amit értek, a sajátomat meg végképp. El kell vesszek benne teljesen, hogy meghaladhassam a matekot. Persze ez nem jelenti azt, hogy a kontrollt teljesen kiengedem a kezemből, hanem inkább igyekszem a matéria belső karakterére rátalálni és arra rágyúrni a saját prekoncepcióim helyett. A kedvenc sportom a szám végén elvarrni a szálakat. Valahogy ott már eltűnik a sok akarás, a megfelelési kényszer és már csak az örömködés marad. Végtelenségig tudnám ezt csinálni. Leginkább innen szeretem indítani a zeneírást, amikor egy számnak vége van és a sok visszacsatolás, meg kitolt feedback miatt tovább szól valami drone. Ez olyan, mint a vonatzúgás, amin mindenfajta ének jól hangzik, még ha nem is tudsz énekelni.

Megjelenések: 3 Cities (2002),  Wetland EP (2016).

Küldetés: 1. fázis: korbács általi stresszoldás. A társadalomból, környezetünkből, öröklött mintáinkból ránk rakódó frusztráció lerázása bólogatással és bólogattatással. A feladat a másnap jelentkező, szignifikáns nyaki izomláz esetén tekinthető teljesítettnek. Innentől a rituálé 2. fázisa lép életbe: nyugtató hatású, időtlen hömpölyögtetés általi feltöltés és feltöltődés, egészen a következő korbácsolásig.

Jövőkép: Remélem, egyszer már nem fogom azt álmodni, hogy elfelejtkeztem a fellépésemről, miközben mindenki ott van a buliban, én meg nem készültem és a cuccaimat is otthon hagytam.

Egyéb projektek: Borsos Lőrinc fiktív képzőművész éltetése 2008-óta Lőrinc Lilla festőművésszel közösen, a kritikai attitűd és az együttműködés iránti leküzdhetetlen vágy kiélésére.

Szexepil: A feleségem szerint csodálatos kis bunkó lény vagyok.

Legnagyobb eredmény, elismerés: 2006-ban összeszedtem a bátorságom és írtam Vladislav Delay-nek, hogy szerinte milyen hangcuccot vegyek, és a faszi nem átallott válaszolni. Annyira sokat jelentett ez nekem, hogy rögtön írtam is hozzá egy ódát, amit szintén elküldtem neki, de erre már nem válaszolt.

Mike Nylons Farbwechsel kiadónál kijött EP-je:

>