„Lehet tényleg van valami lélekkel teli a levegőben” – Fatima-interjú

Az apai ágon szenegáli gyökerekkel bíró, Stockholmban felnőtt, karrierjét igazán Londonban beindító, majd több helyen is élő Fatima már jó pár éve jelen van a nemzetközi r&b/soul világában, de tavalyi nagylemezével tette le igazán a névjegyét. Az egyszerre old school és modern, hiphopban és elektronikában is gazdag debütálás az Eglo Records-nál jelent meg, amely kiadónak a fontosságáról is szó esett abban az interjúban, amit a budapesti Electronic Beats fesztiválon készítettünk az énekesnővel.

- Híres vagy arról, hogy nagyon sokat utazol és sokféle helyeken éltél már. Ez azért van így, mert már eleve mindenhol új inspirációkat, új embereket akartál megismerni, akikkel együtt zenélhetsz vagy egyszerűen csak így alakult?

- Stockholmból Londonba csak azért mentem, mert úgy éreztem, hogy kell valami változás az életembe, nem is feltétlenül akartam zenélni, csak ki akartam szakadni a városból, valami mást csinálni. Aztán egyik dolog következett a másikból, és mivel persze zenéltem, ezért találkoztam sok hasonlóan gondolkozó emberrel. Tehát nem volt olyan tervem, hogy mindenképp össze akarok ismerkedni olyan emberekkel, akik segíthetnek nekem a zenélésben, de végül csak így lett. Mondjuk Los Angelesbe azért járok vissza, mert találkoztam több olyan, őrült figurával is, akikkel szeretnék, szeretek együtt dolgozni. Szóval a lényeg, hogy ne üljek folyton otthon a gép előtt, jó dolog nem mindig magamban lenni és különböző helyekre eljutni, megismerni más kultúrákat, sétálni új utakon.

- Így találkoztál az Eglo Records-os srácokkal is, ugye?

- Igen, Londonban. A londoni éjszakai életben botlottunk egymásba.

- Sok különböző emberrel dolgoztál együtt a lemezeden. Ezt előre így tervezted, vagy az Eglo-n keresztül, közben jöttek a lehetőségek és az együttműködők?

- Sokat gondolkoztam előre azon, hogy kikkel dolgoznék szívesen, kiknek a zenéjét szeretem. Először közülük írtam egy-két embernek és mások már alapból is a barátaim voltak. De ez is olyan, hogy sokszor teljesen kiszámíthatatlan és csak úgy belebotlasz emberekbe, akikkel aztán egymásra találtok.

 - Igaz az, hogy sokszor úgy készültek a számok, hogy te előre összeraktad a zenét a számítógépeden és aztán küldted el az adott közreműködőnek, vagy azért inkább közös munka volt?

- Ha voltam olyan szerencsés, hogy egyszerre voltam egy szobában valamelyikükkel, akkor előfordult, de akkor is sokszor a már meglévő zenéket nyálaztuk át. Rengeteg beat van már készen, tudod milyenek ezek a producerek, mint az őrült professzorok, egész éjjel képesek a gép előtt ülni (nevet). De arra is volt példa, hogy teljesen a nulláról össze tudtunk rakni valamit. Tudod, valaki játszik valamit a billentyűkön, akkor te hozzáraksz valami melódiát és így tovább. És persze van úgy, hogy én raktam össze valamit egyedül, de nagyon szeretek másokkal együtt dolgozni.

- Hogyan találkoztál az Eglo Live Band tagjaival?

- Alexander Nut az Eglo főnöke mondta nekem egy idő után, hogy kéne mellém zenekar. Akkor már rendszeresen léptem fel vele, meg különböző dj-kkel, de mondta, hogy legyen zenekar. Összehívott egy meghallgatást, kiküldött egy rakás levelet mindenféle zenésznek, akik közül el is jöttek nagyon sokan. Ez Londonban volt úgy három évvel ezelőtt. És végül Olivier DaySoul, aki egyébként szintén az Eglónál van – egy nagyon jó énekes, nem tudom ismered-e –, szóval az ő együtteséből ketten is megjelentek, és azóta is az Eglo Live Band tagjai, Andre a dobos és Hercules a basszusgitáros. Rajtuk kívül a többiek cserélődtek az elmúlt pár évben, most Jonathan van velünk még billentyűsként.


- Hogy érzed, megváltozott a dalok karaktere azzal, hogy zenekarral adod elő azokat?

- Mindenképp, egyáltalán nem úgy hangzik, mint a lemez. Persze nem teljesen más, de új hatások jönnek be rajtuk keresztül, mert mégiscsak élőben adjuk elő, és így sok hangot nem is tudnánk reprodukálni. Szeretem nagyon.

- Velük tervezel dolgozni a közeljövőben is, akár a lemezfelvételeknél?

- Igen, már össze is ültünk párszor, de nem születtek még dalok. Persze nem tudom megígérni, hogy fognak-e, vagy ha igen mikor, de szeretném, mert most ugye az én dalaimat játsszák, még ha hozzá is adnak valamit magukból, de az nem valami olyan, amit közösen hoztunk létre.

- Az a meleg, r&b-s, soulos, kicsit jazzes hangzás, ami a zenédet jellemzi, pár éve még talán ritkább volt, mint manapság. Mostanában mintha újra előtérbe kerülne ez. Te hogy látod ezt?

- Hm… Nem tudom, kire gondolsz?

- Hát elsősorban persze a Kendrick Lamar-lemezre, ami uralja ezt a világot, de ott van D’Angelo új lemeze vagy Kamashi Washington. Persze ő már sokkal inkább jazz.

- Ó, Kamashi Washington! Ő már egy teljesen más szint. Láttam őket élőben nemrég, őrület! De nem tudom, mit mondjak, nem gondoltam erre még így. Mindenben megvan ez a körforgás, szóval remélhetőleg a jó dolgok mindig visszajönnek. A Kendrick Lamar-lemez tényleg valami olyasmi, amire az embereknek már szükségük volt. Nagyon örülök, hogy az elkészült. Ő most abban a helyzetben van, hogy bármit megengedhet magának, akár egy klubhimnuszt is, de mégis azt választotta, hogy olyan emberekkel dolgozik együtt, mint Thundercut, Flying Lotus meg Kamashi. Egyszerűen örülök, hogy ők egymásra találtak és szuperagyként csináltak valamit, ami egyszerre táncolható, dögös, de közben el is gondolkodtat. Számomra ez a tökéletes elegy. És annak is nagyon örülök, hogy D’Angelo is visszatért. Tudod mit, lehet tényleg van valami soulful a levegőben (nevet).

D'ANGELO VISSZATÉRT BIZONY, DE MÉG HOGY!

- Van egyébként bármi terved az elkövetkező lemezre, új közreműködőkre?

- Hát erről nem nagyon beszélhetek még, de alakulnak a dolgok.

- Milyen érzés részt venni valami olyanban, mint az Eglo Records, ami nagyon baráti alapon működik, ahol, sokak szerint, mindenki egy nagy család része?

- Nagyon jó, sok mindenen vagyunk már túl együtt. Mindenki azt mondja, hogy olyan ez, mint egy nagy család, de azért nem olyan egyértelmű ez. Régebben tényleg nagyon sokat lógtunk együtt, de ma már kevésbé van ez így, hiszen sokfelé utazunk. De a legfontosabb, hogy tényleg nem a pénz van a középpontban, nem csak arról szól az egész. Nem olyan emberek csinálják, akiknek csak annyi számít, hogy kijöjjön valami termék, amivel aztán sokat lehet kaszálni, hanem olyanok, akiknek igazán fontos a zene. Akikkel együtt tényleg megismertük egymást, barátok lettünk, és együtt építettük fel az egészet. Aki itt van nem csak egy a több ezer előadó közül. Ez szerintem nagyon szép, hogy nagy családként gondolnak erre sokan, én inkább azt mondanám, hogy egy nagyon jó brigád, ahol friss, minőségi dolgokat lehet csinálni, legyen az bármilyen zene. És mivel elég kicsi, nem kell sokat várni, hogy elérj valakit, aki segít neked. Én akár most is felhívhatnám a főnököt, hogy ez meg az a bajom. Egyszerűen nagyon jó emberek.

interjú: Csada Gergely 

A teljes Yellow Memories-album:

a Biggest Joke Of All videója:

a La Neta klipje: