„Minden hangszernek saját világa van” – Milkovics Mátyás a Hangszerkollektorban

A neo alapító-vezetőjének, Milkovics Mátyásnak a stúdiójában ott van a teljes E-mu Emulator-hangszercsalád (Depeche Mode-rajongók tudják, hogy ez mit jelent, első kép lent balra), nagyon ritka PPG Wave-szintik és egy Waldorf Wave mellett. Anélkül, hogy elriasztanánk a hangszerszakmai témák iránt kevésbé érdeklődőket: a nyolcvanas-kilencvenes évek legjobb szintetizátorairól és szemplereiről van szó és ez tényleg csak a jéghegy legcsúcsa itt. A szomszédos neo-próbateremben lévő, szintén muzeális értékű kollekcióról bizton állítható, hogy egyedülálló az országban, amit most először mutat be a Recorder friss rovatában, a Hangszerkollektorban a zenekarával ma, december 28-án a G3 klubban koncertező dalszerző-zenész-producer.

- Melyik volt az első hangszered? Hogyan alakult ki az a fajta gyűjtőszenvedély, hogy lett belőle három hatalmas szobányi, száznál is több legendás hangszert tartalmazó park?

- Gyerekkoromtól kezdve klasszikus zongorát tanultam és a nyolcvanas években kezdett el érdekelni az elektronikus zene Vangelis-től Jean Michel Jarre-ig az italo discótól az akkori tévészignálokban hallható szintetizátoros klasszikusokig mindenki, de ami igazán elindított, az a Kraftwerk Electric Café-ja volt. Hihetetlen hatás gyakorolt rám ez a hipermodern megszólalású album. Egyszerűen hajtott a vágy, tudnom kellett, hogy mivel lehet ilyen soundot előállítani, miből jön ilyen hangzás. A szegényes információk kora volt ez, amikor még a Commodore 64-et használtuk szintinek és dobgépnek. A nyolcvanas évek vége felé alakuló Populär zenekarommal viszont elkezdtünk Nyugat-Berlinbe járni és napokig nyomkodtuk a hangszerboltokban a szintiket. Az első hangszeremet is ott vettem, egy E-mu SP-12 szempler/dobkomputert, amivel önmagában nem tudtam volna sok mindent kezdeni, de mivel a zenekarnak már voltak cuccai, így praktikus okokból – ez volt a hiányzó eszköz az induláshoz – én ezt vettem meg. Elkezdtük a Keyboards Magazine-t vásárolni és minden, a témával kapcsolatos információt felszippantani.

- Mikor ugrott meg a hangszereid száma?

- Eleinte elég sok érdekes és értékes analóg hangszert vásároltam össze Expressz-hirdetésekből. Volt egy olyan időszak, amikor a vintage analóg szintik egyszerűen kimentek a divatból mivel jöttek a kilencvenes évek „modern japán szintetizátorai” és mindenki szabadult az „elavult” vasaktól, amiknek természetesen ma már ismét méltó a megítélésük. Tök jó dolgokhoz jutottam hozzá akkoriban, úgy, hogy közben csóró főiskolás voltam. Jó pár évig azzal foglalkoztam, hogy kísérleteztem velük és tanultam a szintéziseket és közben a jó hangszínek be is kerültek az épp aktuálisan születő dalokba. De persze ezzel párhuzamosan elég gyorsan beindult a megőrülés, hogy „akkor kellene egy Emulator II, meg egy Roland Jupiter-8-as, meg egy Korg Wavestation satöbbi, satöbbi”. Elszabadult bennem az a felismerés, hogy túl azon, hogy a zene a legfontosabb és baromi jó dalokat kell írni, elengedhetetlenek a speckó hangszerek is. A komplex soundokért lelkesedtem, a komoly stúdió sound designért, amikor napokig dolgoznak egyes hangszínekért. Ez volt az ideál, ami arra ösztönzött, hogy minél több különleges hangszert vásároljak, amin szabadon kísérletezhetek. Minden hangszernek saját világa van, az egyik ebben jó, a másik abban, így a kilencvenes évek közepén és végén már nyakig benne voltam a témában, addigra már óriási hangszerpark gyűlt össze.

Milkovics Mátyás Top 10 kedvenc hangszere

01. PPG Waveterm System
02. Waldorf Wave (lent, jobbra)
03. Emulator I
04. Eminent 310 Unique
05. Yamaha CP70
06. Jörgensen Clavioline
07. Roland JX8P
08. Elka X705
09. Yamaha DX7IIFD
10. Roland Jupiter4

- Akkor tehát eleinte ezek főleg munkaeszközök voltak?

- Először is tegyünk tisztába egy fontos dolgot. Ezek a hangszerek elképesztően jól szólnak. Természetesen ma már hihetetlenül fejlődnek a szoftverhangszerek is, de a komolyabb vasak sokkal nagyobbat szakítanak. Azért nem mondanám magam teljes szívvel gyűjtőnek, mert én főleg használni, zenébe ültetni szeretem ezeket a csodálatos hangszereket és nem csak egyszerűen birtokolni. Emellett nagy sci-fi-rajongó lévén szeretem a vintage-cuccok esztétikáját is és jó érzés, hogy a stúdióm egy űrhajó belsejéhez hasonlít. (nevet) Nagyon sokat olvasok a témáról és tudom, hogy ki mit használt, melyik számban mi szólt és érdekelt, hogy a kedvenceimben szereplő hangszerek mit tudnak élesben.

- Mennyi olyan hangszer van, amit még ki szeretnél próbálni ilyen módon?

- Most úgy érzem, hogy nagyjából már az összes számomra fontos szintetizátor és elektroakusztikus hangszer már megvan. A zenélés szempontjából már nem nagyon vásárolnék új hangszert, mert gyakorlatilag mindent soundot meg tudok csinálni. Viszont mivel ezen a területen óriási a fejlődés mindig jönnek újabb cuccok, amik érdekelnek.

- Milyen százalékban használtad a hangszereket neo-lemezeken és egyéb munkáidban?

- Minden hangszerem megszólalt már valamilyen zenei munkámban. A neo-ban nagyon sokat használom a vintage szintiket és szemplereket. Ennek praktikus okai is vannak, hiszen baromi jól szóló cuccokról beszélünk.

- Ha körbenézünk itt, akkor száznál is több hangszert láthatunk. Ezekhez bizonyára rengeteg érdekes történet tartozik.

- Mivel a kilencvenes éveket végigtekergettem és gyakorlatilag minden fontos kütyü átment a kezem alatt, így a 2000-es évek elején inkább a szoftveres zeneszerkesztés és azok praktikái kezdtek el érdekelni. Szinte minden DAW-szekvenszerrel dolgoztam egy-két évet. Rengeteget ültem a számítógép előtt és kísérletezgettem a hangmintákkal, hiszen a szoftverek pont a hangmanipulációban voltak erősek. A 2000-es évek közepétől szerelmesedtem vissza újra az analóg hangszerekbe és miközben ment a neo, csináltam a lemezeket és jártuk a világot, folyamatosan pecáztam valamit az eBay-en. Az Emulator I-emet például Kanadából szereztem, az E-mu Drumulator pedig Hawaiiról jött. Számomra az is egyfajta kaland, hogy a világ legtávolabbi pontjairól, hogyan távirányítom haza a cuccokat. Sokszor Németországig, Hollandiáig, Franciaországig simán elmentem egy-egy ritka hangszerért. A PPG Wavecomputer 360-amat, amiből negyven darabot készítettek és a Tangerine Dream nagyon sokat használta az 1981-es Exit albumon, Bécsben vettem 2004 körül úgy, hogy teljesen halott volt. Reménykedtem, hogy egyszer találkozom egy olyan arccal, aki belemászik és feléleszti. Összejött! (nevet) Megismerkedtem egy sráccal, aki kétéves munkával életre keltette, úgy, hogy felkutatta az Európában fellelhető, a témában jártas PPG-megszállottakat és velük karöltve mára működőképes ez a nagyon ritka és egyedi hangszer. De persze sok más érdekes történet is kötődik a hangszereimhez. Viszont minden elektronikus zeneszerszámhoz fűződő szerelmem ellenére van egy olyan énem is, aki egyáltalán nem ragaszkodik a tárgyakhoz, sőt inkább egy modern Robinson Crusoe-szerű életre vágyik.

Szintisztorik

#Yamaha Electone FX-3 (fent, Mátyás mögött)

A nyolcvanas évek elején a Yamaha cég egy világturné keretein belül mutatta be új csúcshangszerét, az Electone FX-3-at úgy, hogy a koncerteken egy japán csodagyerek játszott rajta. A legenda úgy tartja, hogy egyetlen kommunista országba látogatott el a turné: Magyarországra. A bemutatón részt vett Kádár János is, akinek annyira tetszettek a hallottak, hogy az akkor épülő Kongresszusi Központ számára meg is vásárolta a hangszert. Hosszú évek óta én muzsikálok rajta.

#PPG Waveterm (lent)

Nagy rajongója vagyok a PPG szintetizátoroknak különleges, egyedi, semmihez sem hasonlítható hangzásuk miatt. Egyszer Németországba utaztam egy PPG Waveterm kütyüért és mikor megérkeztem, az eladó kérdezte, hogy érdekelnek-e egyéb PPG cuccok is. Fél óra múlva egy nagy raktárban álltam, és kiderült, hogy a ’87 körül tönkrement cég maradványai közt vagyunk. Rengeteg érdekes hangszert és félbehagyott fejlesztést láttam ott. Mondanom sem kell, hogy óriási élmény volt.

#Roland SH101

Vicces történet fűződik hozzá. A 90-es évek elején az Expressz hirdetési újságban találtam a hirdetést miszerint „Vadonat új kék Roland SH101 szintetizátor 10.000 Ft-ért eladó vagy hűtőre cserélendő” Ez ma egy 1200 eurós vas.

interjú: Dömötör Endre
fotók: Lékó Tamás

a neo ma, december 28-án  este tehát a G3-ban lép fel, az ER & B és a Pigment Chemcal társaságában búcsúznak az évtól Facebook-eseményoldal

további fotók a fantasztikus kollekcióról: